Haliczky Antal

Édesapja, Haliczky András Frigyes (1753–1830) költő, fordító, a pesti egyetemen először a magyar nyelv és irodalom, majd a német nyelv és irodalom tanára volt. Fia a pesti egyetemen végezte tanulmányait, és alig 20 évesen került a Nemzeti Múzeumba. Ő volt az intézmény történetében az egyetlen olyan igazgató, aki mindvégig a Múzeumban dolgozott, pályája kezdetétől élete végéig. Miller Jakab Ferdinánd múzeumigazgató 1808. október 21-én, 3 nappal azután, hogy az országgyűlés megszavazta a Nemzeti Múzeumról szóló törvényt, biztosítva ezzel az intézmény működési költségeit, felterjesztést intézett József nádorhoz, hogy Haliczky Antalt nevezze ki a könyvtárba, aki „jeles eredménynyel végezte el bölcsészeti és jogi tanulmányait, a magyar, német, tót nyelvet tökéletesen, a franczia, olasz és angolt elég jól bírja, szép és gyors írása van, a régi okleveleket folyékonyan olvassa”. A nádor elfogadva az igazgató javaslatát október 25-i leiratában Haliczkyt kinevezte a „Múzeum harmadik hivatalnokának”, évi 400 forint fizetéssel. Miller az ezt követő években a létrejövő régiségtár őrévé, vezetőjévé képezte ki. Kinevezését már 1812 januárjában azzal a megjegyzéssel indítványozta a nádornak, hogy biztos benne, Haliczky „bámulatos szorgalmával, tárgyszeretetével díszére fog válni hazájának”. A régiségtári őri kinevezésére végül 1814. november 25-ig kellett várnia. Tehel Lajos természettári őr halála (1816) után ő lett az intézmény senior custosa, azaz legrégebben hivatalban lévő őre, ami azt jelentette, hogy távollétében vagy akadályoztatása esetén ő helyettesítette az igazgatót.

József nádor Miller igazgató halálát követően a rangidős Haliczkyt bízta meg 1823. november 25-én a Nemzeti Múzeum igazgatói teendőinek ellátásával. A megbízatás ideiglenes jellegű volt és az új igazgató kinevezéséig szólt, mely végül is 1837 májusáig, betegségének komolyabbra fordulásáig tartott.  A Nemzeti Múzeum igazgatása alatt gyarapodott a híres Jankovich-féle gyűjteménnyel, amely megsokszorozta az általa közvetlenül kezelt régiségtári anyagot is. Jankovich Miklós régiségeinek megvásárlását ugyanaz az 1832–36. évi országgyűlés szavazta meg, amely a Nemzeti Múzeum palotájára is megajánlotta a szükséges pénzösszeget. Az építkezés megindulásának napjaiban érte a halál.