Bútorgyűjtemény

Történeti Tár

A történelmi Magyarország újkortól napjainkig terjedő időszakából származó emlékek tára.

A Bútorgyűjtemény legkorábban múzeumba került darabjai mint múzeumi műtárgyak csaknem egykorúak az intézménnyel. József nádor, Deák Ferenc, Kossuth Lajos hagyatéka, a Széchényi-család, az Apponyi-család adományai, megszűnt állami szervek, intézmények, társadalmi, kulturális, gazdasági szervezetek berendezései és egyedi vásárlások gazdagították állományát. Szervezetileg a 19. század elejétől az Érem- és Régiségtárba sorolták, ezen belül a történeti ereklyék egyik csoportját képezte, majd a 20. század elején az új szervezeti formációnak, a Történeti Múzeum Történeti Osztályának gyűjteménye lett. Sorsát meghatározóan érintették a Nemzeti Múzeumból kiváló szakmúzeumok - a Néprajzi és az Iparművészeti Múzeum - valamint az időközben létrejövő, majd megszűnő Erzsébet Királyné Emlékmúzeum, Parlamenti Múzeum.

Kezdetben az "antiquitates et raritates varii generis" elnevezésű tárgycsoport tárgyai közé sorolva őrizték darabjait. A Régiségtár a 19. század utolsó két évtizedében magyar történeti bútorokkal jelentősen gyarapodott. 1881-ben került be Deák Ferenc hagyatékából, Deák szobaberendezéséből 21 bútordarab. 1894-ben és 1895-ben az olaszországi száműzetésben elhunyt Kossuth Lajos utolsó lakásának berendezéséből származó történeti bútorokkal gazdagodott a gyűjtemény. Erzsébet királyné bútoraiból, Ferenc József ajándékaként a Nemzeti Múzeum birtokába jutott íróasztala, karosszéke, könyvszekrénye, könyv- és virágállványok, pamlag, nyugvóágy, asztalkák, tükör, csillár és kandeláber, kályhaellenző, ez képezte az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum alapjait.

A személyekhez és történelmi eseményekhez, helyszínekhez kötődő, sok esetben ezért az ereklyetárgyak közé is sorolt bútorok mellett állami, közigazgatási hivatalok, hatóságok, gazdasági szervek, céhek, intézmények, egyházak és templomok jellegzetes berendezési tárgyai, és váraknak, kastélyoknak, polgári házaknak berendezéséből származó darabok is bekerültek a gyűjteménybe.

Az 1920-as évek második felére körvonalaiban kialakultak a mai bútorgyűjtemény gyűjteménycsoportjai, amelyek révén a magyar történeti bútorokat és a magyar művelődéstörténet e műfajban fennmaradt emlékeit, forrásait foglalja magában.

A Bútorgyűjtemény emlékanyaga a középkori és az újkori gyűjteményrészek egyesítése után ma egy egységes történeti profilú gyűjtemény. Közép- és újkori, 14-20. századi anyagot őriz, tematikus csoportjai: történeti, személyes relikvia jellegű és értékű műtárgyak, együttesek, intézményektől származó berendezések, egyedi tárgyak, céhes emlékanyag, társadalmi rétegek tárgyi környezetét, stílusokat, műhelyeket jelző darabok.