A természettudományok régészeti kutatásokban való megjelenésével nagy számú régészeti tárgy, eszköz, ezen belül kőeszköz került feldolgozásra régészeti, valamint kőzettani-geokémiai (archeometriai) módszerekkel. Ez utóbbiak egységes, jól áttekinthető, könnyen hozzáférhető rendszerezése, nyilvántartása nem történt meg. Jelen tanulmány ennek megoldását kívánja elősegíteni a kőzet anyagú régészeti kőeszközökre vonatkozóan. E kísérleti munka alapját a Kárpát-medencében központi fekvésű középső bronzkori vatyai kultúra több mit 1200 kőeszközének feldolgozása jelentette. Ennek vizsgálati adatainak alapján szerkesztettük meg azt az új típusú digitális adatbázist („Archeometriai Kőeszköz Adatbázis”), amely a különböző archeometriai műhelyekben feldolgozásra került csiszolt kőeszközök és szerszámkövek régészeti és geológiai szempontú adatait szeretné egységesíteni Kárpát-medencei szinten. Ez a terveink szerint interneten hozzáférhető rendszer lehetővé tenné az információk gyors áramlását, az adatok könnyű kezelését, statisztikai elemzését, a különféle lekérdezések, csoportosítások lehetőségét. Használatával kiszűrhetők lennének a párhuzamosságok, miközben maga a rendszer meghatározott hozzáférési joggal rendelkező szakemberek számára bővíthető lenne. Mindennek reális megvalósításához egy olyan rugalmas és fejleszthető informatikai alap szükséges, amely nem évül el és biztosítja a fenti célok hosszútávú megvalósíthatóságát. A javasolt rendszer működtetéséhez a szakmai műhelyek egyetértése és megállapodása szükséges, a működtetés feltételeinek és körülményeinek tisztázása mellett.

A díszítő kovácshegesztés („pattern-welding”) technológiája a réteges kompozit („piled composite”) készítéséből fejlődött ki, amelynek során felváltva egymásra helyezett lágyvas és acél lapokat kovácshegesztéssel hoztak anyagzáró kapcsolatba. A 2-10. század között díszítő kovácshegesztéssel készült kard és késpengéknél, a szebb mintázat elérése érdekében, foszforvas és ún. lágyvas, vagy acél kombinációjával dolgoztak. A felület kikészítése során maratással tették szabad szemmel láthatóvá a rétegeket. Jelen cikkben választ keresünk a kérdésre: Vajon milyen anyagpárosítással és milyen maratási technológiával volt elérhető a legmarkánsabb, legkontrasztosabb mintázat a díszítő kovácshegesztés esetében? Gyepvasérc kohósításával vasbucákat állítottunk elő, amelyekből különböző anyagpárosítások mellett díszítő kovácshegesztéssel próbatesteket kovácsoltunk. A próbatestekből vett mintákból készített metallográfiai csiszolatokon maratási kísérleteket végeztünk hat különböző, a 2-10. század között elérhető, vagy esetleg elérhető savval, két különböző töménység, hőmérséklet és maratási idő mellett. A maratott felületről fényképeket készítettünk, amelyeket képfeldolgozó szoftverrel értékeltünk ki, így a különböző rétegek kontrasztossága és egyazon réteg színének homogenitása alapján, objektív módon rangsoroltuk őket. A legmarkánsabb mintázatot a foszforvas és nemesített acél kombinációján, 20%-os töménységű, 70°C-os hőmérsékletű sósavval történő 10 másodperces maratás mellett tapasztaltuk.