Késő középkori gyűjtemény

Régészeti Tár

Feladata a Magyarország területén előkerült régészeti leletanyag tudományos kutatása, feldolgozása és őrzése.

Az 1955-ben megnyitott késő középkori gyűjteménybe az 1301–1711 közötti régészeti leletanyag tartozik. E gyűjteményben kezeljük a múzeum 1955 előtti törzsanyagának késő középkori kerámiaedényeit, kályhacsempéit, vaseszközeit és vegyes temetői anyagát. A gyűjtemény jelentőségét azok az ásatási leletegyüttesek adják meg, melyeket elsősorban Méri István, később Parádi Nándor, valamint Kovalovszki Júlia, Horváth Béla, Pálóczi Horváth András feltárásai gyarapítottak. A főként tervásatásként folytatott feltárások során a települések mellett a temetők kutatása sem maradt el. Kiemelendő a Pomáz-klisszadombi udvarház leletanyaga, amely a középnemesség felső rétegének életébe enged betekintést. 

Méri István ásatási megfigyeléseinek minősége máig követendő példát állított a középkorral foglalkozó régészek elé. A gyűjteményben van az első korszerű módszerekkel feltárt késő középkori alföldi falu (Túrkeve-Móric) leletanyaga. Szintén Méri István ásatott Kesztölc-Klastrompusztán, értékes adatokat szerezve az egyetlen nagyobb magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok egyik fontos kolostorának életéről. Parádi Nándor Holl Imrével közösen végzett sümeg-sarvalyi ásatásának leletanyaga a Dunántúl késő középkori apró falvainak egyikének életét mutatja be. Nagyobb leletegyüttesek a következő helyekről származnak: Tiszaörvény (középkori falu), Feldebrő-Plébániatemplom, Lászlófalva-Szentkirály (késő középkori falu). Újabban a gyűjtemény a szendrői Felső vár 17. századi végvári leletanyagával bővült jelentősen.