Bronzkori Európa, az írott történelem előtt

“A Balkán-félsziget déli részén és szigetein fekvő ókori Hellász korai történelme a krétai és mükénéi bronzkori civilizációval kezdődött. A korszak arról a fémötvözetről kapta a nevét, amelyből a legfontosabb eszközöket és fegyvereket készítették. A bronz rézből és ónból áll, természetes állapotban nem fordul elő. Ha a rézhez az olvasztás során ónt kevernek, az ötvözet sokkal keményebb és tartósabb lett.” (Borhegyi Péter–Németh György: Történelem 9. 2016, 36. o.)

Középiskolai tanulmányok alapján, a nagyközönségnek csupán a fentiekből lehet némi fogalma a bronzkori fémművességről. A „történelem előtti” Kárpát-medencei és európai bronzkorról még ennél is kevesebb, hiszen a tankönyvek lapjai szinte a felegyenesedett embertől vetik bele magukat a közel-keleti és égei civilizációk világába. Pedig a kontinens története is legalább ennyire összetett volt. A hazai és nemzetközi régészeti kutatás a 19. századtól kezdve, építőkőről építőkőre „tárta fel” a korszak emlékeit és mára már olyan hatalmas tudásanyagot halmozott fel és tett közzé, hogy képes akár egy-egy személy történetét is rekonstruálni. A bronzkor embere közelebb állt hozzánk, mint gondolnánk. A nők ugyanúgy hordtak szoknyát, szerették a különböző fémekből és értékes anyagokból készült ékszereket: brossokat, nyakékeket, medálokat, karkötőket, baltikumi borostyán ékszereket, egyiptomi és mezopotámiai eredetű kékgyöngyöket. A sírokba helyezett borotvák alapján a férfiaknak ápolt külseje volt és napjainkhoz hasonlóan rajonghattak az új technológiák, kocsik s presztízstárgyak (pl.: fegyverek, páncélok) iránt. A rituálisan földbe rejtett fém- és kerámiaedény szettek, természettudományos vizsgálatokkal elemzett étel-és italmaradványok alapján, a korszak embere sem vethette meg a nagyszabású lakomákat. Sikereiket és ünnepségeiket pazarló szimpóziumok keretében ülhették meg, amiken hozzánk hasonlóan alkoholos italokkal koccinthattak. A bronzkor folyamán új településtípusok, földművelési és állattartási technológiák tűntek fel. A Kr.e. 2800 és 1000 között tartó periódus végére, az európai kontinens félreeső pontjait is behálózó, kereskedelmi és cserekapcsolatok alakultak ki, melyen különleges nyersanyagok (ón, réz, só, arany, borostyán, stb.), termékek, új technológiák, ideológiák és személyek mozogtak. Kevésbé ismert, hogy tengerjáró hajók nemcsak a kelet-mediterráneumi, de szelték az Adria, Skandinávia és a Brit-szigetek vizeit is. A korszak jelentős technológiai és kulturális eredményei mellett, az árnyoldalak is feltűntek. A késő bronzkorra fokozatosan megjelent egy magát életstílusával és exkluzív tárgyaival reprezentáló, egyre inkább elkülönülő elit. A fémműves műhelyek a kontinens különböző pontjain százszámra „gyártották” a támadófegyvereket, melyek mellett feltűntek a kevesek kiváltságát jelentő bronz védőfelszerelések is, mint a sisak, lábszárvédő és mellvért. Erre az időszakra tehetők az első komolyabb véres összecsapások is, melyek meglétére a közelmúltban feltárt, németországi, Tollense-i bronzkori csatatér világított rá.

Nordic Bronze Age Symposium

Eme az elfeledett korszak méltán leglátványosabb emlékei, azok a bronz és aranytárgyak, melyekből a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Tárának őskori gyűjteménye is több száz darabot őriz. A neolitikum és rézkor, kő és fémtechnológiájára alapozva a bronzkorban számos új tárgyforma, öntési és ötvöstechnológiai újítás jelent meg, melyek nemcsak a „történeti” korok fémművességének alapját szolgáltatták, de megjelenésük és hatásuk egészen a 21. századi modern kézműves- és ipari termelésben is tetten érhető. A MNM Régészeti Tárának koordinálásával, egy bronzművesből és természettudósokból álló csapat segítségével (Bíró Csaba, Tűzvarázs Művészeti Műhely; Kis Zoltán és Maróti Boglárka, Budapesti Neutron Centrum; Barkóczy Péter, Miskolci Egyetem, Fémtani, Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézet) a késő bronzkori öntéstechnológia nyomába eredtünk. Az interdiszciplináris csapat megalakulását egy norvég nemzetközi konferencia, a 2017. június 6. és 10. között megrendezett, 14. Északi Bronzkor Szimpózium (14th Nordic Bronze Age Symposium) hívta életre. A különleges eseményen tíz eltérő szekcióban bontakozik ki a bronzkori világ talán egyik legérdekfeszítőbb régiója, ahol a különböző előadásokon keresztül, a sziklaművészettől a földművelésig, a korszak szinte minden fontosabb aspektusa megvitatásra kerül. A csapat a magáért beszélő címet viselő „Nobody is perfect: contrasts in craft” c. szekcióban indult, melynek célja, hogy régészeti, technológiai és elméleti szempontból vizsgálja meg a kézműves termékek hibáit, javításait és a korabeli emberek viszonyát ezekhez a rontott tárgyakhoz. Kutatási programunkban (Project Axe), a késő bronzkor egyik emblematikus tárgytípusát, a multifunkcionális tokosbaltát és annak készítés-technológiáját, valamint öntési hibáit vesszük vizsgálat alá különböző módszerekkel.

Akik az elkövetkezendő hetekben nyomon követik a MNM blogját és facebook oldalát, megismerhetik a bronzkori fémművesek régészeti nyomait. Képeken keresztül részesei lehetnek egy kísérleti bronzöntésnek, megtudhatják, hogy milyen természettudományos módszerekkel vizsgálhatók az öntési hibák és végül betekintést nyerhetnek egy érdekfeszítő skandináv konferencia és az északi bronzkor világába. 

(Tarbay Gábor)