Harang gyűjtemény

Régészeti Tár

Feladata a Magyarország területén előkerült régészeti leletanyag tudományos kutatása, feldolgozása és őrzése.

A gyűjtemény kezdetei Rómer Flóris (1815–1889), a magyar muzeológia és régészet jelentős 19. századi alakjának tevékenységéhez kapcsolódnak. A korai kezdetek ellenére 1915-ig csak 8 harang jutott a múzeumba. 1916-ban, az első világháború ún. rekvirálásai idején – a harangokat ágyúöntéshez gyűjtötték be – legkevesebb 27 haranggal gyarapodott a gyűjtemény. Az öntödébe beszállított, 1700 előtti harangokat ugyanis átadták a múzeumnak. Ennek köszönhetően az ország távoli vidékeiről és ma már nem Magyarországhoz tartozó településekről is őriz a gyűjtemény harangokat.

A ma 46 darabból álló Haranggyűjteményt a második világháború pusztításai megtépázták, több harang elolvadt a múzeum lapidáriumában kitört tűzben. A gyűjtemény legkorábbi darabja a Szentábrahámról (ma: Avrămești, Románia) származó, pontos évmegjelölés nélkül, valószínűleg a 14–15. század fordulója tájékán készült harang. A 15. századból, közöttük évszámos darabok is, már több harang származik, a legtöbb azonban 16–17. századi, de néhány későbbi is van a gyűjteményben.

Legtöbb harangon az „O rex gloriae veni cum pace” (Ó dicsőség királya, jöjj békével) felirat szerepel, de sokszor az öntőmester, a készíttető és a használó közösség neve is feltűnik a feliratokon. A harangok nagy része a Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában megtekinthető, néhány darabot pedig a Nemzeti Múzeum épületének a közönség által is látogatható tereiben helyeztek el.