Dohányzástörténeti Gyűjtemény

Történeti Tár

A történelmi Magyarország újkortól napjainkig terjedő időszakából származó emlékek tára.

A dohánnyal Amerika felfedezése után ismerkedett meg Európa. Magyarországon a 16. század végétől vannak szórványos adatok arról, hogy a pipázgató török követek ámulatba ejtették a magyar főurakat. Az évszázadok folyamán a dohányzás igen széles körben terjedt el, a míves pipát nagyra becsülték a férfiak.

A Magyar Nemzeti Múzeum Dohányzástörténeti Gyűjteménye 1974-ben jött létre. Az első ilyen jellegű tárgy még 1813-ban került az intézménybe: egy rézházikós kupakú gyökérpipa Komárom megye bírájának ajándékaként, amelyből a hagyomány szerint az egyik török bég eregette a füstöt. A folyamatos gyarapodásoknak köszönhetően a Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezik Magyarországon a legnagyobb és legjelentősebb dohányzástörténeti gyűjteménnyel.

A gyűjtemény összetétele:

Cseréppipák. A 17. században főképp angol-holland cseréppipákból szívták a dohányt. Ebből a törékeny típusból csak néhány töredék került elő. Nagy számban találtak viszont változatos formájú, cserépből készült török pipafejet. A magyar fazekasok az ilyen jellegűeket vették át és formálták tovább. A legjelentősebb műhelyek Egerben, Budán és Debrecenben alakultak ki.

Fajansz- és pocelánpipák. Porcelánpipákat előszőr Meissenben kezdtek gyártani, majd más városok is bekapcsolódtak előállításukba. Ezek a kis műremekek inkább vitrintárgyként, ajándékként vagy egy-egy gyűjtemény ékességeként szolgálhattak.

Fapipák. Kezdetben az ínséges időkben nyúltak ehhez az alapanyaghoz, de később az előkelő urak ízlésének megfelelőeket is előállítottak. Egyes pipák faragásaiknak és egyediségüknek köszönhetően komoly értéket képviselnek.

Tajtékpipák. A tajték (szépiolit) szürkés vagy sárgásfehér színű tengeri üledék. Könnyű, jól megmunkálható kő, megfaragásukkal valóságos műremekek jöttek létre. A nemzeti romantika pipafaragó mesterei szívesen ábrázoltak magyar történelmi eseményeket.

Szivar, cigaretta. A dohányzásnak ezt a módját csupán néhány tárgy képviseli a gyűjteményben, így egy-két szivartárca, hamutálcák.

A pipafajtákon kívül a dohányzási kellékek, pipatóriumok (fali alkalmatosság a pipák számára), és kiegészítő dokumentációs anyagok (pipakatalógusok, rajzos hirdetések) is megtalálhatók a gyűjteményben.