2015. december 10-én 16.30-kor a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében az intézmény I. világháborús hőseire emlékeztek. A kegyeleti esemény kezdeteként Csorba László főigazgató mondott beszédet, majd felkérte Fodor István és Gedai István nyugalmazott főigazgatókat, hogy leplezzék le a múzeum hősi halottainak emléktábláját. Ezt követően került sor a koszorú elhelyezésére.

A „nagy háborúban” – ahogy azt az emléktábla is jelzi – a múzeum három munkatársa vesztette életét. A táblán elsőként Dr. Kerekes Pál neve szerepel. A neve mellett legtöbbször a forrásokban az „ifj(abb).” megjelölés is szerepel, mivel édesapját is Pálnak hívták, akiről talán érdekes megjegyezni, hogy hosszú időn át a múzeumban szolgált, mint könyvtári laboráns és éppen fia halála után néhány héttel vonult nyugdíjba. Az ő és felesége, Pátzay Janka által kiadott gyászjelentésből – melyet ma is őriz a múzeumi irattár – tudhatjuk, hogy fiúkat, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtári gyakornokát és a 3. tiroli császárvadász ezred önkéntes katonáját 1914. november 5-én, életének 24. évében érte a halál az északi fronton. A gyászhír vétele után az Érem- és Régiségtár tisztviselői részvétlevelet küldtek a családnak, melyben a következőképpen fogalmaztak: „Mindnyájan rendkivül képzett és rokonszenves kartársunkat veszítettük el benne, a ki tudásával és szorgalmával valóban nagy reményekre jogosított fel bennünket.” Ifj. Kerekes Pál halálhírét több napilap mellett az Archeológiai Értesítő is hozta a következő megjegyzést hozzátéve: „Az éremtudomány s a görög classicaphilologia egy sok reménynyel biztató művelőjét veszítette el.” Gyászjelentésében és a lapokban, de az irattári forrásokban is gyakornokként szereplő Kerekes valóban elkezdte szárnyait bontogatni, hiszen éppen halálának évében publikált először pl. a Numizmatikai Közlönyben (három római éremleletről is), és mint egy Varjú Elemér osztályigazgató által 1914. június 22-én írt felterjesztés tanúsítja, Kerekesre volt bízva az említett év elejétől az Éremtár A osztálya, amellyel kapcsolatosan főnöke megjegyezte, hogy „előrelátható, hogy azt a jövőben is vezetnie kell”. Tulajdonképpen tehát gyakornoki státuszban, de sokkal nagyobb feladatkörrel dolgozhatott, valószínűsíthető, hogy már küszöbön állt segédőri kinevezése, mert munkaköre mellett mással nem magyarázható, hogy a múzeum által készítettett világháborús emléktáblán a neve alatt már ez a titulus olvasható.

A múzeum hősi halottjai közül az emléktáblán a második név Dr. Hupka Ödöné. Ő a múzeum könyvtárának, azaz az Országos Széchényi Könyvtárnak volt 1912-től a gyakornoka. Életéről a legtöbbet a Magyar Könyvszemle 1915. évi kötetében található rövid nekrológjából tudhatunk. Ebben és a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága és a könyvtár tisztviselői által kiadott gyászjelentésben azt olvashatjuk, hogy a 30. életében járó Hupka a miskolci 10. honvéd gyalogezred zászlósaként 1915. május 28-án, Galíciában a Kalnikow helységtől délre eső magaslaton esett el. „Holttestét – ahogy a partecédula fogalmaz – küzdő társai a Kálnikow-Schosstól délre Zagrebla felé vezető út mellett újonnan épült templom nyugoti oldalán temették el.”

A múzeum segédszemélyzetéhez tartozó Biró Sándorról egyelőre szinte semmit nem tudunk, a későbbi jelentésekből is csak annyit, hogy 1915-ben halt hősi halált az orosz harctéren.

A Magyar Nemzeti Múzeum hősi halottainak emléktáblája most került a múzeumlépcső (szemből tekintve) jobb oldali mellvédjének külső falára. A márványtábla felső oldalára ceruzával feljegyzett évszám szerint a hősi emlékmű 1927-ben készült, elhelyezésének pontos időpontjára azonban egyelőre nem találtunk adatot. Azzal kapcsolatosan sem, mikor került raktárba, csak valószínűsíthetjük, hogy valamikor 1945 és 1952 között, talán a világháború utáni nagy helyreállítás folyamán vették le a falról, amely a róla fennmaradt archív fotó alapján a múzeum épületében lehetett valahol. Pontos helyére már az idősebb kollégák sem emlékeznek.

Az emléktáblát a fellelt fotó alapján egy jó ideje kerestük, de csak két és fél hónappal ezelőtt került elő a múzeum pincéjéből. Ezt követően restaurálhatták a múzeum szakrestaurátorai, Antal Marianna és Szőke Gábor. Az emléktábla hiányzó párkányzati elemét Nagy Gábor tóalmási kőfaragómester készítette el. A tábla elhelyezését Peller János kőfaragómester és csapata végezte, a szükséges örökségvédelmi szakhatósági egyeztetést és a műszaki munkálatok felügyeletét Frankovics Tibor osztályvezető (MNM) intézte.

Debreczeni-Droppán Béla