Patay 102 - A magyar régészet élő történelme

Múzeumi élet
Szakmai munka

Dr. Patay Pál, a magyar régészet doyenje, maga a szakma története és annak elidegeníthetetlen része. Érdeklődése, szakterülete elsősorban az őskor kutatása, de pályája során a régészet és ipartörténet szinte minden korszakának megismerését gazdagította.

Tudományos munkásságát Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Ősrégészeti Tanszékén kezdte. 1950-től 1957-ig a balassagyarmati Palóc Múzeum régész-muzeológusaként dolgozott, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán folytatta pályáját, az Őskori Gyűjtemény vezetőjeként. 1967–1975 között a MNM Adattárának osztályvezető-helyettesi posztját töltötte be. A múzeum munkatársaként, nyugdíjba vonulása után is dolgozott mint régész, később mint tudományos tanácsadó.

Számtalan ásatás és leletfeldolgozás kötődik a nevéhez. Néhány a legfontosabbak közül: Korlát (őskőkori és újkőkori kőeszköz-készítő műhelytelep), Fényeslitke (rézkori temető); Tiszavalk-Kenderföld (rézkori telep és temető); Tiszavalk-Tetes (rézkori telep és temető); Tiszalúc-Sarkad (rézkori telep). Poroszló-Aponhát (újkőkori és bronzkori telep); Mátraszőlős (késő vaskori kelta temető); Alsótelekes (kora vaskori szkíta temető);

Az ásatásokon kívül kiemelkedő a szarmata kori Csörsz-árok (Ördög-árok) nyomvonalának azonosításában és térképezésében végzett terepmunkája és a magyarországi történeti értékű harangok összegyűjtése, tudományos dokumentálása tárgyában végzett kutatásai.

Szakmai munkáját 13 önálló monográfia és több mint száz szakcikk és tanulmány teszi elévülhetetlenné. Legutóbbi régészeti monográfiája az egyetlen magyarországi teljes mértékben feltárt, erődített rézkori telep, Tiszalúc-Sarkad anyagközlése, amely 2005-ben jelent meg Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc címmel, az Inventaria Praehistorica Hungariae sorozatban.

A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeibe és könyvtárába, amíg egészsége engedte, gyakran bejárt. Jóval túl kilencvenedik életévén is alapvető feldolgozó munkát végzett. Jelenleg is dolgozik, tanulmányokat készít, és hasznos tanácsokkal látja el a hozzá forduló fiatalabb kutatókat. Alkotókedve 102 évesen is töretlen. Kivételes szorgalmával, precizitásával és szakmai alázatával példát mutat a mai generáció kutatóinak.