Az emberi torzszülöttekről számos forrás ismert az ókortól napjainkig, de vajon mi a helyzet az állatokkal? Az első ismert forrás a Šumma izbu, egy i.e. XIV. századi mezopotámiai jóslatgyűjtemény, amely nagyjából 2000 teratológiai óment tartalmaz. Ezek az eddig ismert első írásos emlékek olyan születési rendellenességekről, mint például a polydactylia, vagy a sziámi ikerség különböző formái. Ezek a jóslatok a római korban Julius Obsequens, Valerius Maximus és Tacitus munkáiban bukkannak fel újra. Morris Jastrow jr.-tól (1914) származik az az elmélet, miszerint a babilóniai-asszír szemlélet terjedt tovább kis-ázsiai és görög közvetítéssel Rómába is. A latin ’monstrum’ terminus azt a hitet tükrözi, hogy egy ritka természeti jelenség olyan eljövendő eseményre utal, amelyben majd az isteni akarat megmutatkozik. A középkori babonák háttérbe szorulásával és a humanista orvostudomány fejlődésével többek között Thomas Bartholinus, Ulisses Aldrovandi vagy Ambroise Paré hatására egyre több olyan tudományos igényű mű született, amelyek képi ábrázolásokkal gazdagították az esetleírásokat. A forrásokkal összehasonlítható régészeti leletanyag hiánya négy pontban összegezhető:

1. A kisebb elváltozásokat nehéz azonosítani.

2. A nagyobb-fokú kóros elváltozások miatt a perinatális időszakban az állat elpusztul. Mivel ezen a fejlődési szinten a csontok mineralizációja még kezdeti stádiumban van, azok hamar feloldódnak a talajban.

3. Sok rendellenesség csak a lágyszöveteket érinti, ami szintén hamar elbomlik, így régészeti anyagban legtöbbször nem található meg.

4. A torz újszülötteket gyakran vetették állatok elé, vagy dobták őket folyóba. 

A koponyacsontok méretének nagysága és az életkor kapcsolatát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum magyar szürkemarha-gyűjteményének 108 koponyáján vizsgáltam. A koponyák 2-16 éves állatoktól származtak. A koponyaméreteket diagramon ábrázoltam, és linearis regresszió függvénnyel ellenőriztem a kapcsolat jellegét. A korrelációs együttható megadta a méret és az életkor kapcsolatának szorosságát. Általánosságban elmondható, hogy 20 méret esetében a méret növekedése, 3 méretnél a csökkenése állapítható meg. 24 koponyaméret független az életkortól. Ez alapján 14 méretnél közepesnek, 8 méretnél a közepesnél szorosabbnak és 2 méretnél szorosnak nevezhető a korreláció. A koponya, a homlokcsont, valamint az arckoponya szélességi és hosszúsági méretei, általában az életkorral párhuzamosan változnak. A hosszúság méretek közül az agykoponya basalis mérete kisebb mértékben, a szélességi méretek az életkor előrehaladásával jelentősen változnak. A teljes fogsor [P1-3+M1-3 (20)], a zápfogsor [M1-3 (21)] és a premolaris fogsor [P1-3 (22)] hossza az életkor növekedésével csökken, ami a fogak intradentalis csiszolódásával magyarázható. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tülök hosszmérete és a szarvcsap tövének körmérete növekszik az öregedéssel párhuzamosan. A szarv (tülök) hossza (47a) 10 mm-t, a szarvcsaptő körmérete (44) 4,22 mm-t növekszik évente. Bartosiewicz László vizsgálataiban teheneknél évenként 18 mm ökröknél 38 mm növekedést állapított meg (Bartosiewicz 2005. 310.) A többi szarvval és szarvcsappal kapcsolatos méret növekedése nem függ az életkortól. Véleményem szerint az öröklött tulajdonságok nemcsak a szarv alakjában, hanem a szarvcsap és a szarv hosszában is, döntő szerepet játszanak. Jelentős hatással van a szarv méreteire, hogy a borjút hány éves korában ivartalanították. Ugyancsak érdekes jelenség, hogy az agykoponya basalis hosszának méretei [B-St (14)] alapján két jól elkülönülő csoportot alkotnak, ami két különböző koponyatípust jelenthet. A két mérettartomány közötti különbség 50 mm feletti. A hosszabb basalis agykoponyák a gyakoribbak.

Csengele-Bogárhát 12/14/A/2. lelőhely (Csongrád megye) kun település (Árpád-kor, XIII. sz.) feltárása során összesen 9 kutya csontmaradványai kerültek elő a 38. objektumból (tűzhely), a 98., 99., 136. objektumokból (árok) és a 113. objektumból (gödör). A csengelei kun kutyák 44,3 cm és 58,9 cm közötti marmagasságúak, kisközepes és közepes testméretűek voltak. Craniológiai jellemzőik alapján 3 egyed (a 99. objektum/I. egyed, 113. objektum, 136. objektum/ I. egyed) a kopóféléket is magába foglaló Canis familiaris intermedius (Woldřich 1878) alakkörbe tartozott. A negyedik kutya (98. objektum/I. egyed) a juhászkutyákat is felölelő Canis familiaris matris opitimae (Jeittneles 1877) alakkörbe tartozott. 

A cikk régészeti házisertés (Sus domesticus Erxl., 1777) leleteken mért szén- és nitrogén izotóp (δ13C, δ15N) méréseinek első eredményeit ismerteti. A leletek három őskori lelőhelyről származnak. Ezek közül a szíriai Tell Aqab és a törökországi Çamlıbel Tarlası mintái szignifikánsan különböző takarmányozási módokra utalnak, amelyek a két település eltérő sertéstartási gyakorlatával függhetnek össze. A tanulmány rámutat az eredményeket megerősítő régészeti növénytani és környezetrégészeti kutatások fontosságára a stabilizotóp adatok értelmezésében.