A szárazföldi Mollusca faunát többféleképpen használhatjuk fel az egykori hőmérsékleti viszonyok modellezésére. Legelterjedtebben a hidegkedvelő és enyhébb éghajlatot igénylő fajok dominanciáját használják fel a relatíve hidegebb és enyhébb szakaszok elkülönítésére. Ismeretesek olyan módszerek is ahol a hidegkedvelő malakofauna abundanciáját használták fel rövidebb ideig tartó stadiális szakaszok rekonstruálására. Mindegyik módszer azzal számol, hogy az enyhébb éghajlatot kedvelő, vagy a hidegkedvelő faunaelemek egyedszámának, vagy százalékos arányának változása összefüggésben van az egykori hőmérséklet változásaival. Ugyanakkor a recens elterjedései alapján a bogármaradványokhoz, a gerinces adatokhoz és a paleobotanikai adatokhoz hasonlóan a szárazföldi csiga fajok is jól felhasználhatók az utolsó százezer év éghajlati változásainak rekonstruálásában. Az egyes szárazföldi csiga fajok recens elterjedése, a fauna összetétele, dominanciaviszonyai alapján készített, nemzetközi szinten is újnak számító paleoklimatológiai rekonstrukciós modellt, az ún. "malakohőmérő"-t Sümegi (1989) készítette. Ezzel a módszerével korábban már több, radiokarbon adatokkal datált kárpát-medencei lelőhely őshőmérsékleti körülményeit rekonstruáltuk, sőt némely tanulmány már hipotetikus őshőmérsékleti görbéket is felrajzolt ezen módszer alapján. Ugyanakkor a különböző, az előbb felsorolt bioindikációs csoportokhoz képest jelentős eltérés, hogy a malako-hőmérő esetében az egyes Mollusca fajok hőmérsékleti aktivitási tartományát nem az elterjedés centrumában mért júliusi középhőmérséklettel jellemeztük, hanem az elterjedés perifériáin mérhető tenyészidőszak hőmérsékletekkel próbáltuk lehatárolni. A jelen tanulmány a módszer egy továbbfejlesztett változatának alkalmazását mutatja be.

A Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta területi egységén, a kétegyházi pusztán emelkedő két – mindkettő egyaránt a Török-halom nevet viselő – kurgán az itt található, több mint száz halomból álló halommező két legnagyobb tagja. A kurgánokat a keleti eredetű, nomád/félnomád Jamnaja-entitás helyi közössége emelte a rézkor végén (3000–2700 BC). A halom párt alapvetően szikes legelők és mocsarak veszik körül, az északi halom felszínén azonban aránylag fajgazdag, löszpusztagyep karakterű növényzet található, regionálisan értékes növényfajokkal. Az évszázadok alatt a kurgán felszínét a bolygatások sem kerülték el (kincskeresés, földmérési alappont állandósítása). A két halom között részleteiben megmaradt késő középkori eredetű határárok húzódik. Az északi Török-halom ma is viszonylagos épségben áll, a délit viszont a helyi termelőszövetkezet anyagnyerés céljából elhordta. Az elhordást 1967-ben régészeti ásatás (leletmentés) előzte meg, amely során a kurgán alaptemetkezését és további három sírt tártak fel benne. Az elhordást követően a halomnak csak az északnyugati lábrészéből maradt meg egy kis darab, mely azonban eredeti növényzetét megtartotta. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a déli Török-halmot nagy földmunkákkal járó, táj-rehabilitációs célú beruházással 2011-ben újraépítette, felszínére a löszvegetációra jellemző növényfajokat telepített.

Kutatásunkban a homoródszentpáli Kerek–tó tőzegláp geokémiai vizsgálatának eredményeit mutatjuk be. A láp a Keleti-Kárpátokban a Homoródi-dombságban található, Romániában. A tanulmány elsődleges célja a 7500 éves tőzegrétegsor vízoldható elemtartalom meghatározása volt, valamint a korábbi szedimentológiai és pollen elemzési adatokkal való összehasonlítása. A kiválasztott vízoldható elemek (Fe, Mn, Ca, Mg, Na, K) koncentrációját AAS atom abszorpciós spektroszkópiával határoztuk meg. Az 560 cm hosszú üledékes mag egy felső tavi és egy alsó lápi fázisból áll, melyek eltérő geokémiai jellemzőket mutatnak. Az elemek eloszlása leírja a paleokörnyezeti változásokat és megmutatja a láp különböző fejlődési szakaszát. Eredményeink szerint a vízben oldódó Fe és Mn az üledék ásványi anyagával mutat kapcsolatot, míg a Ca biofil eredetet mutat. A Na, K és Mg kapcsolatot mutat mind a szerves, mind a szervetlen anyaggal.

A népvándorláskor kezdetétől az oszmán kor végéig, a Krisztus előtti IV/V. század fordulójától a Krisztus utáni XVI/XVII. század fordulójáig 1300 év gabonatermesztési változásait vizsgáltuk meg az egész Kárpátmedencében 100 éves felbontásban, 13 évszázados szintben és 137 üledékgyűjtő lelőhely adatai alapján. A gabonatermesztéssel, ezzel együtt a földműveléssel és a népsűrűséggel, lélekszámmal összefüggést mutató gabona összpollen arány térbeli eloszlása alapján megállapításokat tehettük a népvándorlás, magyar honfoglalás korára, a középkorra és az oszmán hódítás korára vonatkozóan. Elemzésünk egy átfogó környezettörténeti elemzés kezdete, amelynek alapján jelentősebb anyagi forrásokkal és időbeli befektetésekkel, régészeti adatokkal, történelmi elemzésekkel, pollen adatokkal, valamint más archeobotanikai, archeozoológiai adatokkal kiegészítve szinte teljes gazdaságtörténeti elemzést végezhetünk a Kárpát-medencére vonatkozóan. 

A késő bronzkor (Kr.e. 14–8. század) és a vaskor (Kr.e. 7–1. század) idején a Kőszegi-hegységben, a Gyöngyösvölgyében haladó ún. Borostyánkő út közelében, a velemi Szent Vid hegyen jelentős település, hatalmi, ipari- és kereskedelmi központ helyezkedett el. Ettől légvonalban mintegy két és fél kilométerre a mai Bozsok község felett található a Kalapos-kő nevű, sajátos morfológiájú, természetes eredetű sziklatömeg. Innen ma is jól látható a Szent Vid-hegy. A két helyszínen az elmúlt évtizedekben végzett régészeti kutatások felvetették a Kalapos-kő csillagászati vonatkozású használatának lehetőségét, elsősorban a Nappal kapcsolatban. A sziklatömeg déli, szélárnyékos, „menedék” céljára is alkalmas részén végzett régészeti szondázás tűzhely maradványait, a késő bronzkor végére – a kora vaskor elejére datálható edénytöredékeket, agyagkanál darabját és őrlőkő töredéket tárt fel. Jelen kutatásunkban a Kalapos-köveknek olyan könnyen elérhető asztronómiai jellegű funkcióit próbáltuk feltárni, amely az időhöz, a mezőgazdasági tevékenységhez, netán a termékenységhez köthető. A terület geodéziai adatai alapján megállapítottuk annak dél-keleti, észak-nyugati irányultságát, amely egybeesik a téli napforduló napkeltéje és a nyári napforduló napnyugtája irányával. A feltételezett processziós út bejárati kapujának vélt sziklapárostól a sziklatömeg adott tagjaihoz viszonyítva a napnyugta helyzete alapján megállapítható a tavaszi/őszi napéjegyenlőség ideje. A Fiastyúk (Plejádok) nyílthalmaz, valamint az Orion és Bika csillagképek látszó horizonthoz közeli helyzete a tavaszi napéjegyenlőség időszakára ad információt. Ugyanebből a pontból nézve az Altair csillag a téli napforduló előrejelzésére alkalmas. A terület belső részén, a legmagasabb pozíciójú sziklatömegek egységei között kijelölhető egy megfigyelőhely, ahonnan a Nap megfigyelésével a nyári napforduló időpontja viszonylag jól meghatározható. Az obszervatórium pontjának gondolt homorú sziklatömeg északi oldalára a mezőgazdaságilag jelentősebb időszakban süt be a kelő és nyugvó Nap, amely ezáltal így behatárolható. A Kalapos-kövek sziklatömegei közül a legmagasabb helyzetű sziklaegység egy lépcsőzetes úton megközelíthető teraszos formát alkot, amelynek iránya a nyári napforduló napnyugtája és a téli napforduló napkeltéje irányával is egybeesik, jellege alkalmas lehetett szertartási célokra is. A terület középpontjáról a látható horizontprofil segítségével a Nap nevezetes pozícióinak időpontjai az év során a csillagos égbolt segítségével is hozzávetőlegesen meghatározhatók lehettek. A Kalapos-kő ezen vizsgálata során megállapított fontosabb, valamint más jellegzetes pozíciókban/helyszíneken további régészeti szondázás és fémkereső tevékenység indokolt. A majdani új jelenségek, leletek komplex archeometriai feldolgozása (pl. kormeghatározás, pollen-analízis) nem mellőzhető.