A badeni kultúra települési gödrében, egy kiskorsóban több mint száz darabból álló pattintott kőeszköz raktárlelet került elő ásatás során 2009-ben, Hódmezővásárhely gorzsai határában. A kövek nyersanyaga bakonyi radiolarit-típusokból áll. A Baden-komplexum területén ez az első ismert pattintott kőeszköz-kincs. Mivel a nyersanyag az Alföld területére távolsági kereskedelemmel juthatott el, érdemes részletezni a korszak és a kultúra raktározási szokásait, a leletegyüttes a maga korában képviselt értékét, és a kőeszközök jellegét. 

A hazánk területén egzotikus fajként előforduló tevék régészeti korú maradványai a római korból és a török korból ismertek, számuk igen alacsony. E három újonnan közölt leletanyag (Budapest–Mezőkövesd utca 1-3: mandibula; Perkáta–Homokbánya: metacarpus; Budapest–Albertfalva, Hunyadi János út: metatarsus) a római kori teveleletek számát gyarapítják. Megjelenésük a katonai tevékenységhez és a hosszú távú kereskedelemhez köthető. A csontok közül a metatarsus gödörből került elő, a metacarpus és a mandibula pedig kútból származott. Mivel egyéb régészeti bizonyíték nem támasztja alá, hogy a kútból előkerült tevemaradványok rítushoz kapcsolódnának, kultikus szerepet egyelőre nem lehet tulajdonítani nekik. A legvalószínűbb, hogy a kút feltöltődése során kerültek azok betöltésébe. A mandibula és a metatarsus kisebb méretük alapján vélhetően egypúpú tevék maradványai, így észak-afrikai és délnyugat-ázsiai kapcsolatokra utalnak. A metacarpus valamivel nagyobb mérete miatt a kétpúpú tevére, és ezáltal Közép-Ázsia felé mutató európai kapcsolatokra utal.