Csorba László

A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1971-ben, majd „történelem szakos középiskolai tanár, könyvtáros és levéltáros” képesítéssel szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben. Az MTA Filozófiai Intézetében kezdett dolgozni előbb segédmunkatársi, majd munkatársi, végül főmunkatársi beosztásban. 1981-ben summa cum laude minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett; munkáját a Magyar Tudományos Akadémia „Ifjúsági díj”-ban részesítette. 1989-ben védte meg kandidátusi disszertációját A vallásalap 'jogi természete'. Az egyházi vagyon problémája a polgári átalakulás korának Magyarországán 1782–1918 címmel. A dolgozatot az MTA Filozófiai Intézete nívódíjban részesítette. A kutatómunka mellett 1978 óta folyamatosan tanított a közép- és felsőoktatásban, tanári munkájáért 1989-ben Miniszteri Dicséretben részesült.

1991 januárjától az ELTE BTK Történeti Intézetének Művelődéstörténeti Tanszékén docensként folytatta pályáját. Emellett 1990–1992 között a szegedi JATE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszékén is tanított. 1994–1998 között tutorként a Láthatatlan Kollégium tagja volt. Az 1992/93-as tanévet az Indiana University Hungarian Studies programjának vendégtanáraként az Egyesült Államokban töltötte. 1998-ban megkapta a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, de végül nem használta fel, mert közben külszolgálatra kapott megbízást a Római Magyar Akadémián. 1998 szeptemberétől az intézmény tudományos igazgatójaként, majd 2003 őszétől igazgatójaként dolgozott egészen 2007 augusztusáig. Tevékenységei elismeréseként 2002-ben az olasz köztársaság elnöke az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2006-ban pedig a magyar köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki, 2015-ben pedig megkapta az Érdemrend középkeresztjét is.

Római kiküldetéséből hazatérve 2007 szeptemberétől az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként dolgozott, továbbá újrakezdte és máig folytatja egyetemi oktatómunkáját az ELTE BTK Történeti Intézetében. 2015-ben habilitált.

2010 februárjától a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. Főszerkesztője a Folia Historica című folyóiratnak, amely a Magyar Nemzeti Múzeum történeti periodikája. 2012-ben a Józsefvárosi Becsületkereszt kitüntetésben részesült, 2014-ben pedig megkapta a Széchenyi Társaság Díját. 2013 őszén megvédte A római magyar követ jelenti... A magyar–olasz kapcsolatok története 1945–56 című disszertációját, melynek alapján az MTA Doktori Bizottsága „az MTA doktora” tudományos fokozatban részesítette. 

Az MTA Köztestületében a II. osztály egyik nem akadémikus közgyűlési képviselője. Tagja a Bólyai Kutatási Ösztöndíj Szakértői Kollégiumának, a Klebelsberg Ösztöndíj kuratóriumának, a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának és az Országos Közgyűjtemények Szövetsége elnökségének. Elnöke a római Istituto del Risorgimento keretében működő magyar kutatócsoportnak, tagja a Római Magyar Akadémia történeti kiadványsorozata, a Studia tudományos bizottságának. Tagja a Magyar Örökség Díj kuratóriumának.

Nős, három gyermek édesapja.