2017. szeptember 1–3. között került sor a kitüntetéstan, a falerisztika legjelentősebb európai fórumára az észtországi Tallinnban. A rendezvény házigazdája az év elején megnyílt Lovagrendek Múzeuma volt. Ezt a múzeumot Valerij Gluscsuk észt üzletember és kitüntetésgyűjtő hozta létre saját egyetemes jellegű gyűjteményére alapozva. A múzeum kiállítása bizonyítja, hogy ez a kollekció máris a legjelentősebb európai rendjel és kitüntetés gyűjtemények között foglal helyet. Így nem meglepő, hogy az európai falerisztikai társaságok elfogadták a konferencia helyszínéül a tallinni múzeumot. Valerij Gluscsuk mellett a konferencia szakmai házigazdája a múzeum főkurátora, Katarina Lapinsh volt, aki a kiállítás vezetőjének szerzője is egyben.

Az európai falerisztikai társaságok konferencia sorozata 2005-ben indult, s majd minden évben megrendezték. A legjelentősebb falerisztikai társaságok a még fennálló európai monarchiákban alakultak meg, ahol az uralkodói kitüntetési rendszereket évszázados folyamatosság jellemzi. Ezekben az országokban a kitüntetések kutatásának központjai a királyi gyűjtemények. A monarchiák mellett a kitüntetések kutatásának és gyűjtésének hagyományosan fontos helyszíne Franciaország, Németország és Ausztria, ahol nagy gyűjtemények találhatók, és ehhez mérten a rendjelek régiségkereskedelme is virágzik. Így nem véletlen, hogy a konferenciák eddigi helyszínei között van Koppenhága, Brüsszel, Utrecht, Párizs, London és Drezda. Az új tallinni múzeum presztízsét jelzi, hogy ez évben odasereglettek a kitüntetéstan európai képviselői.

E sorok írója először vett részt ezen a konferencia sorozaton az észt rendezők jóvoltából. A Magyar Nemzeti Múzeumnak a Magyar Királyi Szent István Rend történetét bemutató 2014-es tárlata kapcsán több külföldi kollégával megismerkedtem, akiket most viszontláttam, de a résztvevők többségével eddig nem találkoztam. Az ismerős szakemberek és azok is, akik csak hírből vagy a magyar nyelvű katalógusból ismerik kiállításunkat, várják már az angol nyelvű katalógust. A konferencia résztvevői között az említett nemzetek (angolok, franciák, németek) képviseltették magukat legnagyobb számban, valamint az oroszok, ahol a szentpétervári és a moszkvai világhírű nagy rendjel és kitüntetés gyűjtemények munkatársainak körében jelentős tudományos tevékenység folyik.  

A konferencia második napján hangzottak el az előadások. Az első előadó a belga Guy Deploige volt, aki a belga királyi gyűjteményben őrzött észt kitüntetésekről tartott előadást. A kollekció érdekessége, hogy a belga királynak adományozott Észt Szabadság Rend nagykeresztje, illetve a belga külügyminiszternek és a tallinni belga nagykövetnek adományozott példány mellett 1929-ben az észt Junker ezredes a rend jelvényeiből egy teljes sorozatot ajándékozott a belga királyi gyűjteménynek. A rend érdekessége, hogy három külön tagozata van, és mindegyik tagozatnak három osztálya. Az egyes tagozatok színeikben térnek el, míg az egyes osztályok méretükben. Az első tagozatot magasabb rangú katonai vezetőknek, a másodikat személyes érdemek után, a harmadikat polgári személyek kaphatják. Az előadó egyik kimutatása szerint ezt a rendet nagyon kis számban adományozták a két világháború között. Két magyar kitüntetettje volt, mindketten a harmadik tagozatból kaptak, az egyik az első osztályt, ő Horthy Miklós volt, a másik – személye még ismeretlen előttem – a harmadik osztályt.

A második előadó Ludmilla Gavrilova főkurátor volt, aki az orosz cároknak a moszkvai Kremlin Museumban őrzött rendjelei közül mutatott be néhányat. Előadásában rámutatott egy a tallinni múzeumhoz köthető nagyon érdekes kapcsolódási pontra, miszerint a lengyel Fehér Sas Rendnek ott őrzött gyémántdíszes rendjelét a lengyel király adományozta az orosz cárnak a 18. században. Még vitatott az uralkodók személye, Erős Ágost adományozta Nagy Péternek vagy Poniatowski Ágost Nagy Katalinnak? A kitüntetés a sztálini időkben kerülhetett ki a cári gyűjteményből, amikor valutáért több műtárgyat is eladtak külföldre.

A harmadik előadást az angol Stephen Patterson tartotta, aki a windsori kastélyban őrzött királyi gyűjtemény főmunkatársa. Előadásában egy Tallinnhoz kötődő angol-orosz diplomáciai eseményről számolt be: 1908-ban az angol uralkodó, VII. Edvárd és az orosz cár, II. Miklós a tallinni (akkori neve: Reval) kikötő előtt, a tengeren találkozott. Az európai politika megtárgyalása mellett kölcsönösen kitüntetések adományozására került sor az uralkodók között, illetve egymás kíséretének tagjait is kitüntették. Az előadást a találkozóról készült fényképek és az eseményekhez kapcsolódó iratok és nyomtatványok illusztrálták.

A negyedik előadó Lídia Dobrovolszkaja volt, a szentpétervári Ermitázs Múzeum jelvény-, pecsét és kitüntetés-gyűjteményének munkatársa, aki az ott őrzött észt vonatkozású kitüntetésekről és jelvényekről tartott előadást. Különféle észt érmek, plakettek, zsetonok és jelvények a 19. század végétől kerültek az Ermitázsba, amelyek éppen olyan területekről jöttek, mint akkor szerte Európában: dalegyletektől, majd más egyesületektől és iskoláktól. A két világháború közötti időszakból egy észt kitüntetéseket gyűjtő magánszemély kollekciója került a szentpétervári múzeumba az önálló észt állam megszűnése után. A háborút követő szovjet időszakból pedig iskolák, sportegyletek és sportrendezvények érmei és jelvényei jutottak az Ermitázsba.

 Az ötödik előadó a finn Antti Ruokonen volt, aki a Liechtensteini Hercegség kitüntetési rendszerének kialakulását és fejlődését ismertette. Az előadónak a közelmúltban jelent meg könyve ebből a témából. Kiderült, hogy a hercegség első kitüntetései, 1847-től katonai szolgálatokért adományozott téglalapalakú érdemjelek voltak. A kitüntetési rendszer következő fázisát a liechtensteini uralkodók jubileumaira kibocsátott érmek képezték. 1908-ban, 1956-ban és 1976-ban került sor ilyen pár száz darabos sorozatban gyártott kitüntetések létrehozására. Az első klasszikus érdemrend megalapítása I. Ferenc nevéhez fűződik, aki 1937-ban megalapította a Liechtensteini Hercegség Érdemrendjét, amelynek legmagasabb fokozatát, a nagycsillagot csak az uralkodó viselheti. Ez alatt még négy fokozat létezik, a nagykereszt, a középkereszt a csillaggal, a középkereszt és a lovagkereszt. A viszonylag ritkán adományozott rendjelnek 2006-ban mindösszesen 128 élő kitüntetettje volt. 

Az utolsó előadás a tallinni Lovagrendek Múzeumának új szerzeményeit mutatta be. A múzeum egyik kurátora, Pavol Marcis által jegyzett előadást távollétében Katarina Lapinsh tartotta meg. Az eddigi anyaghoz méltó új rendjelekkel gazdagodott a közelmúltban a múzeum. Számunkra különösen fontos, hogy a Magyar Királyi Szent István Rend egy gyémántdíszes keresztje és gyémántdíszes csillaga is köztük van. A gyémántokkal díszített rendjelvények az illető rend nagymesterének különös kegyét fejezte ki az adományozott felé. Mindkét jelvény a 19. század közepén készült, s a csillagot a szakértők szerint Moritz Dietrichstein gróf kapta. A gróf katonaként szolgált a napóleoni háborúkban, majd Ferenc császár és király bizalmi embereként rábízták Napóleon és Mária Lujza gyermekének, a reichstadti herceg nevelését. Később a bécsi udvari színház és a császári könyvtár igazgatója, majd 1845-től főkamarás. Az új szerzemények között feltűntek az egyik legnagyobb presztízsű kitüntetés, az Aranygyapjas Rend jelvényei. Köztük egy gyémántdíszes rendi jelvényt szintén Dietrichsteinhez kötöttek a szakértők. Emellett az Aranygyapjas Rend lánca volt a mi gyűjteményünk szempontjából felettébb érdekes. Az illető lánctípusból, amely a 17. században alakult ki, a Magyar Nemzeti Múzeum is őriz egy példányt. A Tallinnba került darab 19. század eleji lehet, a miénk pedig talán valamivel későbbi. Az említett rendjeleken túl több más európai ország, elsősorban a német államok rendjeleinek főképp 19. századi, igen értékes jelvényei gazdagították a tallinni múzeumot.

Az előadásokat követően a konferencia résztvevői megtekintették a Lovagrendek Múzeumának kiállítását, ahol a neves német kitüntetés szakértő, több kereskedőház munkatársa, Michael Autengruber tartott vezetést. A konferenciát záró gálavacsorára az Észt Tengerészeti Múzeum impozáns kiállítóterében került sor kötetlen szakmai beszélgetések mellett.     

(Dr. Pallos Lajos)