A Magyar Nemzeti Múzeum Irattára

A Magyar Nemzeti Múzeum irattári anyagát az intézmény fennállásának első két évszázadában széttagoltan kezelték, a főigazgatóságon (ld. korábban: igazgatóság) és az egyes osztályokon őrizték. Ennek megfelelően létezett egy főigazgatósági irattár és emellett osztályirattárak. A Magyar Nemzeti Múzeum 1934-es átszervezése kapcsán a főigazgatósági irattár (1807/8-1934 évkörű) teljes anyaga bekerült a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületébe. Itt semmisült meg aztán az 1945-ben, az ostrom alatt keletkezett tűzben. A régi iktatókönyvek egy része, amely éppen kutatónál volt, ezért nem égett el, az 1956-os levéltári tűz martaléka lett.

A Magyar Nemzeti Múzeum központi irattári gyűjteménye az Adattárnak a Magyar utcai múzeumépületbe való beköltözése után jött létre. Először a főigazgatósági irattár került be, majd a megszűnő Középkori Osztályról irattára mellett a múzeum legrégebbi irategyüttese, az Érem-és Régiségtár iratai.

Jelenleg a következő egységek irattárai kutathatók a Központi Adattárban: Főigazgatóság 1934-2010, Érem- és Régiségtár (1839-1926), Történeti Osztály 1927-1937, 1945-1953, Régészeti Osztály 1926-2003, Középkori Osztály 1954-1998, (Régészeti) Adattár 1953-1978. A többi, a központi irattárba még be nem került osztályanyag a múzeum adott részlegén helyben kutatható (pl. Éremtár, Történelmi Képcsarnok stb.).

A Magyar Nemzeti Múzeum iratanyaga az intézmény működése során keletkezett iratokat őrzi. Ez a gazdag iratanyag a magyar tudománytörténet egyik értékes forrásbázisa. Fontos adatokat tartalmaz nemcsak közvetlenül a nemzet múzeumára vonatkozóan, hanem a gyűjteményekbe kerülő tárgyakkal kapcsolatosan is, valamint a magyar régészet múltjára és a múzeum egykori jelentős tudósaira nézve pl. Érdy Jánosra, Rómer Flórisra, Hampel Józsefre, Varjú Elemérre stb.

A kutatás előzetes bejelentkezést követően a meglévő iktató- és mutatókönyvek segítségével történik.