A mai alkalommal egy különleges régészeti lelet-típust, az állatalakot mintázó és szarvakat a központba állító agyagszobrokat és azok természettudományos vizsgálati eredményeit mutatjuk be. Ezek a tárgyak a mindennapokon túlmutató, különleges cselekmények, rítusok kellékei lehettek, és a szarvasmarha háziasításához és az élelemtermelés kezdeteihez köthetők Európában az időszámítás előtti 6. évezred elejétől kezdődően. Nézetünk szerint, az állati test és a szarv ebben a kompozícióban általában a szarvasmarhát, s talán éppen a bikát, a termékenység hímnemű pólusát, az erőt szimbolizálhatta.

Ebből a meglehetősen ritka szobor-változatból három is előkerült Szolnok-Szanda lelőhelyen, a kora neolitikus Körös kultúra egyik leégett házának omladéka alól, annak északkeleti sarkából. Ettől a lelőhelytől nem messze, Szajol-Felsőföldön is napvilágra került egy hasonló szoborhoz tartozó szarv maradványa, továbbá Szakmár-Kisülésről is ismerünk egy hasonló töredékes darabot.

Az állatalakú szobrok lényegében négylábú talapzatok közepén egy-egy stilizált szarvat mintáznak, de két szobron felismerhetők a fej és farok plasztikus részletei, illetve ezeken a szarvasmarhák bordáit besimításokkal is hangsúlyozták (1–3. kép). Két szobor teljesen rekonstruálható volt, így kiderült, hogy a korszak figurális ábrázolásaihoz képest igen nagyméretűek, az itt bemutatott példány 30 cm magas, 28 cm széles, és 20,5 cm vastag. Ezek a tárgyak nemcsak a méretük miatt különlegesek, hanem azért is, mert ritka lelet-típust képviselnek Európában. Hasonló jellegű szobrok csak Délkelet-Európa kora neolitikumának településein, az agrárgazdálkodás kezdeteinek körülményei között fordulnak elő, de az eredetre utaló legkorábbi hasonló példányok a Közel-Keletről ismertek.

1. kép. Szolnok-Szanda lelőhelyen előkerült szarvasmarha idol oldalnézete. A hangsúly egyértelműen a szarv ábrázolásán van. Az agyagplasztika oldalain lévő függőleges, besimított vonalak a bordákat imitálják.

2. kép. Szolnok-Szanda lelőhelyen előkerült szarvasmarha figura hátulnézete a stilizált plasztikus farok ábrázolásával.

3. kép. Szolnok-Szanda lelőhelyen előkerült szarvasmarha szobor elölnézete stilizált plasztikus fej- és nyakábrázolással. A szemeket és orrot ujjbenyomásokkal alakították ki, míg a nyakat ujj-becsipkedésekkel jelölték.​

A szobrok jelentésének értelmezéséhez fontos lenne tisztázni, hogy tehenet, vagy bikát ábrázolnak, vagyis, hogy hím vagy nőnemű egyedet. Mivel a szobrok a végletekig stilizáltak, ez nem könnyű feladat, hiszen a szarvasmarha ábrázolása nagyon leegyszerűsített, láthatóan nem azon volt a hangsúly, hogy anatómiailag pontos ábrázolást készítsenek. A hangsúly egyértelműen a szarvon van, az állat feje és farka jelképes, illetve a bordákat is csak nagy vonalakban ábrázolták, besimított vonalakkal. A szarvak mérete is hasonló, vagyis ebből sem következtethetünk arra, hogy tehénnel vagy bikával van-e dolgunk. Lehetséges, hogy nem az állat neme volt a fontos, hanem csak maga a szarvasmarha ábrázolása? A Szakmár-Kisülésről származó hasonló szarvtöredéken – melynek négylábú talapzata sajnos hiányzik – feltehetően vulva látható (4. kép), tehát ez a darab vagy nőnemű egyedet ábrázol, vagy pedig a szarv által sugallt bikát és a vulvával megjelenített tehenet egy képi együttesben jelenítette meg.

4. kép. Szakmár-Kisülésen előkerült stilizált szarvasmarha szarv része vulva ábrázolásával.

Magyarországon kívül a törökországi Aşaği Pinar lelőhelyen kerültek elő olyan agyagplasztikák, amelyek a legjobban hasonlítanak a magyarországiakra, s szintén leégett házból származnak, továbbá ezek is az i.e. 6. évezred elejére keltezhetők. A bulgáriai Stara Zagora lelőhelyén találtak szintén hasonló lelőkörülményű példányokat (ezek is leégett ház sarkában kerültek elő). Délnyugat-Anatóliából, a mai Törökország területéről, Çatalhöyük lelőhelyről szintén jól ismertek a szarvasmarha- és őstulok ábrázolások változatos példái. Bár ott sem minden változat köthető hím egyedhez, de a többség mégis inkább azt formálja. Ez utóbbi lelőhelyen a padlóra épített agyagemelvényekbe, vagy falba építve is előfordulnak szarvak, vagy falba épített bikafejek, utóbbiakat agyaggal is betapaszthatták és befestették. Ezek az épületek különleges rítusok helyszínei lehettek, Çatalhöyük esetében például az egyik ilyen épületben 31 sír maradványát tárták fel a padló alól. Szolnok-Szandán abban a házban, amelyben az agyagszobrok napvilágot láttak, nem került elő sír a padló alól, de a szomszédos házban igen. Látható tehát, hogy a szarvasmarhához köthető komplex rítusoknak fontos szerepe lehetett ebben az időszakban és meglepő, hogy egészen távoli területek (Anatólia) hasonló szimbolikus magatartásformáinak hatása is elért idáig. Fontos kérdés azonban, hogy e különleges tárgytípus hasonló jelentéssel bírt-e itt is? Lehetséges, hogy mivel megtalálhatók Délkelet-Európában, egy általános délkelet-európai tehén-bika kultusz részei lehettek?

Mivel ezek az agyagszobrok elterjedésüknél, formájuknál és méretüknél fogva számos kérdést vetnek fel, vagyis nagyon különleges tárgyak, kíváncsiak voltunk arra, hogy készítéstechnikájuk is különleges-e, rejtenek-e olyan információt, amely segítségével közelebb juthatunk a megértésükhöz.

A hagyományos régészeti módszerek mellett komputertomográfiával (CT), induktív csatolású plazma emissziós optikai és induktív csatolású tömeg-spektrometriával, valamint röntgen pordiffrakciós (XRD), fitolit és petrográfiai vizsgálattal elemeztük őket. Hogy ezek a vizsgálatok mire használhatók a régészetben, arról itt és itt is beszámoltunk.

Az itt bemutatott szobrok nyersanyagának vizsgálata és a mintavételezés előtt ki akartuk deríteni, hogy hogyan készíthették e tárgyakat, s ezért CT vizsgálatokat végeztünk. Legnagyobb meglepetésünkre a CT felvételen egyértelműen látszik, hogy a szobor belsejében egy kisebb, de hasonlóan megformált szobor van (5. kép). A CT felvételek 3D elemzésével megállapítottuk, hogy először elkészítették a szobor négylábú talapzatát, majd arra építették rá a kisebb szarvat. A kisebb szarv rátapasztásának nyoma vékony vonalként látszik a CT felvételen (vízszintes szaggatott vonal az 5. képen). A CT-n szintén jól kivehető, hogy a talapzat szélére ráhajtogatták a kisebb szarvasmarha talpának nyersanyagát (bal alsó kép az 5. képen). Az is teljesen világos, hogy a kisebb és nagyobb szobor között egy „rés” van, vagyis jól látszik, hogy a két szarvat külön formázták meg. Egy ilyen szobrot egy darabból is el lehetett volna készíteni, ezért fontos kérdés, hogy vajon miért ilyen módon történt a kivitelezés? Van-e jelentősége annak, hogy két részből állították össze a testet?

5. kép. A Szolnok-Szandán előkerült agyagszobor CT felvétele. Jól látszik a két egymásba ágyazott rész, illetve a közöttük lévő „rés”. A bal alsó képen megfigyelhető, hogy a kisebb szobor talapzata rá van hajtogatva a négylábú talapzat szélére (szaggatott vonal). A vízszintes szaggatott vonal jelzi a kisebb szobor rátapasztásának nyomát a négylábú talapzathoz. A piros téglalapok jelölik a precíziós mintavételezés helyét, míg a jobb oldalon a mintákról készült vékonycsiszolatok mikroszkópos felvételei láthatók.

Hogy megértsük a szobor készítésének rejtélyét, a CT felvételek 3D elemzése segítségével precíziós fúrásos mintavételezést alkalmaztunk, így a négylábú talapzatból, a kisebb és a nagyobb szarvból is külön-külön tudtunk mintát venni. A vizsgálat célja az volt, hogy külön elemezhessük a szobor három részének nyersanyagát, és választ találjunk arra a kérdésre, hogy vajon nyersanyagukat illetően mutatnak e különbözőséget a CT felvételen megfigyelt rétegek.

Az eredmények minket is megleptek, ugyanis a szobor négylábú talapzata és a közvetlenül ráépített kisebb szarv nyersanyaga megegyezik, de ezek egészében különböznek a nagyobb szarv nyersanyagától. A különbség abból adódik, hogy a nagyobb szarv nyersanyagát jóval kevesebb pelyvával soványították, vagyis kétféle minőségű agyaghasználat ismerhető fel. Ez önmagában még jelenthetné azt, hogy egyszerre készült a teljes agyagtest, csak a nyersanyag némileg eltér, azonban itt sokkal többről van szó, amelyről a bizonyítékot a két szobor között lévő „rés” szolgáltatja (6. kép). Ez a „rés” ugyanis a kiégetéskor, hőtágulás során keletkezett, de ekkora „rés” (1-4 mm) akkor alakul ki, ha a két tárgyat két külön munkafázisban égetik ki. Vagyis a vizsgálati eredményeink alapján a két megformálás fázisa így rekonstruálható: először elkészítették a négylábú talapzatot, amire ráépítették a kisebb szarvat – tehát ezek egyszerre készültek – majd a szobrot kiégették és ezt követően, feltételezhetően ebben a formában használták. Azt sajnos nem tudjuk, hogy milyen cselekmények kapcsolódtak e különleges plasztikához és mennyi ideig volt használatban. Az azonban biztos, hogy egy bizonyos idő elteltével a vizsgált példányra egy újabb agyagréteget rátapasztva, s így kibővítve a korábbi szarv-részt, az újonnan létrehozott kompozíciót ismét kiégették. Így nyerte el a szobor a végleges formáját. E második kiégetés során, mivel a kisebb szobor már egyszer ki volt égetve, a két rész hőtágulása erősen különbözött, ezért alakult ki közöttük a képeken látható nagy „rés”. Ha egyszerre égették volna ki a teljes agyag testet, akkor a kisebb szarv és a négylábú talapzat között is lenne „rés”, de ott ez nem figyelhető meg. A nagyobb szarv eltérő nyersanyaga is arra utal, hogy a teljes szobor nem egy időben, hanem „több építési fázisban” nyerte el végső formáját.

6. kép. Az agyag szarv két alkalommal történő kiégetése és a két építési fázis eltérő hőtágulása miatt kialakult „rés”.

A vizsgálati eredmények alapján ezek a szobrok nem egyszerűen a szarvasmarha- és szarv-ábrázolások elsődleges és egyben különleges forrásai, hanem egy komplex cselekvéssorról is tanúságot szolgáltatnak. Ezek a speciálisan megformált tárgyak, az épületekhez kapcsolódva különleges közösségi rituálék részei lehettek. A Szolnok-Szandán előkerült állatszobrok jelentése és használatának pontos módja továbbra is rejtély, de a készítésük, belső felépítésük rekonstruálása rávilágított arra, hogy még a korábbi elképzeléseknél is komplexebb jelentésük és használati módjuk lehetett. Arra következtethetünk, hogy a kisebb szarvat valamilyen rituális célra használták, a nagyobb szarvat pedig később építették rá a rituálé egy soron következő eseményéhez kapcsolódóan. A szobor készítése valamilyen életciklus-változáshoz vagy a természet megújulásához kapcsolódó rítushoz, netán rítus-sorhoz köthető.

A régészeti párhuzamok alapján úgy tűnik, hogy a neolitikum Nyugat-Anatóliából Délkelet-Európába való terjedésekor nem egyszerűen emberek, állatok, növények, tárgyak bizonyos sajátos együttese/együttesei terjedtek, hanem ezekhez kötődő sajátos gondolati rendszerek és cselekvésformák is. A termelő gazdálkodás „ideológiai rendszere” magában hordozta a tradicionális értékrend megőrzése mellett a változó környezeti kihívásokkal összefüggő újabb gazdálkodási változatok és újabb kognitív válaszok lehetőségét is.

Többek között az Alföld ökológiai viszonyai között az anatóliai eredetű, kecskére és juhra alapozott korai állattartás folytatása a nedvesebb és hidegebb klíma miatt komoly nehézségekbe ütközött. Ennek nyomán a helyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó szarvasmarha és sertés vált egyre inkább a megélhetés alapjává a Körös-kultúra életének végére, az i.e. 6. évezred közepére. Valószínűsíthető, hogy ez az adaptív folyamat nyilvánult meg a szarvasmarhák népszerűségének előtérbe kerülésében, szimbolikus jelentőségének felértékelődésében és abban a kognitív változásban is, amit a Körös-kultúra figurális ábrázolásai között egyre gyakoribbá váló szarvasmarha-változatok mutatnak.

A különleges bikaidol 3D modellje ITT tekinthető meg.

Szerzők: Kreiter Attila, Magyar Nemzeti Múzeum; Raczky Pál, ELTE Régészettudományi Intézet

A kutatási program további résztvevői:
Máté László, Viktorik Orsolya, Magyar Nemzeti Múzeum;
May Zoltán, Anyag- és Környezetkémiai Intézet Plazmakémiai Kutatócsoport;
Pető Ákos, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar;
Tóth Mária, Bajnóczi Bernadett, Földtani és Geokémiai Intézet Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont;
Szabó Lénárd, Sklánitz Antal, Kis Mészáros Zsuzsanna, Continental Automotive Hungary Kft;
Gődény Mária, Cseri Zsolt, Országos Onkológiai Intézet.

Fedezd fel a szolnoki, szajoli és szakmári lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is:
https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/57196
https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/44745
https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/54662