2015/04/13
Látogatóinknak ajánljuk!
A következő összeállítás múzeumunk legszebb műtárgyaiból kínál válogatást és legféltettebb kincseit tárja a nagyközönség elé. Látogasson el Ön is hozzánk! Jöjjön el és fedezze fel nálunk a Kárpát-medence népeinek és a magyar nemzet történetének legjelentősebb emlékeit! Várjuk az állandó régészeti és történeti kiállításainkon!
50
Koronázási palást
Az európai textilművészet páratlan értékű kincsét eredetileg miseruhának szánták. A kazulát, a rajta olvasható hexameterben írott felirat szerint, 1031-ben Szent István király és Gizella királyné rendelte meg a székesfehérvári Szent Mária egyház számára. Szinte a teljes felületet beborító mesteri arany hímzés összetett képi program szerint készült, melynek alapja egyes kutatók szerint a Te Deum vagy a Mindenszentek litániája lehetett. Jelentőségét tovább növeli, hogy a 20. századig a magyar királyok koronázó palástjaként használták.
Madár alakú bronzedények
Csicser, ismeretlen lelőhely
Kr. e. 10. század
(Kelet és Nyugat határán, 3. terem)
Zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas
A Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán 1928-ban bukkantak arra a sírleletre, amely egy aranyszarvasból, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 félgömb alakú arany pitykéből és egy aranycsüngőből állt. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették, az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szarvasfigurához hasonló tárgyak a sztyeppe vidéki szkíta fejedelmi kurgánok leletei között fordulnak elő. Rendeltetése pajzsdísz volt, s viselőik társadalmi helyzetét és hatalmát szimbolizálta. A pompás leletegyüttes a Kr. e. 6. század folyamán kerülhetett a föld alá.
(Kelet és Nyugat határán, 5. terem)
A Seuso-kincs tárgyegyüttes
A Seuso-kincs néven ismert páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusoról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi területén és aki, vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincset a 4. század végén vagy az 5. század legelején.
Onix fibula
Arany hagymagombos fibula ónixkővel,
Szilágysomlyó,
5. század első fele
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Aranylemezzel bevont ezüstfibula, gránátkövekkel
Szilágysomlyó,
5. század első fele
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Talpas aranykehely
Bócsa, 7. század első fele
A hornyolt díszű aranykehelyhez hasonló, a bócsaival szemben ezüstlemezből készült, tölcséres szájú ivóedények és velük azonos formájú, nagyobb füles korsók a 7. századi avar előkelők ivókészleteinek látszólag elmaradhatatlan részét alkották. Helyben, a Kárpát-medencében készült, önálló formavilágot mutató darabok, amelyek az avar kézműves tevékenység fejlettségét bizonyítják.
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Galgóci tarsolylemez
Aranyozott ezüst,
10. század
A galgóci tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák, a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg. Az 1868-ban napvilágra került férfisírban a feljegyzések szerint lócsontokat valamint egy nyakperecet, fülbevalópárt és egy arab ezüstdirhemet is találtak. Az átfúrt érme Naszribn Ahmed szamanida emír (914–943) verete, amelyet Szamarkandban bocsátottak ki 918–919-ben, utolsó tulajdonosa a 10. század első harmadának végén ruhájára vagy lószerszámára felvarrva viselhette.
(Kelet és Nyugat határán, 10. terem)
Beregszászi süvegcsúcsdísz
Palmettákkal díszített süvegcsúcs Beregszászról (Beregovo, Ukrajna)
(Kelet és Nyugat határán, 10. terem)
Bizánci szenteltvíztartó Beszterecről
10. század második fele
A görög feliratos bizánci aranyozott ezüst szenteltvíztartót három – részben rekonstruált – oroszlános-griffes láb hordozza, teste hatszögű alapon képzett, szélesebb alsó részét lépcsős, rézsűs tag köti össze a keskenyebb felső résszel. Mozgatható felső fogója két ifjú büsztjénél kapcsolódik az edényhez, s felül, az ifjak mellrészének a szintjén található a rontott görög felirat, melynek jelenlegi olvasata: „Krisztus, a gyógyulások élő forrása”. Az edényt borító palmettás indák körponcolt háttér előtt helyezkednek el, és az indák alsó, mandulaalakú terében három palmetta három mitologikus vaddal váltakozik. A palmetták kínai minták alapján a bizánci császári udvarban a 10. század közepén megújított ú.n. virág-levél-
ornamentika korai emlékei.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Monomakhosz korona
Konsztantinosz Monomakhosz koronája, Bizánc, 1042–1050
Az 1861-ben Nyitraivánkán előkerült bizánci rekeszzománcos együttes hét félköríves aranylemeze IX. Monomakhosz Konstantin „római” császárt (uralk. 1042–1055) és hat álló nőalakot ábrázol, míg két medalionon az apostoli testvérpár, Szent András és Péter mellképe jelenik meg. A méretben párosan csökkenő, női alakokat ábrázoló lemezeken a Makedón dinasztia utolsó leszármazottai, Zoé (†1050), és nővére, Theodóra császárnő (†1056), két táncosnő és két erényalak, az Igazság és az Alázat jelenik meg, madaras indadísszel illetve (az erények) cipruspárral körülvéve. A lemezek eredetileg egy sapkára lehettek felerősítve és egyetemes békeprogramjuk szaszanida, iszlám, antik és ószövetségi kontextusban is értelmezhető volt, míg a két apostol, melyek másodlagos felhasználásban kerültek ebbe az együttesbe, Rómára és Konstantinápolyra, tevékenységük színhelyére, és az általuk vezetett latin illetve görög egyházra utalnak.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Pávás palástcsat
A Bajnáról előkerült aranyozott ezüst csat a II. András és IV. Béla udvarában különösen kedvelt opus duplex technikával készült a 13. század közepén.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Margit-szigeti korona
Aranyozott ezüstkorona ékkövekkel,
Margit-sziget, 13. század
A liliomos-rozettás korona a Margit-szigeten fekvő domonkos apácakolostor egyik királysírjából – talán V. István sírjából – került elő 1838-ban, s a 13. század második felében készülhetett a francia klasszikus gótika hatására.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Aquamanile
1200 körül
A kentaur és a hátán álló fuvolázó fiúalak (talán Chiron és Achilles) a jeles hildesheimi bronzöntő műhely terméke az 1220-as évekből, és II. András udvarában a német birodalommal kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően kerülhetett Magyarországra.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Trencséni herma
14. század vége, 15. század eleje
(Magyarország története I. rész, 2. terem)
Dísznyereg
Dísznyereg Luxemburgi Zsigmond korából, 1408–1425 körül
A Jankovich Miklós által Bukarestben vásárolt dísznyereg számos csontfaragványán az udvari élet kedvelt témáit látjuk Szent György és a sárkány jelenete körül, de szerepel rajta a Zsigmond király által alapított Sárkány-rend jelvénye, s ez alátámaszthatja a vásárlás legendáját, miszerint eredetileg Vlad Tepes – a rendről nyert közismertebb nevén Dracula – tulajdonában volt.
(Magyarország története I. rész, 3. terem)
Nagyváradi misekannák
16. század első negyede
A nagyváradi misekanna-pár az 1500-as évek elejéről a késő-gótikus naturalizmust egyesíti a filigrános díszítéssel. A Bethlen-családtól vásárolt, az 1500-as évek első negyedében készült misekanna-pár, mely a családi hagyomány szerint a nagyváradi székesegyházból származott, a nürnbergi késő-gótikus naturális körtedíszt ötvözi az elvontabb, magyar sajátosságnak tekintett filigrános–börtüs felületdíszítéssel. Egyik legkorábbi ismert körtés ötvöstárgy rajza Albrecht Dürer munkája, akinek apja még a Nagyvárad közeli Ajtósról származott, s ezáltal a tárgy a Dürer korában is fennálló nürnbergi magyar kapcsolatok tanúja az ötvösségen belül.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)
Kehely
Kehely az Ernuszt, a Pálóczi és a Rozgonyi családok címerével.
A 15. század végén készült ún. forgácsdíszes, gyöngyös kehely I. Ulászló főlovászmestere, Ernuszt János megrendelésére készülhetett, és megjelenik rajta apósa és anyósa címere is.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)
Mátyás király üvegserlege
Mátyás király üvegserlege, Velence, 15. század második fele, talpa 16. század vége – 17. század eleje
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Festett fapajzs
Festett fapajzs Mátyás királyra utaló M betűvel, 15. század második fele
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Trónkárpit
A 15. századból ránk maradt textíliák többsége egyházi megrendelésre készült és elsősorban egyházi használatban maradt fenn. Az itáliai szövőművészet remekeként számon tartott trónkárpit azonban Mátyás király megrendelésére készült, egyértelműen világi használatra. A gyümölcskoszorúba foglalt címer a megrendelő személyére utal, míg a részletgazdag művészi rajz és a felhasznált drága anyagok reprezentációs céljait szolgálják.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Mária királyné ruhája
A Textilgyűjtemény legkorábbi női öltözete egykor Mária királyné, II. Lajos felesége ruhatárába tartozhatott. Alapanyaga itáliai, gránátalma mintás zöld damaszt, mely fémszálas, tölcsér alakú kézelővel és a felső részt díszítő sávokkal egészül ki. Az öltözet két részből: egy hosszú ingből és a zöld, burgundi divatot követő felsőruhából áll.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Násfa
Opálkővel díszített násfa, 16. század első fele
A korabeli ötvösség magas technikai színvonalát tanúsítja az a kifinomult művészi ízléssel elkészített opálköves násfa, amely a hagyomány szerint I. (Szapolyai) János király özvegye, Izabella királyné tulajdonában volt.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Nyírbátori stallum
Mátyás és Beatrix udvarának reneszánsz pompája a stílus gyors magyarországi terjedését is magával hozta. Ennek kiemelkedő példája a Báthoriak által készíttetett stallum. A párkányok, frízek, elválasztó és támasztó gyámok, hátfalak, könyöklő és üléskeretek, oldalfalak, ülés alatti választófalak és bélletek reneszánsz ízlésű díszítéssel készültek, faragott és berakásos kivitelben. Egy teljes tábla a megrendelők nevét és rangját valamint a készítés évét mutatja (Báthori György, István és András, 1511), egy másik háttámlán pedig a készítő mester jelzését látjuk: F. Marone. A berakásos háttámlák egy része félig nyitott ajtajú szekrényeket ábrázol, a polcokon könyvekkel, edényekkel.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Pálffy serleg
Gróf Pálffy Miklós díszserlege, 1598
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Brózer kehely
Aranykehely,
I. Rákóczi György ajándéka a kolozsvári református egyháznak,
Brózer István,
Kolozsvár,
1640
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Gyémántos násfa
1620–1640 körül
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Brandenburgi Katalin díszruhája
A hagyomány szerint Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége viselte ezt a szilvakék selyemruhát. A szoknyából és vállból álló öltözet fémszállal gazdagon hímzett. Az ívek alá rendezett tulipánok, szegfűk és margaréták a magyar területeken fennmaradt 17. századi hímzések gyakori elemei.
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Szent István Rend jelvénye
A Magyar Királyi Szent István Rend Mária Terézia által viselt ékköves jelvénye, 1764
(Magyarország története II. rész, 10. terem)
Fiúgyermek számára készült díszöltözet
A hagyomány szerint Mária Terézia elsőszülött fia, József számára készült a mentéből, dolmányból, nadrágból és süvegből álló magyar szabású öltözet, melyet világoskék, virágokkal mintázott ripszselyemből szabtak. Számos képi ábrázolást is ismerünk, melyek az uralkodónőt és gyermekeit magyar viseletben örökítik meg.
(Magyarország története II. rész, 10. terem)
Mozart úti klavikordja
Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert és a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)
Gróf Széchenyi István
Barabás Miklós festménye, 1848
Gróf Széchenyi István, a magyar reformmozgalom elindítója, az 1825-ös országgyűlésen birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a "nemzetiség és nyelv erősítését és terjesztését" szolgáló Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Számos lenyűgöző alkotása a modern Magyarország megteremtését célozta. A több nyelven beszélő, a klasszikus és modern irodalmat eredetiben olvasó, jó kiállású férfiú, aki nagyszerű sportember is egyben - kiválóan úszik, lovagol, evez - emellett a bécsi arisztokrata társaság tagja, kezdetben még az egész ausztriai birodalmat tekintette hazájának, majd az 1820-as években úgy döntött, hogy a magyar nemzet javára, Magyarország felemelkedéséért küzdő közéleti személyiségként akarja leélni életét. A politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatására kaszinót (klubot) alapított. Műveiben (Hitel, Világ, Stádium) a feudális nyomorúságból a polgári viszonyok közé való fölemelkedés első átfogó programját rajzolta meg. Számtalan reformkezdeményezésének koronájaként egy Pestet és Budát összekötő állandó híd, a Lánchíd felépítését vitte keresztül, hogy a Duna két partján fekvő középkorias városkákból a gazdasági forgalom és a közlekedés fellendülése révén nagyváros, igazi magyar főváros alakuljon, mely Béccsel vetekedve akár az egész Habsburg Birodalom uralkodói centrumát is átcsábíthatja a magyar Duna partjára.
(Magyarország története II. rész, 11. terem)
Petőfi Sándor kokárdája
Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója.
Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete. Az itt látható nemzeti kokárda, a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Görgei Artúr kardja
Görgei Artúr 1845 M lovastiszti kardja, amelynek a markolatába egy nagyítólencse van beépítve, mellyel a – közismerten rövidlátó – tábornok térképeket olvasott.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Gróf Batthyány Lajos átlőtt mellénye
Fehér piké mellény golyó ütötte lyukakkal, melyet gróf Batthyány Lajos viselt kivégzésekor. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökét az 1848–49. évi szabadságharc leverését követően a teljhatalommal felruházott osztrák katonai parancsnok, Haynau végeztette ki 1849. október 6-án a pesti Újépület udvarán. Batthyány hűséges hitvese, gróf Zichy Antónia a siralomházban tett utolsó látogatásakor egy kis hegyes tőrt csempészett be férjének, mellyel Batthyány a kivégzését megelőző éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg, hogy elkerülje a megalázó akasztást. A nyakán ejtett életveszélyes seb miatt végül golyó által oltották ki életét. A kivégzéskor viselt mellényét özvegye ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Kossuth Lajos kormányzóelnöki díszöltözete
A zsinórozott posztó attilából és egyenes szárú vörös nadrágból álló öltözetet Kossuth Lajos viselte egykor. A Magyar Nemzeti Múzeumba fiának, Kossuth Ferencnek özvegyétől került.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Beethoven - Liszt zongora
Zongora Beethoven és Liszt tulajdonából.
1873-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei után Liszt Ferenc úgy határozott, hogy legbecsesebbnek tartott tárgyait magyar hazafihoz méltón a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya az a zongora, aminek Liszt 1846-ban jutott birtokába, s amit attól kezdve már ő maga is ereklyeként kezelt: Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött hangszere.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)
Deák Ferenc szobájának berendezése
Deák Ferencnek, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megalkotójának az Angol királynő szállodában berendezett szobája és a politikus személyes tárgyai.
A kiegyezés Deák 1865. április 16-án a Pesti Naplóban névtelenül napvilágot látott "húsvéti cikkében" megfogalmazott útmutatásai alapján jött létre. Az 1918 végéig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia első miniszterelnökét, Gróf Andrássy Gyulát 1867. február 20-án nevezte ki az 1867. június 8-án magyar királlyá koronázott Ferenc József.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Női díszruha
A magyar hagyományokat követő kék selyembársony díszruha 1867-ben készült I. Ferenc József koronázásra. Az udvari előírásoknak megfelelő szoknya hosszú uszályát gazdag fémszálas hímzés borítja, mely búzakalászokat és szőlőleveleket mintáz. Fémszálas hímzéssel készült köténye és a főkötőhöz illesztett fátyla is. A ruhát kisebb átalakítások után IV. Károly koronázásán Szécsenyi Gabriella viselte.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Millenniumi tajtékpipa
Adler-műhely, 1896
A millenniumi történelemszemlélet összefoglalása az a nagy méretű díszpipa, amely Adler Fülöp és fia hires budapesti műhelyében készült. A tajtékból faragott kupak Hungária allegorikus nőalakját formázza, kezében a kettős keresztes, vágásos magyar címert tartja. A hosszú nyakrészen a lovon ülő honfoglaló törzsfők és Árpád fejedelem büszke figurája látszik. A pipatest két oldalán az új hazába érkező magyar nép (ökröket vezető paraszti figura, lovasok) jelenik meg a Feszty-körkép inspirációja nyomán. A talprészen kapott helyet az államalapító Szent István mellképe. Az előoldalon, a díszhelyen Ferenc József király és Erzsébet királyné portréja látható. Fejük felett két gyermekangyal tartja a magyar koronát. A millenniumi ünnepségek retorikai szólamai – miképpen ez a pipa is – Ferenc Józsefet, mint második Árpádot magasztalták, aki fején “Szent István koronájával” az elkövetkezendő újabb ezer év történelmi útján indítja el a magyarságot.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Erzsébet királyné (Sisi) ruhadereka
A magyarok számára oly kedves Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partjáról induló kirándulóhajóhoz igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista megtámadta. Kisebb riadalom után magyar udvarhölgyével, gróf Sztáray Irmával együtt felszállt a hajóra, ahol a szív tájékát ért szúrás miatt hamarosan rosszul lett és életét már nem tudták megmenteni. A támadás napján viselt fekete selyem ruhaderekat az 1907-ben alapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozták, ahonnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
(Magyarország története II. rész, 15. terem)
IV. Károly koronázási ajándékládája
Az első világháború kellős közepén, 1916 végén halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia elaggott uralkodója, I. Ferenc József. Utódát, az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt 1916. december 30-án békebeli ceremóniák közepette koronázták meg a budavári Mátyás templomban. Az ország, a jókívánságai mellett, ebben az ezüst ládában adta át ajándékát az új uralkodónak.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Reklámplakát
Faragó Géza:
A Tungsram-gyár izzólámpa reklámja,
1912 körül
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Első világháborús plakát
Bíró Mihálynak a háborúk borzalmai ellen még a balkán-háborúk idején alkotott plakátja, 1912 körül
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Vörös mozdony
Bortnyik Sándor: Vörös mozdony,
1918 (olaj, vászon)
A közelgő forradalmak dinamikus, expresszionista-kubista jelképe.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Horthy Miklós díszegyenruhája
Horthy Miklós kormányzó tengernagyi díszegyenruhája.
Horthy kormányzóként is a tengerész egyenruháját hordta legszívesebben. Magával vitte akkor is, amikor a II. világháború végén a Magyarországot megszálló németek letartóztatták. A kiállított egyenruha a portugáliai emigrációjából került haza.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)
Art deco szoba
A neobarokk világ ellenpontja: modern, fővárosi, értelmiségi lakás olvasósarka.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)
A Sztálin szobor keze
Az 1956-os forradalom során, az október 23-a estéjén ledöntött városligeti Sztálin szobor (Mikus Sándor alkotása) a megdöntött rendszer egyik kiemelt szimbóluma volt, melyet a népharag szétdarabolt. Kiállításunk a "mindenható" kezet mutatja be.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
Nagy Imre öngyújtója
Nagy Imrének, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének monogramos asztali öngyújtója,
1950-es évek
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
Antall József töltőtolla
A toll Antall Józsefnek, a rendszerváltást követő első demokratikus magyar kormány miniszterelnökének tulajdonából származik. (1991)
A Spanyol Királyság címerével ellátott fadobozban elhelyezett fekete, arany díszítéssel és arany-irídium heggyel ellátott töltőtollat Antall József Felipe Gonzales spanyol miniszterelnöktől kapta ajándékba. A toll kupakján szintén a Spanyol Királyság címere látható.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
Koronázási palást
Az európai textilművészet páratlan értékű kincsét eredetileg miseruhának szánták. A kazulát, a rajta olvasható hexameterben írott felirat szerint, 1031-ben Szent István király és Gizella királyné rendelte meg a székesfehérvári Szent Mária egyház számára. Szinte a teljes felületet beborító mesteri arany hímzés összetett képi program szerint készült, melynek alapja egyes kutatók szerint a Te Deum vagy a Mindenszentek litániája lehetett. Jelentőségét tovább növeli, hogy a 20. századig a magyar királyok koronázó palástjaként használták.
Madár alakú bronzedények
Csicser, ismeretlen lelőhely
Kr. e. 10. század
(Kelet és Nyugat határán, 3. terem)
Zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas
A Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán 1928-ban bukkantak arra a sírleletre, amely egy aranyszarvasból, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 félgömb alakú arany pitykéből és egy aranycsüngőből állt. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették, az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szarvasfigurához hasonló tárgyak a sztyeppe vidéki szkíta fejedelmi kurgánok leletei között fordulnak elő. Rendeltetése pajzsdísz volt, s viselőik társadalmi helyzetét és hatalmát szimbolizálta. A pompás leletegyüttes a Kr. e. 6. század folyamán kerülhetett a föld alá.
(Kelet és Nyugat határán, 5. terem)
A Seuso-kincs tárgyegyüttes
A Seuso-kincs néven ismert páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusoról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi területén és aki, vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincset a 4. század végén vagy az 5. század legelején.
Onix fibula
Arany hagymagombos fibula ónixkővel,
Szilágysomlyó,
5. század első fele
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Aranylemezzel bevont ezüstfibula, gránátkövekkel
Szilágysomlyó,
5. század első fele
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Talpas aranykehely
Bócsa, 7. század első fele
A hornyolt díszű aranykehelyhez hasonló, a bócsaival szemben ezüstlemezből készült, tölcséres szájú ivóedények és velük azonos formájú, nagyobb füles korsók a 7. századi avar előkelők ivókészleteinek látszólag elmaradhatatlan részét alkották. Helyben, a Kárpát-medencében készült, önálló formavilágot mutató darabok, amelyek az avar kézműves tevékenység fejlettségét bizonyítják.
(Kelet és Nyugat határán, 7. terem)
Galgóci tarsolylemez
Aranyozott ezüst,
10. század
A galgóci tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák, a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg. Az 1868-ban napvilágra került férfisírban a feljegyzések szerint lócsontokat valamint egy nyakperecet, fülbevalópárt és egy arab ezüstdirhemet is találtak. Az átfúrt érme Naszribn Ahmed szamanida emír (914–943) verete, amelyet Szamarkandban bocsátottak ki 918–919-ben, utolsó tulajdonosa a 10. század első harmadának végén ruhájára vagy lószerszámára felvarrva viselhette.
(Kelet és Nyugat határán, 10. terem)
Beregszászi süvegcsúcsdísz
Palmettákkal díszített süvegcsúcs Beregszászról (Beregovo, Ukrajna)
(Kelet és Nyugat határán, 10. terem)
Bizánci szenteltvíztartó Beszterecről
10. század második fele
A görög feliratos bizánci aranyozott ezüst szenteltvíztartót három – részben rekonstruált – oroszlános-griffes láb hordozza, teste hatszögű alapon képzett, szélesebb alsó részét lépcsős, rézsűs tag köti össze a keskenyebb felső résszel. Mozgatható felső fogója két ifjú büsztjénél kapcsolódik az edényhez, s felül, az ifjak mellrészének a szintjén található a rontott görög felirat, melynek jelenlegi olvasata: „Krisztus, a gyógyulások élő forrása”. Az edényt borító palmettás indák körponcolt háttér előtt helyezkednek el, és az indák alsó, mandulaalakú terében három palmetta három mitologikus vaddal váltakozik. A palmetták kínai minták alapján a bizánci császári udvarban a 10. század közepén megújított ú.n. virág-levél-
ornamentika korai emlékei.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Monomakhosz korona
Konsztantinosz Monomakhosz koronája, Bizánc, 1042–1050
Az 1861-ben Nyitraivánkán előkerült bizánci rekeszzománcos együttes hét félköríves aranylemeze IX. Monomakhosz Konstantin „római” császárt (uralk. 1042–1055) és hat álló nőalakot ábrázol, míg két medalionon az apostoli testvérpár, Szent András és Péter mellképe jelenik meg. A méretben párosan csökkenő, női alakokat ábrázoló lemezeken a Makedón dinasztia utolsó leszármazottai, Zoé (†1050), és nővére, Theodóra császárnő (†1056), két táncosnő és két erényalak, az Igazság és az Alázat jelenik meg, madaras indadísszel illetve (az erények) cipruspárral körülvéve. A lemezek eredetileg egy sapkára lehettek felerősítve és egyetemes békeprogramjuk szaszanida, iszlám, antik és ószövetségi kontextusban is értelmezhető volt, míg a két apostol, melyek másodlagos felhasználásban kerültek ebbe az együttesbe, Rómára és Konstantinápolyra, tevékenységük színhelyére, és az általuk vezetett latin illetve görög egyházra utalnak.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Pávás palástcsat
A Bajnáról előkerült aranyozott ezüst csat a II. András és IV. Béla udvarában különösen kedvelt opus duplex technikával készült a 13. század közepén.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Margit-szigeti korona
Aranyozott ezüstkorona ékkövekkel,
Margit-sziget, 13. század
A liliomos-rozettás korona a Margit-szigeten fekvő domonkos apácakolostor egyik királysírjából – talán V. István sírjából – került elő 1838-ban, s a 13. század második felében készülhetett a francia klasszikus gótika hatására.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Aquamanile
1200 körül
A kentaur és a hátán álló fuvolázó fiúalak (talán Chiron és Achilles) a jeles hildesheimi bronzöntő műhely terméke az 1220-as évekből, és II. András udvarában a német birodalommal kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően kerülhetett Magyarországra.
(Magyarország története I. rész, 1. terem)
Trencséni herma
14. század vége, 15. század eleje
(Magyarország története I. rész, 2. terem)
Dísznyereg
Dísznyereg Luxemburgi Zsigmond korából, 1408–1425 körül
A Jankovich Miklós által Bukarestben vásárolt dísznyereg számos csontfaragványán az udvari élet kedvelt témáit látjuk Szent György és a sárkány jelenete körül, de szerepel rajta a Zsigmond király által alapított Sárkány-rend jelvénye, s ez alátámaszthatja a vásárlás legendáját, miszerint eredetileg Vlad Tepes – a rendről nyert közismertebb nevén Dracula – tulajdonában volt.
(Magyarország története I. rész, 3. terem)
Nagyváradi misekannák
16. század első negyede
A nagyváradi misekanna-pár az 1500-as évek elejéről a késő-gótikus naturalizmust egyesíti a filigrános díszítéssel. A Bethlen-családtól vásárolt, az 1500-as évek első negyedében készült misekanna-pár, mely a családi hagyomány szerint a nagyváradi székesegyházból származott, a nürnbergi késő-gótikus naturális körtedíszt ötvözi az elvontabb, magyar sajátosságnak tekintett filigrános–börtüs felületdíszítéssel. Egyik legkorábbi ismert körtés ötvöstárgy rajza Albrecht Dürer munkája, akinek apja még a Nagyvárad közeli Ajtósról származott, s ezáltal a tárgy a Dürer korában is fennálló nürnbergi magyar kapcsolatok tanúja az ötvösségen belül.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)
Kehely
Kehely az Ernuszt, a Pálóczi és a Rozgonyi családok címerével.
A 15. század végén készült ún. forgácsdíszes, gyöngyös kehely I. Ulászló főlovászmestere, Ernuszt János megrendelésére készülhetett, és megjelenik rajta apósa és anyósa címere is.
(Magyarország története I. rész, 4. terem)
Mátyás király üvegserlege
Mátyás király üvegserlege, Velence, 15. század második fele, talpa 16. század vége – 17. század eleje
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Festett fapajzs
Festett fapajzs Mátyás királyra utaló M betűvel, 15. század második fele
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Trónkárpit
A 15. századból ránk maradt textíliák többsége egyházi megrendelésre készült és elsősorban egyházi használatban maradt fenn. Az itáliai szövőművészet remekeként számon tartott trónkárpit azonban Mátyás király megrendelésére készült, egyértelműen világi használatra. A gyümölcskoszorúba foglalt címer a megrendelő személyére utal, míg a részletgazdag művészi rajz és a felhasznált drága anyagok reprezentációs céljait szolgálják.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Mária királyné ruhája
A Textilgyűjtemény legkorábbi női öltözete egykor Mária királyné, II. Lajos felesége ruhatárába tartozhatott. Alapanyaga itáliai, gránátalma mintás zöld damaszt, mely fémszálas, tölcsér alakú kézelővel és a felső részt díszítő sávokkal egészül ki. Az öltözet két részből: egy hosszú ingből és a zöld, burgundi divatot követő felsőruhából áll.
(Magyarország története I. rész, 5. terem)
Násfa
Opálkővel díszített násfa, 16. század első fele
A korabeli ötvösség magas technikai színvonalát tanúsítja az a kifinomult művészi ízléssel elkészített opálköves násfa, amely a hagyomány szerint I. (Szapolyai) János király özvegye, Izabella királyné tulajdonában volt.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Nyírbátori stallum
Mátyás és Beatrix udvarának reneszánsz pompája a stílus gyors magyarországi terjedését is magával hozta. Ennek kiemelkedő példája a Báthoriak által készíttetett stallum. A párkányok, frízek, elválasztó és támasztó gyámok, hátfalak, könyöklő és üléskeretek, oldalfalak, ülés alatti választófalak és bélletek reneszánsz ízlésű díszítéssel készültek, faragott és berakásos kivitelben. Egy teljes tábla a megrendelők nevét és rangját valamint a készítés évét mutatja (Báthori György, István és András, 1511), egy másik háttámlán pedig a készítő mester jelzését látjuk: F. Marone. A berakásos háttámlák egy része félig nyitott ajtajú szekrényeket ábrázol, a polcokon könyvekkel, edényekkel.
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Pálffy serleg
Gróf Pálffy Miklós díszserlege, 1598
(Magyarország története I. rész, 6. terem)
Brózer kehely
Aranykehely,
I. Rákóczi György ajándéka a kolozsvári református egyháznak,
Brózer István,
Kolozsvár,
1640
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Gyémántos násfa
1620–1640 körül
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Brandenburgi Katalin díszruhája
A hagyomány szerint Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége viselte ezt a szilvakék selyemruhát. A szoknyából és vállból álló öltözet fémszállal gazdagon hímzett. Az ívek alá rendezett tulipánok, szegfűk és margaréták a magyar területeken fennmaradt 17. századi hímzések gyakori elemei.
(Magyarország története I. rész, 7. terem)
Szent István Rend jelvénye
A Magyar Királyi Szent István Rend Mária Terézia által viselt ékköves jelvénye, 1764
(Magyarország története II. rész, 10. terem)
Fiúgyermek számára készült díszöltözet
A hagyomány szerint Mária Terézia elsőszülött fia, József számára készült a mentéből, dolmányból, nadrágból és süvegből álló magyar szabású öltözet, melyet világoskék, virágokkal mintázott ripszselyemből szabtak. Számos képi ábrázolást is ismerünk, melyek az uralkodónőt és gyermekeit magyar viseletben örökítik meg.
(Magyarország története II. rész, 10. terem)
Mozart úti klavikordja
Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert és a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)
Gróf Széchenyi István
Barabás Miklós festménye, 1848
Gróf Széchenyi István, a magyar reformmozgalom elindítója, az 1825-ös országgyűlésen birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a "nemzetiség és nyelv erősítését és terjesztését" szolgáló Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Számos lenyűgöző alkotása a modern Magyarország megteremtését célozta. A több nyelven beszélő, a klasszikus és modern irodalmat eredetiben olvasó, jó kiállású férfiú, aki nagyszerű sportember is egyben - kiválóan úszik, lovagol, evez - emellett a bécsi arisztokrata társaság tagja, kezdetben még az egész ausztriai birodalmat tekintette hazájának, majd az 1820-as években úgy döntött, hogy a magyar nemzet javára, Magyarország felemelkedéséért küzdő közéleti személyiségként akarja leélni életét. A politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatására kaszinót (klubot) alapított. Műveiben (Hitel, Világ, Stádium) a feudális nyomorúságból a polgári viszonyok közé való fölemelkedés első átfogó programját rajzolta meg. Számtalan reformkezdeményezésének koronájaként egy Pestet és Budát összekötő állandó híd, a Lánchíd felépítését vitte keresztül, hogy a Duna két partján fekvő középkorias városkákból a gazdasági forgalom és a közlekedés fellendülése révén nagyváros, igazi magyar főváros alakuljon, mely Béccsel vetekedve akár az egész Habsburg Birodalom uralkodói centrumát is átcsábíthatja a magyar Duna partjára.
(Magyarország története II. rész, 11. terem)
Petőfi Sándor kokárdája
Petőfi Sándor a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású alkotója.
Az 1848. március 15-i forradalmat kirobbantó márciusi ifjak egyik vezéreként, majd az 1848/49-es szabadságharc mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakjává vált. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete. Az itt látható nemzeti kokárda, a hitelesítő irat tanúsága szerint, Petőfi Sándor tulajdonában volt.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Görgei Artúr kardja
Görgei Artúr 1845 M lovastiszti kardja, amelynek a markolatába egy nagyítólencse van beépítve, mellyel a – közismerten rövidlátó – tábornok térképeket olvasott.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Gróf Batthyány Lajos átlőtt mellénye
Fehér piké mellény golyó ütötte lyukakkal, melyet gróf Batthyány Lajos viselt kivégzésekor. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökét az 1848–49. évi szabadságharc leverését követően a teljhatalommal felruházott osztrák katonai parancsnok, Haynau végeztette ki 1849. október 6-án a pesti Újépület udvarán. Batthyány hűséges hitvese, gróf Zichy Antónia a siralomházban tett utolsó látogatásakor egy kis hegyes tőrt csempészett be férjének, mellyel Batthyány a kivégzését megelőző éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg, hogy elkerülje a megalázó akasztást. A nyakán ejtett életveszélyes seb miatt végül golyó által oltották ki életét. A kivégzéskor viselt mellényét özvegye ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Kossuth Lajos kormányzóelnöki díszöltözete
A zsinórozott posztó attilából és egyenes szárú vörös nadrágból álló öltözetet Kossuth Lajos viselte egykor. A Magyar Nemzeti Múzeumba fiának, Kossuth Ferencnek özvegyétől került.
(Magyarország története II. rész, 12. terem)
Beethoven - Liszt zongora
Zongora Beethoven és Liszt tulajdonából.
1873-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei után Liszt Ferenc úgy határozott, hogy legbecsesebbnek tartott tárgyait magyar hazafihoz méltón a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya az a zongora, aminek Liszt 1846-ban jutott birtokába, s amit attól kezdve már ő maga is ereklyeként kezelt: Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött hangszere.
(Magyarország története II. rész, 13. terem)
Deák Ferenc szobájának berendezése
Deák Ferencnek, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megalkotójának az Angol királynő szállodában berendezett szobája és a politikus személyes tárgyai.
A kiegyezés Deák 1865. április 16-án a Pesti Naplóban névtelenül napvilágot látott "húsvéti cikkében" megfogalmazott útmutatásai alapján jött létre. Az 1918 végéig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia első miniszterelnökét, Gróf Andrássy Gyulát 1867. február 20-án nevezte ki az 1867. június 8-án magyar királlyá koronázott Ferenc József.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Női díszruha
A magyar hagyományokat követő kék selyembársony díszruha 1867-ben készült I. Ferenc József koronázásra. Az udvari előírásoknak megfelelő szoknya hosszú uszályát gazdag fémszálas hímzés borítja, mely búzakalászokat és szőlőleveleket mintáz. Fémszálas hímzéssel készült köténye és a főkötőhöz illesztett fátyla is. A ruhát kisebb átalakítások után IV. Károly koronázásán Szécsenyi Gabriella viselte.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Millenniumi tajtékpipa
Adler-műhely, 1896
A millenniumi történelemszemlélet összefoglalása az a nagy méretű díszpipa, amely Adler Fülöp és fia hires budapesti műhelyében készült. A tajtékból faragott kupak Hungária allegorikus nőalakját formázza, kezében a kettős keresztes, vágásos magyar címert tartja. A hosszú nyakrészen a lovon ülő honfoglaló törzsfők és Árpád fejedelem büszke figurája látszik. A pipatest két oldalán az új hazába érkező magyar nép (ökröket vezető paraszti figura, lovasok) jelenik meg a Feszty-körkép inspirációja nyomán. A talprészen kapott helyet az államalapító Szent István mellképe. Az előoldalon, a díszhelyen Ferenc József király és Erzsébet királyné portréja látható. Fejük felett két gyermekangyal tartja a magyar koronát. A millenniumi ünnepségek retorikai szólamai – miképpen ez a pipa is – Ferenc Józsefet, mint második Árpádot magasztalták, aki fején “Szent István koronájával” az elkövetkezendő újabb ezer év történelmi útján indítja el a magyarságot.
(Magyarország története II. rész, 14. terem)
Erzsébet királyné (Sisi) ruhadereka
A magyarok számára oly kedves Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partjáról induló kirándulóhajóhoz igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista megtámadta. Kisebb riadalom után magyar udvarhölgyével, gróf Sztáray Irmával együtt felszállt a hajóra, ahol a szív tájékát ért szúrás miatt hamarosan rosszul lett és életét már nem tudták megmenteni. A támadás napján viselt fekete selyem ruhaderekat az 1907-ben alapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozták, ahonnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
(Magyarország története II. rész, 15. terem)
IV. Károly koronázási ajándékládája
Az első világháború kellős közepén, 1916 végén halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia elaggott uralkodója, I. Ferenc József. Utódát, az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt 1916. december 30-án békebeli ceremóniák közepette koronázták meg a budavári Mátyás templomban. Az ország, a jókívánságai mellett, ebben az ezüst ládában adta át ajándékát az új uralkodónak.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Reklámplakát
Faragó Géza:
A Tungsram-gyár izzólámpa reklámja,
1912 körül
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Első világháborús plakát
Bíró Mihálynak a háborúk borzalmai ellen még a balkán-háborúk idején alkotott plakátja, 1912 körül
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Vörös mozdony
Bortnyik Sándor: Vörös mozdony,
1918 (olaj, vászon)
A közelgő forradalmak dinamikus, expresszionista-kubista jelképe.
(Magyarország története II. rész, 16. terem)
Horthy Miklós díszegyenruhája
Horthy Miklós kormányzó tengernagyi díszegyenruhája.
Horthy kormányzóként is a tengerész egyenruháját hordta legszívesebben. Magával vitte akkor is, amikor a II. világháború végén a Magyarországot megszálló németek letartóztatták. A kiállított egyenruha a portugáliai emigrációjából került haza.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)
Art deco szoba
A neobarokk világ ellenpontja: modern, fővárosi, értelmiségi lakás olvasósarka.
(Magyarország története II. rész, 17. terem)
A Sztálin szobor keze
Az 1956-os forradalom során, az október 23-a estéjén ledöntött városligeti Sztálin szobor (Mikus Sándor alkotása) a megdöntött rendszer egyik kiemelt szimbóluma volt, melyet a népharag szétdarabolt. Kiállításunk a "mindenható" kezet mutatja be.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
Nagy Imre öngyújtója
Nagy Imrének, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének monogramos asztali öngyújtója,
1950-es évek
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
Antall József töltőtolla
A toll Antall Józsefnek, a rendszerváltást követő első demokratikus magyar kormány miniszterelnökének tulajdonából származik. (1991)
A Spanyol Királyság címerével ellátott fadobozban elhelyezett fekete, arany díszítéssel és arany-irídium heggyel ellátott töltőtollat Antall József Felipe Gonzales spanyol miniszterelnöktől kapta ajándékba. A toll kupakján szintén a Spanyol Királyság címere látható.
(Magyarország története II. rész, 20. terem)
