Milyen volt az első magyar címer?

Szakmai munka

A címer a XII. században kiteljesedő lovagi kultúra eredményeként született meg. Az első magyar címer megszületése pedig a magyar államcímer kialakulásának első fejezete.
A hagyományos tudományos felfogás, illetve a közvélemény tudomása szerint az első magyarországi címer 1190 körül keletkezett, III. Béla királyhoz köthető és a mai államcímerünkben is szereplő kettős keresztet ábrázolja. Mára azonban kiderült, hogy az ennek a címernek az egyetlen bizonyítéka, egy ezüst pénzérme, valójában nem III. Béla, hanem IV. Béla király verete volt. A III. Bélához köthető kettős keresztes címernek tehát jelenleg nincs bizonyítéka. A következő ismert címerünk Imre király 1202-ből datált oklevelén függő aranybullán látható. Ez sávokat (vulgáris nevén Árpád sávokat) mutat, amelyen oroszlánok lépdelnek. Az újabb kutatás azonban kimutatta a pecsét (bulla) feliratának korszerűtlenségéből, hogy a pecsét mintája jóval 1202 előtt, valószínűleg nem sokkal Imre király trónra lépése (1196) után keletkezett. Egyébként is logikus, hogy az új király első intézkedései közé tartozott, új pecsétet vésetni magának. Ráadásul oklevélemlítésekből tudjuk, hogy Imre már az uralkodásának kezdetén adott ki aranybullával megerősített oklevelet. Mivel azonban a pecsét nem lehet elsődleges hordozója egy címernek - a címertan szabályai szerint a valódi címer mindig színes - joggal feltételezhető, hogy a pecsét mintájául szolgáló, nyilván pajzsra festett címer még III. Béla idejéből kelteződik. Tudjuk, hogy Imrét már Béla király életében (1180 körül) megkoronázták. Feltehetően azért, mert a királyfi Rőtszakállú Frigyes német-római császár lányával tervezett házasságának Imre biztos trónöröklése volt a feltétele. Elképzelhetőnek tűnik, hogy Imre, nyugat-európai minták nyomán megkoronázott trónörökösként, ifjabb királyként kezdte használni az oroszlánokkal kiegészített árpádsávos pajzsjelvényét (illetve címerét). Imre, mint ifjabb király címerhasználata természetesen feltételezi az apa, III. Béla címerhasználatát is. Lehetséges persze, hogy az első "magyar" címer megszületése más, valamivel későbbi, de még III. Béla uralkodása idején történt eseményekkel függ össze. III. Béla király pompás esküvője 1186 őszén a francia király lányával, vagy 1189-ben a német-római császár és a keresztes hadának nagyszabású esztergomi fogadása szintén igényelte a lovagi reprezentációt, a színes címerpajzsok felvonultatását. A fogadtatás nagyszerűségéről sokat mond, hogy a nagy császár fia utóbb freskón örökíttette meg a palermói palotájában. Súlyos veszteségünk, hogy ez a falkép nem maradt fenn. Azt minden esetre tényként rögzíthetjük, hogy III. Béla idején a magyar királyi udvar szervesen beépült a nyugat-európai lovagi elit kulturális és politikai kapcsolatrendszerébe, így nagyon furcsa lenne, ha a címerhasználat szokása nem honosodott volna meg Magyarországon.

Az ún. árpádsávos címer kialakulásáról a korábbi szakirodalom feltételezte, hogy Imre király aragóniai felesége, Konstancia révén, illetve a királynéi reprezentáció mintájára (1196 után) honosodott meg Magyarországon. A feltevés azonban több szempontból is valószínűtlen. Egyrészt nehezen hihető, hogy az európai mértékkel is igen patinás dinasztiához tartozó magyar király egyik legfontosabb államjogi jelentőségű jelvénye frissen átvett és idegen eredetű. Másrészt az Árpád-korban a nőknek, de még a királynéknak sem volt olyan súlya, hogy ilyen jelentőségű kérdést befolyásolhattak volna. Harmadrészt pedig Imrével és Konstanciával ellenséges András herceg (a későbbi II. András király) is ezt a címert használta. Márpedig teljesen kizárt, hogy András a gyűlölt idegen nőt utánozva választott volna magának címert. Ezzel szemben a heraldika csak az öröklődő jelvényeket tekinti címernek, azaz ha III. Béla király fiai, az egymással viszálykodó Imre és András lényegében ugyanazt a címert használták, és ezt csak úgy tehették meg, ha ezt örökölték az apjuktól. Az érvelés megfordítva is igaz. Ha III. Béla királynak kettős keresztes címere lett volna, úgy a fiai is ezt örökölték volna, illetve ha Béla esetleg használt is kettős keresztes jelvényt azt ekkor még biztosan nem tekinthetjük címernek, mivel nem öröklődött. Megjegyzendő, hogy a testvéreknek az uralkodói legitimációja III. Bélától eredt, így elemi érdekük volt az apjuk uralmi jelvényeit használni. 

Semmi okunk nincs tehát idegen, aragon eredetűnek tekinteni az "árpádsávos" címert. A keletkezése inkább egy szerves folyamat eredményeként írható le. Nagyon valószínű ugyanis, hogy az Árpádok régóta használt családi zászlószíneit, a vöröset és a fehéret festették föl, az új lovagi szokás szerint III. Béla király pajzsaira. A fehér és vörös zászló használatát XI. századi forrásadatok igazolják. Utóbb a fehér zászlószínt a vörösre festett pajzson fém, illetve ezüst pántokkal helyettesítették, azaz megszületett a vörössel és ezüsttel többször vágott mező, a magyar király címere.

Tartozunk még az Imre király címerén található oroszlánok magyarázatával. Ha a fentiek alapján feltételezzük, hogy az oroszlánokkal kiegészített címer eredetileg Imrének, a megkoronázott trónörökösnek a jelvénye volt, úgy valószínű, hogy az oroszlánok a III. Béla királytól való megkülönböztetést szolgálhatták. Lehetséges, tehát, hogy a rejtélyes címeroroszlánok egy heraldikai jelenségnek, a címertörésnek az emlékei. A heraldika címertörésnek nevezi a családi címernek akár személyi megkülönböztetést is lehetővé tevő módosításait. (A címertörés Nyugat-Európában elterjedt szokása Magyarországon végül nem honosodott meg.) Az Imre király aranybulláján látható oroszlánok emlékeztetnek a koronázási jogar fején látható oroszlánokra. A ma is létező jogar, (vagy legalább a jogar kristály feje), amely megalapozott feltételezések szerint Szt. István király kincstárából származhat III. Béla idején került be a koronázási jelvények közé. Elképzelhető tehát, hogy a jogar oroszlánjait a XII. század utolsó harmadában Szt. István jelképeinek tekintették és mint ilyeneket festették föl utóbb az esztergomi királyi kápolna szentélyfalaira, verték rá pénzekre és alkalmazták Imre, majd utóbb II. András király címerén is.

A logikai következtetések láncolata nyomán, a bizonyító emlékek pusztulása ellenére is valószínű, hogy az első magyarországi címer megszületése mégis inkább III. Béla királyhoz köthető, bár ez még nem a kettős kereszt volt, hanem a királyi zászlóról átvett vörös - fehér (ill. ezüst) sávok. A kettős keresztes címert IV. Béla vezette be, aki III. Béla iránti tiszteletből, de II. Andrástól is elhatárolódva III. Béla királynak a bizánci császároktól átvett, illetve az országalmán is alkalmazott kettős keresztes győzelmi jelvényét emelte a pajzsára. Ettől kezdve, kissé szokatlan módon az Árpádoknak két címere is volt. A kialakuló szokás szerint a dinasztia uralkodó tagjai inkább a kettős keresztet, a családtagok pedig a sávokat használták.

A szerző új elképzeléseinek részletesebb ismertetése a Nemzeti Múzeum tudományos folyóiratában, a "Folia Historica" következő számában fog megjelenni.

Baják László
heraldikus