A középső bronzkorban (i.e. ~ 2000–1550) a Dunántúl területén élt egy nagyon érdekes népesség. Érdekességük többek között abban rejlik, hogy fazekasaik nagyon díszes kerámiákat készítettek, a bekarcolt díszítéseket pedig sokszor fehér anyaggal, úgynevezett mészbetéttel töltötték ki. A régészek el is nevezték őket dunántúli mészbetétes edények népének. De vajon tényleg mésszel töltötték ki a bekarcolt díszítéseket?

Kép: A kerámiák röntgendiffraktogramjai. A csúcsok alapján állapítható meg a mészbetététek összetétele.

Nagyon foglalkoztatott minket, hogy miből is lehet ez az anyag, ezért a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában és a Földtani és Geokémiai Intézetben megvizsgáltuk a Mernye–Nagy-árok és Szűr–Völgyföldek lelőhelyekről származó kerámiák mészbetét díszét. Az eddigi kisszámú hazai vizsgálatok eredményei alapján a kerámiák mészbetét díszítésének készítése nem egy sémán alapul. A korábban elvégzett elemzések alapján az égetett és porrá zúzott csont és vízzel oltott mészpép keveréke mellé adagolhattak bizonyos arányban kagylóhéj-töredékeket és/vagy mészkő törmeléket, de a fehér betét állhatott csak és kizárólag oltott mész és mészkő, valamint fehér színű agyag (kaolinit) és homok keverékéből, de olyan eredmény is van, amely szerint a felhasznált csont különböző emlősállatoktól, vagy azonos, de különböző korú emlőstől származik. Ezek ismeretében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a mernyei és szűri mészbetétes kerámiák díszítése milyen anyagok keverékéből áll.

Kép: Mészbetétes kerámiák.

A díszítőanyagot petrográfiai és röntgen pordiffrakciós (XRD) vizsgálattal elemeztük. A petrográfiai vizsgálat a geológiában általánosan használt kőzettani vizsgálat tudományos neve, mely során a mintából egy 0,03 mm vékony csiszolatot készítünk, a minta összetételét ú.n. polarizációs mikroszkóppal vizsgáljuk. A röntgen pordiffrakciós vizsgálat során röntgensugárzást használunk a minták fázisainak (összetételének) elemzésére, ezáltal a kristályos anyagok minőségük szerint azonosíthatók. A petrográfiai és XRD vizsgálat azt mutatta, hogy a fehér anyag égetett csont porának felhasználásával készült, a vizsgált mészbetétek esetében csak ezt a receptet figyeltük meg. A „mészbetét receptek” vizsgálata azért fontos a régészek számára, mert nemcsak a korabeli fazekasok tudását ismerhetjük meg, hanem a „receptek” elterjedése alapján regionális különbségek is felfedezhetők. Ezáltal, más tárgytípusok vizsgálati eredményeit is felhasználva, jobban megérthetjük ennek a népességnek a szervezettségét és kapcsolatait.

Kép: A mészbetétekről 0,03 mm vékony csiszolatot készítettünk, amelyeket mikroszkóppal is elemeztünk. A kép középső részén mészbetét látható. Jól látszik, hogy milyen alaposan benyomkodták a karcolt díszítésbe, teljesen kitölti azt. A mészbetétben látható nagyobb szemcsék csontdarabkák, az őket körülvevő „massza” pedig nagyon finomra porított csont.

Fedezd fel a mernyei és szűri lelőhelyeket az MNM Régészeti Adatbázisában is!

Írta: Kreiter Attila, Tóth Mária, Viktorik Orsolya