Középkori kőfaragványok gyűjteménye

Régészeti Tár

Feladata a Magyarország területén előkerült régészeti leletanyag tudományos kutatása, feldolgozása és őrzése.

A néhány száz műtárgyat számláló gyűjtemény nagy részét sírkövek és sírkőtöredékek alkotják. Építészeti emlékek kisebb számban tartoznak a gyűjteményhez, közülük az ország történetében betöltött szerepéből fakadóan a Szent István alapította székesfehérvári Szűz Mária-prépostság épületeiből származó faragványok a legjelentősebbek. Ezek egyben az ország múltjának tárgyi emlékei iránti művészettörténeti-régészeti érdeklődés korai tanúi: az 1777-ben alapított püspökség gyűjteményéből, illetve Henszlmann Imre 1862. évi ásatásából származnak. Néhány építészeti töredéket a budai várból is őriz a múzeum, a gyűjtemény egyéb darabjai a középkori építészet történetének legfontosabb mozzanatait villantják fel.

A Magyarországot sújtó számos háború, különösen pedig a 150 éves török uralom miatt nemcsak a középkori épületek, templomok váltak rommá, hanem a templomokban és közelükben felállított síremlékek is. Ezért sok sírkőtöredék és kevesebb ép sírkő régészeti leletként vagy épületbontásokból – mint falazó anyag – került a múzeumba. A gyűjtemény jelentőségét az adja, hogy a jól ismert és a Nemzeti Múzeumban is a legnagyobb számban nyilvántartásba vett, budai származású sírkőtöredékeken kívül az ország más részeiből is őriz sírkőtöredékeket, és így a 13. századtól a 18. századig a fontosabb síremlék típusok tanulmányozhatók a gyűjteményben.

A gyűjtemény az 1930-as évek második feléig lényegesen nagyobb volt, ekkor a múzeumok gyűjtőkörét meghatározó törvény következtében és a fővárossal történt megegyezés értelmében a faragványok nagy része a Szépművészeti Múzeumba és a főváros kőemléktárába került. A múzeumban maradt faragványok jelentős darabjai ma zömmel megtekinthetők a múzeum állandó történeti kiállításán és a lapidáriumban.