
Archívum
Communicationes Archaeologicae Hungariae 2019
Jelen tanulmány arra keres választ, hogy a prediktív régészeti modellek eredményei miként fejleszthetők, javíthatók újabb adatforrások vagy pontosabb térbeli adatok bevonásával. Azonos modellezési folyamat és paraméterek mellett a Polgár környéki mintaterületen a szakirodalmi és új terepbejárásokon alapuló régészeti adatok, valamint az „emberi faktor” bevonásának hatását vizsgáltam.
Kulcsszavak: prediktív modell, térinformatika, legkisebb költségű úthálózat
Jelen tanulmányomban egy magántulajdonban lévő kocsimodell töredékét mutatom be. Ez egy, a Halomsíros kultúra kezdetére keltezhető (BB1), de erőteljes Věteřov kerámiaművességi hagyományokat mutató, a központi nyilvántartásban nem szereplő településről származik. Ugyanúgy szórvány, mint az ott felszedett bronz balta és tű. Mindezek a tárgyak tovább színesítik azt a kulturális (Gáta-Wieselburg, Věteřov, Litzen, Halomsíros) keveredést, amelyet az utóbbi két évtizedben egyre inkább rögzített a magyar kutatás is a Dunántúl nyugati részén.
Kulcsszavak: kocsi, bronzkor, Halomsíros kultúra, Dunántúl
A leletközlő tanulmány két új késő bronzkori (Ha A1) bronz védőfelszerést: egy sisak arcvédő lemezt és egy alkarvédőt mutat be. Mindkét tárgy Dr. Repkényi Zoltán gyűjteményéből származik. A sisak arcvédő lemez állítólag „Kapospula-Halastavak” területén került elő évtizedekkel ezelőtt, egy nagyobb Ha A1-es kincslelet részeként. Az alkarvédő vagy díszként szolgáló karpánt a gyűjtő állítása szerint összetartozik egy poncolt szélű bronzkoronggal. A két tárgy „Dél-Balaton régiója, Kaposvártól északra” fekvő térségből származik, keletkezését tekintve valószínűleg egykorú a kapospulaival vagy korábbi (Rei Br A2) az uníni lelet alapján.
Kulcsszavak: Bronzkor, arcvédő lemez, karvédő, Dunántúl, magángyűjtemény
A tanulmány fókuszában Enea Lanfranconi (1850–1895) pozsonyi mérnök, műgyűjtő Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti- és Éremtárába került anyagának feldolgozása áll. A hatalmas kollekció eredetileg a maga korában híres, ritka (részben hungarica) könyv-, festmény- és metszetanyaggal rendelkezett, ellenben jelentős részét tették ki különböző régiségek. A megvásárolt hagyatékrész a rézkortól kezdődően egészen a késő népvándorlás korig terjed, nagyobb részét római kori kisleletek képezik. Egyes tételek más közgyűjteményekbe kerültek, melyek közül két márványplasztikát sikerült a Szépművészeti Múzeumban azonosítani. Indokolt esetben több fémtárgy természettudományos vizsgálatátára (kézi röntgenfluoreszcens spektrometria, hXRF) is sor került.
Kulcsszavak: Kutatástörténet, rézkor, késő bronzkor, használati nyom elemzés, vaskor, római kor, római kori kisleletek, késő népvándorlás kor, kora újkori numizmatika, kézi röntgenfluoreszcens spektrometria
Jelen cikkben két scarbantiai, szabad születésű negotiator származását és családi kapcsolatait vizsgálom, ami egy, a pannoniai városokban megjelenő negotiatorok társadalomban betöltött szerepével és szociális helyzetével foglalkozó, átfogó kutatás első lépése. A két tárgyalt negotiatort esettanulmányként alapul véve vizsgáltam meg, melyek azok a lehetőségek, kérdésfelvetések, amelyek az adott személyek társadalmi státuszának meghatározásához hozzásegíthetnek.
Kulcsszavak: negotiator, libertus, kereskedő, bennszülött, Scarbantia, Publius Domatius, Iulius Senilis, sacerdos, Silvanus
A 6–7. századi kelet-európai és Kárpát-medencei elit hasonló eszközöket használt hatalma reprezentálására. Közéjük tartoztak bizonyos fegyvertípusok – mint a P alakú függesztőfüles kardok – vagy lószerszámok. A jelen cikkben elemzett nyergek elülső kápájára láncpáncél részletet erősítettek, melyeket több esetben ezüst vagy bronz díszveretekkel láttak el. A Szentes-Lapistóról ismert, Csallány Dezső által „nyaktakaró hálóként” elemzett tárgy az újabb elemzés alapján ebbe a körbe sorolható.
Kulcsszavak: Nyereg, Kelet-Európa, Tiszántúl, 6–7. század
Tolna-Mözs, Községi Csádés földek (TO-02) lelőhely feltárására az M6-os számú autópálya építése során, 2008–2009-ben került sor. A feltárás során réz-, bronzkori, kelta, avar és Árpád-kori jelenségek kerültek elő, a tanulmány az avar korszakra keltezhető (összesen 23) sírt mutatja be. A lelőhelyet ÉNY-ról és DK-ről egy-egy kisebb ér határolja. A szórt rendszerű csoportokba rendeződő avar sírok egy kis temetkezési helyet alkotnak. A temető újabb adatokkal járul hozzá a Kelet-Dunántúl, illetve a Mezőföld „közép avar kori” betelepülésének megismeréséhez.
Kulcsszavak: 6–7. század, avar temető, kisebb sírcsoportok, obulus, tegez
Marosgombás (Gâmbaș) kutatástörténeti szempontból kiemelkedő lelőhely, mivel Erdély első honfoglalás kori temetője. A tanulmány a temetőben előkerült gyöngyöket elemzi, felhasználva a Szilágyi Katalin által megalkotott tipológiai rendszert. A tárgytípus több szempontú vizsgálatára törekedtem, így a gyöngyök kronológiai, tipológiai és készítéstechnológiai aspektusból is elemzésre kerültek.
Kulcsszavak: honfoglalás kor, Marosgombás (Gâmbaș), gyöngyök, üveg, tipológia
A Budapesti Történeti Múzeum 2000–2001-ben a Budapest, I. kerületi Csónak u. 1–3. sz. telken régészeti feltárást végzett Tóth Anikó vezetésével, amely a Lónyay-Hatvany villa újjáépítése kapcsán vált szükségessé. Az ásatás során a már részben ismert török kori emlékeken kívül intenzív középkori megtelepedés nyomai is napvilágra kerültek, melyek egészen az Árpád-kor végéig visszakövethetők voltak. Jelen tanulmány az itt előkerült két gödör kerámiaanyagát mutatja be.
Kulcsszavak: Buda, Víziváros, középkor, háztartási kerámia, antropomorf edény
A gesztesi vár tövében egy kisebb középkori épület található, melyet kisvárnak neveznek. A korábbi feltételezések szerint ez lehetett a Csák nemzetség Árpád-kori eredetű vára, mely a ma álló gesztesi vár előzménye volt. A kisvár területén Feld István vezetésével 2003-ban, majd 2005-ben és 2006-ban végzett feltárások azonban eltérő eredményeket hoztak. Egy 15. századi, háromosztatú épület került elő, melyben egykor kettő, kályhacsempékből és kályhaszemekből álló kályha is állt. Jelen tanulmány az ásatások leletanyagát adja közre.
Kulcsszavak: gesztesi vár, kályha, kályhacsempe, kályhaszem, kerámia, 15. század
Csábrág (Čabraď, SK) vára a 13. századtól egészen 1812-ig fennállt, így az előkerült leletanyag jelentős része tehető a vár életének legutolsó időszakára is. Az ide sorolható csempék nagyrészt egyszerű, reliefes díszítést egyáltalán nem mutató kályhákhoz tartoztak, amelyeknél leginkább a mázakkal vagy az építészeti elemeket imitáló párkány-, illetve sarokelemekkel variáltak. E kései kályhacsempék kutatása igencsak elhanyagolt, pedig ebben a korszakban már sokkal több forrás áll a rendelkezésünkre, amelyek segítségével pontosabb képet kaphatunk a vár utolsó tüzelő-berendezéseiről.
Kulcsszavak: Csábrág (Čabraď, SK), kályhacsempe, kályhaalapozás, írott források, Koháry-család, barokk