Barabás Miklós, Than Mór és az 1848–49-es szabadságharc képe

Az erdélyi származású Márkosfalvi Barabás Miklós (1810–1898) sosem foglalkozott tudatosan a politikával. Noha tevékenyen nem vett részt a magyar történelem fordulópontját jelentő 1848–49-es harcokban, az események óhatatlanul hatottak hétköznapjaira, művészetére.

Önéletírásában 1848-ból egyedül Lamberg szeptember 27-i halálát említette meg, amiről felesége elbeszéléséből szerzett tudomást. Az 1849-es fővárosi történések érintették közvetlenebbül: január 26-án született Elemér fiának keresztelőjét a budai ostrom miatt kellett május 29-ére halasztaniuk. Éppen vacsorához készült a család, mikor Hentzi bombázni kezdte Pestet. A Duna-parti házak, a Gellért-hegy és a budai vár ostromát a tábori kórház közeléből, egy számára idegen házából kísérte figyelemmel. Egy későbbi alkalommal Nagy-Sándor József segítségével kelhetett csak át bútoros kocsijukkal a polgári lakosság számára lezárt Lánchídon, hogy budai nyári lakjukban húzódhassanak meg.

Találunk ugyan olyan Barabás-értelmezést, mely azt sugallja, hogy a harcoktól való távolmaradás a festőművész alkotói lendületének megtörését jelentette, és kétségtelen, hogy a szabadságharc hatása idealizáló stílusán kevésbé érhető tetten, de témaválasztásán erősen és vitathatatlanul nyomot hagyott. A memoár adatai szerint, az ostrom után lerajzolta a budai vár szétlőtt oldalfalát. Az 1848. március 15-i eseményekre jórészt utólag, még ugyanabban az évben reflektált a kulcsfigurák – Petőfi és felesége, Vasváry Pál és Nyáry Pál – arcképeinek elkészítésével, amit a következő időszakban tovább folytatott. Nagy-Sándor József és menyasszonya képmását, Máriássy János tábornok és Guyon Richárd portréját külön is kiemelte. Hasonlóképpen szólt arról, hogy megörökítette Földváry Károly és Földváry Sándor, „a váci és szenttamási hősök”, valamint Görgey Artúr (Elemér keresztapja) arcképét. Kőre vitte az első magyar független felelős minisztérium, majd az aradi vértanúk csoportképét is. Legnagyobb személyes érdeme ebből az időszakból a Batthyány-képtár megmentése volt.

Barabás Miklóssal ellentétben tanítványa, Than Mór (1828–1899) aktívan részt is vállalt a szabadságharcban. Jogi, filozófiai és művészeti tanulmányait megszakítva csatlakozott Görgey Artúr kíséretéhez 1848-ban, aki mellett később tábori festőként szolgált. A pesti forradalomban nem vett részt, a vidéki hadműveletek és Buda ostroma alkalmával azonban helyszíni skicceket készített. Ezek alapján utólag festett képeket, jellemzően akvarell és gouache technikával. A csataképek másolása később megélhetésévé vált, részben így finanszírozta bécsi tanulmányait.

A Történelmi Képcsarnok a kápolnai, a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi, a nagysallói, a komáromi, a budai vár visszavételét megjelenítő, a monostori és a váci csatákról készült vízfestményeit őrzi. A papír eredeti színe által meghatározott látképek domináns elemeit adják az alkotásoknak. A sok alakos jelenetek kompozíciói kiváló szerkezetűek, a katonák résztevékenységei jól követhetők. Az egyenruhák élénk színfoltjai által tagolt tömegek dinamikus mozgatásával, a halottak és sebesültek láttatásával Than Mór szembehelyezkedett Barabás idealizáló attitűdjével, jóllehet képei nem mentesek a művészi átlényegítéstől, és drámai mozzanatoktól.

A szabadságharc témájához kötődően, munkásságában szintén különleges helyet foglalnak el a Károlyi-huszárokat ábrázoló és Görgey táborkarát bemutató vízfestményei.

Apor Eszter