Rangos szarmata temetkezés Szolnok–Szűcs-tanya lelőhelyről

A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2013 őszén, az M4-es gyorsforgalmi út tervezett építését megelőzően, Szolnoktól 3,35 km-re északnyugati irányban, Szűcs-tanya lelőhelyen, Schilling László vezetésével próbafeltárást végzett. A régészeti munka során 480 m2 nagyságú felületen, többek között 20 szarmata sír feltárása történt meg. Tájolásuk általában D–É-i irányú. Szinte minden sír korabeli rablás áldozatául esett. A feltárt temetőrészlet előzetesen a szarmata kor középső időszakára, kb. a 2–3. századra keltezhető.

Az OBJ 41/SNR 46 számú bolygatott férfisír nagy mérete és fa szerkezeti elemekre utaló maradványai révén is eltért a temetőrészletben feltárt többi sírtól. A temetés során árokkal vették körbe, valamint feltételezhetően halommal borították, noha utóbbinak a mezőgazdasági művelés miatt nem maradt régészeti nyoma. A sírgödör északnyugati részén, elszíneződésként jelentkező famaradványok alapján a rönkkoporsó és a fa sírkamra szerkezetének elméleti rekonstrukciójának elkészítésére is lehetőség adódott.

Bár a sír mellékletei szinte teljes egészében a sírrablók zsákmánya lett, egy töredékes, gyűrűs végű vastárgyat, jellegzetes formája alapján ún. gyűrűs markolatú kard töredékeként azonosítottuk. E típus egy a hazai leletanyagban a szarmatákkal megjelenő, ázsiai eredetű, Kárpát-medencei környezetben ritka fegyver, többsége 2. századi környezetből ismert.

A síregyüttes legkiemelkedőbb darabjai – a rablás ellenére szerencsés módon – viseleti helyzetben előkerült leletei a lábbeli szíjazatát díszítő ún. szarmata csatokból és szíjvégekből álló készlet. Természettudományos vizsgálatok segítségével, a készítéséhez felhasznált fémet (pásztázó elektronmikroszkóp) rendkívül nagy tisztaságú ezüstként, díszítéséhez használt berakások kőanyagát (pásztázó elektronmikroszkóp, Raman mikrospektrometria) pedig variszcitként tudtuk azonosítani.

A vizsgálati eredmények ismeretében joggal merült fel bennünk a kérdés: „Mi is az a variszcit?” A variszcit (hidratált alumínium foszfát, AlPO4·2H2O) egy kékeszöld színű ásvány, melyet ékszerkészítés céljából az őskortól kezdve, még napjainkban is használnak. Római kori környezetben előfordulása igen ritka, melynek magyarázata lehet, hogy természettudományos vizsgálat nélkül azonosítása nem lehetséges. A szolnoki lelet jelentősége abban rejlik, hogy bár római kori, de a birodalmon kívül, szarmata környezetben ez az első hitelesen azonosított lelet.

A Szolnok–Szűcs-tanya lelőhelyen feltárt, rangos szarmata temetkezés révén újabb, a szarmata kutatás szempontjából jelentős tárgyakkal bővült a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteménye. A temető anyagának restaurálása, valamint az anyag feldolgozása jelenleg is folyamatban van, ezért a síregyüttes jelenleg a nagyközönség számára még nem mutatható be. Ennek ellenére érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Múzeum „Kelet és Nyugat határán” című állandó kiállítására, ahol egy korabeli viseletbe öltöztetett szarmata férfi lábbelijén láthatunk – ugyan szerényebb kivitelben, de hasonló – ún. szarmata csatokkal és szíjvégekkel ellátott készlet.

A természettudományos vizsgálatokat Bendő Zsolt és Váczi Tamás az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Földtudományi Intézetének munkatársai végezték.

Schilling László