Hangszergyűjtemény

Történeti Tár

A történelmi Magyarország újkortól napjainkig terjedő időszakából származó emlékek tára.

A Hangszergyűjtemény alapjait három kiemelkedő jelentőségű műtárgy vetette meg a 19. század derekán: egy virginál, amit 1836-ban a Jankovich-gyűjteményből mint Brandenburgi Katalin fejedelemasszony hangszerét vásárolt meg a múzeum, egy csembaló a Thököly családtól – ezt 1847-ben kaptuk ajándékba, s a Marie-Antoinette francia királynénak tulajdonított hárfa, ami szintén adományként jutott hozzánk 1852-ben. Ezt követően főképp adományok útján gyűltek zeneszerszámok a múzeumban, 1902-ben nagyobb mértékű gyarapodást jelentett a Delhaes-hagyaték bekerülése, mikor egyszerre vagy 50 értékes hangszer gazdagította a műtárgyállományt. S bár európai érdeklődésre számot tartó hangszerek is bekerültek a műtárgyak közé (Beethoven és Liszt Broadwood-zongorája, a Haydn és Esterházy Miklós-relikvia Stadlmann-baryton, Schunda Vencel József első pedálcimbalma, tárogatók, stb.), a múzeumba kerülő hangszerek csak 1957-től alkotnak külön gyűjteményt. A hangszertár gyűjtési körébe a magyarországi hangszergyártást, hangszerhasználatot reprezentáló, ill. egy-egy történelmi személyhez, családhoz kapcsolódó műzenei hangszerek taroznak. A hangszergyűjtemény rendkívül sokfajta tárgyat őriz, ezek rendszerezése, csoportosítása a tudományos felosztást követi. Eszerint a Magyar Nemzeti Múzeum őriz idiofon (pl. xilofon, üvegharmonika), membranofon (dobok, mirliton), aerofon (fúvósok, orgona, harmónium), kordofon (húros) és mechanikus (zenélődoboz, verkli) hangszereket. Ezen túl a hangszertárban vannak a zenével kapcsolatos egyéb műtárgyak is, mint pl. kottatartó, hangolókulcs, hangszerkészítő szerszámok, stb.