Körmeneti kereszt restaurálása

2003-ban Mezőberényben mezőgazdasági földmunka során egy különleges körmeneti keresztet találtak. Czirok András, a tárgy becsületes megtalálója a leletet átadta a békéscsabai Munkácsi Mihály Múzeum munkatársainak.

Dr. Szatmári Imre, a múzeum igazgatója megállapította, hogy az Árpád-korból származó tárgy kivételesen ritka darabnak számít, hiszen ebből a korból kevés olyan körmeneti keresztet ismerünk, ahol a korpusz és a kereszt egyaránt megmaradt volna. A leletről részletes szakmai leírást a Móra Ferenc Évkönyv, Studia Archaeologica 2004-es számában tett közzé. A meglehetősen rossz állapotban lévő, ám még így is harmóniát és szépséget sugárzó tárgy restaurálására a Nemzeti Múzeum munkatársát, P. Dombóvári Judit főrestaurátort kérték fel.

A kereszt alakzatát vörösréz lemezből vágták ki, majd széleit eldolgozták. Felületét mindkét oldalon finoman vésett, stilizált növényi motívumok: palmetták és szalagfonatok díszítik. A szegecsekkel felerősített Krisztus alakzatot a kereszthez hasonlóan, de vékonyabb vörösréz lemezből kivágták, majd feltehetően formába kalapálással alakították ki a végleges alakot. A test részleteit, az arcot, a fejen lévő koronát, és az ágyékkendő redőit itt is finom véséssel rajzolták meg. Eredetileg aranyréteggel borították, amit tüziaranyozással vittek a felületre. A megmaradt foglalatmaradványokból pedig arra lehet következtetni, hogy valamilyen kőberakással is díszíthették.

A hosszú ideig földben nyugvó tárgy felszínre kerülésekor természetesen nagymértékben vesztett hajdani fényéből. A korabeli törések, hiányok ki tudja ma már, mikor és hogyan keletkeztek és mikor pecsételték meg a tárgy sorsát. Előkerülésekor erősen deformálódott, felső és jobb oldali végződése hiányos. Alsó vége pedig a megtalálásakor tört el úgy, hogy feltehetően megpróbálták kiegyenesíteni. A megvékonyodott aranyozás a földes karbonátos szennyeződés és az alapfém felszínre törő zöldes színű korróziója alatt is kivehető volt. Szerencsére a korpusz alig sérült, csupán a fejrész hajlott kissé hátra a kereszt lemezének deformálódásával. A szegecseknek köszönhetően maradhatott együtt a kereszttel, mint ezen állapotában is örök szimbólumot mutatva.

Helyreállítás előtt megvizsgáltuk a tárgy anyagát, fizikai és kémiai elváltozásait. A 20-27-szeres nagyítással készült mikroszkópos felvételeken jól láthatóvá váltak a felületen lévő kisebb fizikai elváltozások is, mint például a hajszálrepedések, illetve a régi és a friss törés közötti felületi különbség. Az aranyréteg egyes helyeken történt hiányát és kopását a mechanikai és kémiai hatások egyaránt befolyásolták. A röntgenfelvétel a tárgy belső szerkezeti kialakítását mutatta meg. Az anyag összetételének vizsgálata elektormikroszkópos, illetve elektrongerjesztéses röntgen mikroanalitikai módszerrel készült. Ennek alapján a szóban forgó tárgy anyaga tiszta vörösréz. A rajta lévő aranybevonat jelentős mennyiségben tartalmaz higanyt, ami megerősíti azt a feltevést, hogy a bevonat higanyamalgámos technikával készült. Összességében azonban elmondható, hogy a tárgy anyagszerkezete stabil, nagyobb mértékű kémiai károsodás nem következett be.

A helyreállítás első lépése a deformált részek eredeti formára történő visszaigazítása volt. Tekintettel az aranyozott felületre, a fém kilágyítása hőkezeléssel nem volt lehetséges, hiszen ez az amúgy is elvékonyodott aranyréteg teljes pusztulását eredményezte volna. A rideg, rugalmatlan fém hőkezelés nélküli megmunkálása viszont megnövelte annak a lehetőségét, hogy a művelet során további törések is keletkezhetnek. A köztes megoldás nagy türelmet és odafigyelést igényelt. Apránként, lépésről lépésre haladva, egy-egy deformált részt két puhafa lemez közé fogva, szorító segítségével enyhe nyomást gyakorolva a felületre lehetett kiegyengetni. Az anyag merevségét kis mértékű melegítéssel, 50-60 °C hőmérsékletre felmelegített hőlégfuvó használatával lehetett enyhíteni. A bal oldali keresztszár egyik korabeli törésfelülete teljesen visszahajlott. Itt a két részt a szegecsekkel felerősített korpusz tartotta össze. Ezen a kis helyen azonban az anyag teljesen elvékonyodott és így a munkálatok alatt elkerülhetetlen volt ez a törés.
Az így kiegyenesített tárgy jelenlegi hosszúsága 32 cm, szélessége 18 cm. 
A tisztítás részben vegyszeresen, részben pedig mechanikusan történt. Ragasztásokat két helyen kellett alkalmazni, ez esetben a műanyag alapú ragasztók bizonyultak alkalmasnak és biztonságosnak.
A hiányok pótlásának elvégzésére a megbízáskor nem tartottak igényt, ennek kérdése esztétikai okokból most újból felmerült. Hasonló kérdés sokszor adódik egy-egy tárgy esetében, vajon meddig mehetünk el egyes helyreállítás során és mi indokolja az adott pótlások és kiegészítések helyességét. Ezekben a kérdésekben a régész és a restaurátor közösen dönt. Sok esetben a nagyon gyenge anyagmegtartás indokol egy-egy kiegészítést, máskor pedig egyszerűen a tárgy szebb megjelenésének igénye határozza meg a végső döntést. Ebben az esetben talán még nagyobb harmóniát mutatna a körmeneti kereszt, hiszen itt a vonalak jól követhetők. Azzal, hogy egykor használaton kívül, sérülten a földbe került, még nem fejeződött be ennek a tárgynak a története. Egy szerencsés eset kapcsán újra életre kelve, egy névtelen mester üzenetét hordozza korából, megerősítve ezzel is a kutatók korábbi felfedezéseit.
A Mezőberényi körmeneti kereszt a békéscsabai Munkácsi Mihály Múzeumban látható.
Az anyagvizsgálatot Tóth Péter végezte (Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, Morfológiai és Szervetlen Analitikai Labor).
A mikroszkópos felvételeket Lencz Balázs készítette ( Magyar Nemzeti Múzeum, Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály).
A röntgenfelvételeket Hutai Gábor (Magyar Nemzeti Múzeum, Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály) készítette.
A fotókat Dabasi András (Magyar Nemzeti Múzeum) készítette.

Irodalom:
Dr.Szatmári Imre: Studia Archaeologica, Móra Ferenc Évkönyv X., Szeged, 2004.