Újkori Haranggyűjtemény

Történeti Tár

A történelmi Magyarország újkortól napjainkig terjedő időszakából származó emlékek tára.

Darabszámát tekintve a múzeum legkisebb gyűjteménye. Műfaját tekintve az egyik legveszélyeztetettebb műtárgycsoport, mivel békeidőben az átöntés fenyegethette, amikor a használati tárgyként meghibásodás, sérülés, pl. repedés miatt hasznavehetetlenné vált darabokból értékes anyaguk miatt szokás (volt) új harangot önteni, míg háborús időkben ágyúöntés céljából a beolvasztás áldozataivá válhattak. A harangok történeti értékének felismerése, s ennek nyomán céltudatos gyűjtése a 19. század második felében indult meg. Ezidőtájt elsősorban a középkori darabok voltak az érdeklődés középpontjában. Az I. világháború alatt 1916-ban hadiipari célokra megkezdődött a harangok rekvirálása. A Műemlékek Országos Bizottsága kijárta, hogy a honvédelmi miniszter elrendelje a történelmi, illetve a kulturális jelentőségű harangok mentesítését a beolvasztás alól. Ekkor valószínűsíthetően 27 darab került múzeumi megőrzésbe. Részben ennek is köszönhetően a Nemzeti Múzeum napjainkban 46 harangot őriz, ezek közül 11 darab képezi a Történeti Tár újkori harangállományát, amely ritkaságszámba menően, de vásárlás útján az utóbbi évtizedekben is gyarapodni tudott, régi harangra szert téve az azt pótló új harang öntése anyagárának megváltásával.