Nagy örömünkre szolgál, hogy többéves kényszerű szünetet követően ismét megjelenik kedvelt kiadványunk, a Műtárgyvédelem. Az 1974-ben indított évkönyv hazánkban az egyetlen, kimondottan restaurálási munkákat, konzerválással-restaurálással kapcsolatos kutatásokat, anyagvizsgálati eredményeket közlő, magyar nyelvű, de angol képaláírásokkal és összefoglalókkal gazdagított periodika. A kiadvány hagyományainak megfelelően minden alkalommal ismertet a Magyar Képzőművészeti Egyetemen készült kiemelkedő jelentőségű diplomamunkákat, és alkalmanként a doktori képzés keretein belül végzett kutatási eredményeket is. A 39-es szám két fő témakör, az iparművészeti és a képzőművészeti restaurálás köré csoportosítható tanulmányokat tartalmaz. Köztük egyrészt konkrét restaurálási feladatok megoldásai, másrészt a fenti munkákhoz kapcsolódó kutatások eredményei is megtalálhatók. Mint a korábbi számok esetében már megszokhattuk, a szerkesztőbizottság tagjai jelen kötet anyagának összeállításánál is törekedtek arra, hogy egy-egy munka a lehető legtöbb szempontból kerüljön bemutatásra. Gyakori ezért, hogy ugyanannak a műtárgynak a történeti, művészettörténeti, készítéstechnikai és restaurátori tárgyalása is megtalálható egy tanulmányon belül. Ebbe a körbe sorolható többek között egy Andrea del Sarto-festmény másolatával kapcsolatos kutatás és restaurálás, Nagy Sándor váratlanul előkerült arcképének felmérése és kezelése, a Szépművészeti Múzeum ikonjainak elemzése és restaurálásuk lehetőségeinek áttekintése, egy márványra festett olajkép felmérése és restaurálása, egy különleges és ritka apácamunka történeti hátterének ismertetése, felépítésének bemutatása és restaurálása, egy 18. századi frakk-kabát típusának azonosítása és restaurálása, a II. Rákóczi Ferenc tulajdonában lévő karosszék hányatott sorsának nyomon követése Rodostótól a Magyar Nemzeti Múzeumba kerüléséig és restaurálásáig. Örömünkre szolgál, hogy egyik szerzőnk munkájának köszönhetően a műtárgyvédelem egy viszonylag új területéről, a médiaművészet megőrzéséről és az ezzel kapcsolatos képzési lehetőségekről is áttekintést kaphatnak olvasóink. A szerzők többségükben egy-egy konkrét restaurálás folyamatát tárgyalják a tervezéstől az anyagvizsgálatok elvégzésén keresztül a konzerválás lépéseinek részletes bemutatásáig. A cikkek azonban számos olyan modellkísérletet, tisztításipróba-sorozatot, konzerválás- ]9Előszó technikai megoldást is bemutatnak, melyek megközelítésükkel túlmutatnak az egyedi tárgy kezelésén, ezért segítséget jelenthetnek más típusú műalkotások konzerválásában is. Ezek közé tartozik többek között egy összetett anyagú perzsa kézvédő és egy díszműbádogos kalitka-akvárium tisztítása, restaurálása. Néhány írás olyan anyagvizsgálati, technikatörténeti kutatások eredményeit ismerteti, melyek a restaurátor saját munkáján túl valószínűleg széles körben befolyásolják majd a jövőbeni restaurátori beavatkozásokat megelőző döntéseket. Kötetünkben ilyen a transzparens papírok nedves közegben észlelhető viselkedésével kapcsolatos kutatások, kísérletek eredményeit bemutató tanulmány. Felmerülhet a kérdés: miért érdemes a restaurátorképzés keretében készült diplomamunkákból is válogatni a sokszor tapasztaltabb, évtizedes gyakorlattal rendelkező kollégák publikációi mellé? A hallgatói munkák több szempontból figyelemre méltóak. Ezek keretében számukra a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem a feladatokhoz segítségként műhelyeket, felszerelést, természettudományos szakembereket és anyagvizsgálati hátteret biztosít, amire átlagos körülmények között kevesebb lehetőség van. A témavezetők, konzulensek a nemzetközi szakirodalomban szerzett jártasságuk és saját kutatási anyaguk megosztásával, a munkához szükséges kísérletek közös megtervezésével, a vizsgálati eredmények értelmezésével is segítik a hallgatókat. Együtt próbálnak ki új, kevésbé ismert kezelőszereket, eljárásokat. Így a diplomamunkák kapcsán szerzett tapasztalatok évről évre beépülnek a restaurátorképzés anyagába, segítve a következő nemzedékek munkáját. Az összetettebb diplomamunkáknál előfordul, hogy a hivatalosan biztosított idő nem elég a műtárggyal kapcsolatos kutatások elvégzéséhez és a felmerülő kérdések megnyugtató megválaszolásához. A „gondolaszék” kutatását és restaurálását bemutató cikk jól példázza azt a diplomafolyamaton is túlmutató szakmai kapcsolatot, amely nem zárul le az egyetemi évekkel, hiszen a témavezető és korábbi tanítványa immár kollégákként az akár több éven át tartó együttműködésnek köszönhetően tudják lezárni a kutatási vagy kísérletezési munkát, s ennek eredményét együtt publikálják. A kiadványban megjelent cikkeket az egyetem Restaurátor Tanszékén mind a képzőművészeti, mind az iparművészeti specializációk tanárai használhatják oktatási segédanyagként, így azok szerepet kapnak az új restaurátorgenerációk képzésében, és a korábban diplomázott hallgatóknak is hasznosak lehetnek, ha tovább szeretnék képezni magukat a szakmában megjelenő új irányzatok mentén. A restaurátorközösség mindig megbecsüléssel és tisztelettel tekintett idősebb kollégáira, mestereire. Kötetünkben ezért megemlékezéssel tisztelgünk három, az elmúlt években elveszített kolléga emléke előtt.

A szerkesztők