100 évvel ezelőtt hunyt el I.Ferenc József

Kiállítás
Múzeumi élet
Szakmai munka

1916. november 21-én éjszaka égve maradtak a lámpák a schönbrunni kastély császári lakosztályában. Meghalt Ausztria császára és Magyarország királya, I. Ferenc József. Várható, mégis váratlan esemény volt.

Tudni lehetett, hogy a császár pár napja meghűléssel bajlódik, sőt orvosai kezdődő tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála, mégis kevesen tulajdonítottak jelentőséget ennek. Az immár 86 éves aggastyán elpusztíthatatlannak tűnt. Példátlanul hosszú ideje, immár 68 éve ült Ausztria trónján és majd fél évszázada volt Magyarország királya. Sok mindent túlélt, forradalmakat, a nagy kapitalista rendszerváltást, háborús katasztrófákat, családi tragédiákat, sőt még egy merényletet is. 1853-ban egy Libényi János nevű szabólegény kése a császár merevített gallérján erejét veszítve nem ejtett rajta halálos sebet.

Ferenc József a 20. századra szimbólum lett. Már senki nem emlékezhetett rá, hogy milyen volt az élet előtte. A soknyelvű és sokszokású birodalmat szimbolikusan az ő személye tartotta egyben. A hosszú 19. században, az ipari és polgári forradalmak nyomán gyorsan, de egyenlőtlenül kapitalizálódó birodalomnak még nem volt elég ideje összeérni. A fejekben még nem ülepedhetett le a nagy átalakulások okozta zavarodottság, és a gyorsan változó bizonytalanságban a kevés biztos pontok egyike volt a császár személye, aki a népek hite szerint lelkiismeretes, jó szándékú atyáskodással kormányozza alattvalóit.

A császár a halála előtt két nappal még a szokásos pedáns hivatalnok életétét élte, aláírta az aláírandókat kihallgatáson fogadta az elébe járulókat és meghallgatta a hadi helyzet állását, mivel akkor már több mint két éve dúlt a nagy háború, amelyet ő indított el. A váratlanul elhúzódó és egyre súlyosabb terheket jelentő öldöklés véget vetett a gazdasági prosperálásnak és a javuló életfeltételek reményének. 1916 végére sokak számára, Isten után már csak az uralkodóba vetett bizalom jelentette reményt.

Baják László