Horváth Géza

Kassai középiskolai tanulmányai után Bécsben végezte el az orvosi egyetemet. 1872-ben szerzett orvos-sebészdoktori oklevelet. A következő év májusában már a Magyar Nemzeti Múzeum állattári segédőre lett. 1874 végén egy időre megszakadt múzeumi pályafutása, hazatért Abaújba és járásorvosként dolgozott tovább. Tudományos kutatásaival azonban praktizáló orvosként sem hagyott fel, eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban publikálta. Tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagsággal ismerte el, később, 1894-ben rendes tag, majd 1931-ben tiszteleti tag lett. 1878–80 között a Zemplén megyei Varannón volt járásorvos.

Horváthot 1880-ban a földművelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium felkérte az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás megszervezésére és vezetésére. Az állomás élén végzett tudományos és szervező tevékenységének döntő szerepe volt a nagy, pusztító filoxéra járvány legyőzésében, mely eredményével európai hírnévre tett szert. A filoxéra legyőzésének elismeréseként kapta a „Pater Novae Viticulturae Hungaricae”, azaz „Az új magyar szőlőkultúra atyja” megtisztelő nevet a borásztársadalomtól.

Intézménye az ő javaslatára kapta később a Magyar Királyi Rovartani Állomás nevet, melynek 1895 végéig maradt főnöke, amikor visszatért a Magyar Nemzeti Múzeumba.

Horváth Géza Magyarországon a gyakorlati (alkalmazott) rovartan megalapítója volt. 1884-ben megindította a Rovartani Lapokat, hogy a magyar rovarászoknak tudományos szaklapja legyen. 1910-ben pedig megalapította a Magyar Entomológiai Társaságot, amely később a Magyar Rovartani Társaság nevet vette föl. A szakmai szervezetnek nemcsak megszervezője, hanem első elnöke is ő volt.

1895-től a Nemzeti Múzeum Állattárának igazgató őreként dolgozott. A múzeum ezen osztálya irányítása alatt rohamos fejlődésnek indult, melynek szolgálatába állította ekkorra már jelentőssé vált külföldi tudományos kapcsolatrendszerét is. Dudich Endre a következőképpen értékelte Horváth állattári működését: „Rohamosan gyarapodtak a gyűjtemények, fejlődött a könyvtár, pezsgő élet, intenzív munka indult meg, amelyről a Természetrajzi Füzetek, Annales Musei Nationalis Hungarici, Állattani Közlemények, Rovartani Lapok stb. kötetei tanuskodnak. Az állattár több állatcsoportra nézve nemzetközi centrummá lett. Mint főnök minimumra korlátozta a bürokratizmust, szabadon engedte dolgozni embereit … Ez teremtette meg az állattár szabad tudományos intézeti szellemét, a munka korlátlan lehetőségét.

Dr. brezoviczai Bugarin-Horváth Géza 1923 márciusától, Fejérpataky László főigazgató halála után egy rövid ideig a főigazgatói teendőket is ellátta. A Nemzeti Múzeum Állattárának neves igazgatója 1924 májusában vonult nyugdíjba. Ezt követően még tizenhárom évet élt, 1937. szeptember 8-án hunyt el pesti otthonában.