A kötet röviden bemutatja a Seuso-kincs történetét és egyes tárgyait.

Bevezető
A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából (4.-5.század) származó kincslelet. Nevét az úgynevezett vadász-vagy Seuso tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakoma-készlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edények. Tulajdonosa a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el, feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve.

A ma ismert együttes tizennégy, többségében 4. században készült nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették. A késő császárkorból ismert mintegy harminc, lakoma készlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el. A kiállításon bemutatott ezüstkészlet össztömegével a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.

A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg. Azóta sok viszontagságon ment keresztül, és több évtizeden át a nyilvánosság elött is rejtve maradt. A magyar állam több éven át tartó sikeres tárgyalássorozat eredményeképpen 2014-ben és 2017-ben visszaszerezte a kincs jelenleg ismert 15 darabját. Ennek köszönhetően a nagyközönség mostantól szabadon megcsodálhatja a késő császárkornak ezt a kiemelkedő művészi színvonalú műkincs-együttesét.