A terem a magyar királyság első háromszáz évét (1000–1301), az Árpád-házi királyok korát mutatja be. A korszak jelentős uralkodóihoz, az államalapító Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, III. és IV. Bélához több kiállított műtárgy is köthető. Közülük talán nem a leglátványosabbak, de történeti jelentőségüket tekintve legfontosabbak III. Béla halotti jelvényei. A tárlat a megszilárduló feudális társadalom rétegeinek (világi és egyházi arisztokrácia, katonaság, parasztság), valamint a kialakuló városok, és a tatárjárás után betelepülő kunok tárgyi emlékeit is bemutatja.

Érdekességek

  • Az Árpád-kori magyar városok kialakulásában nagy szerepük volt a „latinoknak", az Itáliából, Franciaországból, flamand és vallon területekről betelepült kereskedőknek, kézműveseknek
  • Az ember (női-, férfifej, vadász, kentaur) vagy állat (ló, oroszlán griff) alakú bronzból öntött víztartó edényeket (aquamaniléket) kezdetben a szentmise során kézmosásra használták, később azonban a világi arisztokrácia körében is népszerűvé vált.
  • A világon egyedülálló, a bizánci császári udvarban készült Monomachosz-koronát a véletlen hozta napvilágra. A 11. század második felében dúlt hatalmi harcok során földberejtett koronát 1860-ban eke szántotta ki Nyitraivánka (Ivanka pri Nitre. Szlovákia) határában.