Bátky Zsigmond

Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, földrajz szakon tanári oklevelet szerzett, 1900-ban pedig doktorált. 1896-ban, 22 éves korában lépett a Nemzeti Múzeum szolgálatába, ahol végül nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Itt vált a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb tudósává, az összehasonlító tárgyi néprajzi kutatások vezető alakjává. Kezdetben a Néprajzi Osztály munkatársa volt, majd 1909-ben áthelyezték a múzeum könyvtárába. 1919 őszén a Néprajzi Múzeum kormánybiztosa lett, majd 1921-ben kinevezték annak igazgatójává. A múzeum vezetőjeként szerkesztette a Néprajzi Értesítőt. Részt vett a Magyar Néprajzi Társaság és annak Emberföldrajzi Szakosztályának működésében, a trianoni béketárgyalások előkészítésében, továbbá irányította a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának a tisztviselőtelepi gimnáziumba való átköltözését (ld. a mai Könyves Kálmán körúton).

Felsőbátkai dr. Bátky Zsigmond tizennégy évig, nyugdíjba vonulásáig (1934) vezette a Néprajzi Múzeumot. Emellett 1932-ben, Hóman Bálint főigazgató kultuszminiszterré való kinevezése után őt bízták meg a Nemzeti Múzeum főigazgatói teendőinek ellátásával, mely feladatkörét szintén 1934-ig látta el.

Gunda Béla 1978-ban megjelentetett Bátky Zsigmondról írt könyvében a következőképpen méltatta: „Bátky Zsigmond a magyar néprajz egyik legszélesebb látókörű, sokoldalú tudós egyénisége.