2017. szeptember 1–3. között került sor a kitüntetéstan, a falerisztika legjelentősebb európai fórumára az észtországi Tallinnban. A rendezvény házigazdája az év elején megnyílt Lovagrendek Múzeuma volt. 

Mikrográfiák a Nemzeti Múzeum IGE-IDŐK című kiállításában és a Történelmi Képcsarnokban

„Ne csinálj magadnak faragott képeket és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket(…)” [Exodus: 20, 4–5] – hangzik az ismert mózesi parancs. E szentírási idézet mellett a reformátorok is síkra szálltak nem egyszer, például a Kr.u. 4. századtól periodikusan fellángoló, saját korukban is aktuális szentképek tiszteletével kapcsolatos viták során. Tény azonban, hogy ennek ellenére számtalan színpompás, vagy vizualitásában rendkívül gazdag alkotás született protestáns megrendelők kérésére, akár áttért művészek műveiként is. Ez a „képtelenség” hogyan lehetséges?

Díszes római utazókocsit tartalmazó sírlelet Aquincum közelében

Egyedülálló római kori kelta kocsisírra bukkantak a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészei a Budapest, III. kerületi Csillaghegyi Strandfürdő területén, az egykori Aquincum vonzáskörzetében zajló régészeti feltárás során. A bronz figurális díszekkel (istenalakokkal és a mitológiából ismert lényekkel) gazdagon díszített kocsi Budapest területéről a második ismert kocsisírhoz tartozik. A helyi kelta származású elit temetkezési szokásaihoz köthető sírba egy teljes utazókocsit illetve két fogatos lovat helyeztek el. Az utazó kocsi díszítése, a díszítőelemek minősége és száma alapján a csillaghegyi kocsisír méltán tekinthető a római Aquincum területéről az utóbbi időben előkerült legszenzációsabb leletek egyikének.