Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában |

A kiállítás szorosan kapcsolódik az „Aufgeklärte Sozietäten, Literatur und Wissenschaft in Mitteleuropa” című, a Magyar Tudományos Akadémián és a Magyar Nemzeti Múzeumban 2017. október 11–15. között az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztálya által rendezett nemzetközi tudományos tanácskozáshoz és a Humboldt kollégiumhoz.

Az utóbbi évtizedek nemzetközi felvilágosodás-kutatásának egyik jelentős felismerése, hogy a 18. századi tudós társaságok, irodalom- és nyelvápoló egyesülések, olvasókörök, gazdasági és patrióta egyesületek, szabadkőműves páholyok hatékonyan szolgálták a reformeszmék terjedését, ösztönözték az irodalom és a tudományok fejlődését, hozzájárultak a társadalmi és politikai modernizációhoz, előkészítették a polgárosodás folyamatát, és felerősítették a nemzeti függetlenségre irányuló törekvéseket. Nem elhanyagolható szerepet játszottak számos író, költő és tudós munkásságában, a műgyűjtő tevékenység fokozódásában és a múzeumi gyűjtemények kialakulásában. A felvilágosult társaságok hálózata minőségileg új kommunikációs szerkezetet hozott létre, mely átfogta a társadalom több rétegét, és elősegítette a rendi társadalomszerkezet felbomlását. A társasági mozgalom egyik sajátos formájaként a szabadkőműves páholyok elősegítették az országhatárokon átnyúló értelmiségi együttműködést.

A Magyar Nemzeti Múzeum „Fénykeresők. Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában” című időszaki kiállítása az 1718-tól, Bél Mátyás magyarországi tudósok összefogását szorgalmazó első elképzelésétől 1825-ig, a Magyar Tudós Társaság megalapításáig terjedő mintegy száz éves időszakot fogja át.

A kiállítás hét részre tagolódik. „Az akadémiai eszme a 18. században” című első rész a fontosabb tudós társaság-alapítási kísérleteket, tervezeteket, javaslatokat és programokat szemlélteti.

A „Kommunikációtörténet” című második rész arra a sajátos helyzetre világít rá, melyben míg például Anglia, Franciaország és a német nyelvterület akadémiái számos folyóiratot jelentettek meg, Magyarországon folyóiratok alapításával kísérelték meg pótolni a tudós társaságok hiányát.

A „Hálózatok” című harmadik rész a magyarországi tudósok külföldi tudós társaságokban betöltött szerepét taglalja. A magyarországi tudósokat tagjai közé választó külföldi akadémiák és tudós társaságok sorába tartozik például a berlini, a londoni, a római, a jénai, a göttingeni és az olmützi, valamint a Természetkutatók Császári Német Akadémiája.

A „Tudásmegosztás és nemzeti művelődés” című negyedik rész azt a folyamatot szemlélteti, melynek során a század közepétől szórványosan, majd az 1780-as évektől egyre gyorsuló ütemben jöttek létre a különféle irodalmi, nyelvművelő, történetkutató, természettudományi, könyvkiadó és patrióta társaságok, művészeti és zenei akadémiák, önképző- és olvasókörök, mezőgazdasági egyesületek, s készültek az ezekkel kapcsolatos tervek, kiadványok, szabályzatok, tagjegyzékek. A felvilágosult társaságok külön típusát képviselik a szabadkőműves páholyok, melyek hatása és jelenléte az 1740-es évektől mutatható ki Magyarországon.

Az „Ezoterikus hagyományteremtés a szabadkőműves mozgalomban” című ötödik rész a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött szabadkőműves vonatkozású nyomtatványokból és iratokból nyújt válogatást.

A „Fel-fedezett titok” című hatodik rész címe a titkos társasági motívumot feldolgozó érzékeny lélektani regényre, Pálóczi Horváth Ádám 1792-ben megjelent munkájára utal, s szabadkőműves használatú tárgyakat, rítusokat és szimbólumokat állít a középpontba. A mesterkötények és mesterlevelek, a szabadkőműves motívumokkal díszített pipák megvillantják az egykori gazdagságot, ami ezt a tárgyi kultúrát és ikonográfiát jellemezte.

„A polgári társadalom előkészítése” című utolsó rész a szabadkőműves mozgalomban részt vevő magyar, magyarországi származású és a magyarországi fejleményeket befolyásoló írók, költők, tudósok, gyűjtők, mecénások és állami tisztségviselők munkásságára hívja fel a figyelmet. Megemlítendő itt gróf Fekete János, Kazinczy Ferenc, Martinovics Ignác, Szentmarjay Ferenc, gróf Ráday Gedeon, gróf Viczay Mihály, gróf Niczky István, báró Podmaniczky József, gróf Brukenthal (Bruckenthal) Sámuel és Berzeviczy Gergely neve.