Először áttekintem a római kori észak-itáliai és az isztriai olajtermelést. Ezután részletesen bemutatom az Isztriai félsziget egyik legismertebb olajtermelő családját, a Laecaniusokat, majd amphoráik, amphora bélyegeik és villáik leírása következik. Ezeket összegezve képet alkothatunk a római birodalom egy adott területének, gazdasági folyamatairól, Julius Caesar korától a Severus kor végéig. Elsősorban az amphorákat vizsgálom, melyek az ókor legismertebb tárolóedényei voltak, fontos élelmiszerek (bor, olívaolaj, különféle halmártások és gyümölcsök) szállítására szolgáltak. Bár az amphora tároló edény volt, de kapcsolatba hozható az élelmiszertermelő villákkal, a kereskedelemmel és a szállítással. Készítésének tanulmányozása lehetővé teszi a kerámiaipar gyártási folyamatainak elemzését. Cikkünk kapcsolódik azokhoz az archeometriai kutatásokhoz, melyek a fažanai műhelyben gyártott Laecanius amphorákat és a villákban található doliákat, tetőcserepeket és téglákat vizsgálták. Az eredményeket geológus kollégáim: Szakmány György és Józsa Sándor, valamint munkatársaik (Obbágy Gabriella, Bendő Zsolt és Véninger Péter) külön cikkben ismertetik.

Az Isztriai félszigeten, Fažanában a római korban, Kr.e. ~ 40-től Kr. u. 2. század végéig, olívaolaj tároló amphorák készítéséhez használt agyagokat, a szigeten helyben található terra rossát, és az Isztriai-félsziget északi részéről származó flist vizsgáltam meg, hogy alkalmasak-e gyorskorongozás technikájával nagyméretű edények készítésére. A vizsgálatok során kiderült, hogy a terra rossa túlságosan képlékeny (kövér) agyag, és nem alkalmas erre a célra. Habár a flis önmagában túl sovány, mégis akár önállóan is használható. A készítéstechnikai vizsgálat nem csak a korongozásra korlátozódott, mert az agyagból készült edények száradása, és égetése is szorosan összefügg az agyagok képlékenységével. A korongozási próbával párhuzamosan terra rossa és flis agyagkeverékeiből is készültek vékonycsiszolatok abból a célból, hogy megtudjuk milyen agyagkeverékből égetett cserép szövet-szerkezete lesz leginkább hasonló az ókori amphorákéhoz. A korongozási kísérletek és a vékonycsiszolatok együttes eredménye alapján a tiszta flis, vagy flis kevés terra rossával keverve alkalmas nagyméretű edények korongozására. Az amphorák szárítása és égetése gyors tempóban és kevés selejttel végezhető. A két vizsgált agyag egyike sem hajlamos a „mészkukac” nevű hibára.