Dr. Csorba László történész előadása a mai Olaszországban található magyar vonatkozású szakrális emlékhelyről, az azokhoz kapcsolódó eseményekről, Árpád-házi szentek kultuszhelyeiről. 

Mivel a korai századok művészi emlékeit elsősorban a vallásos áhítat és elhivatottság, az égi pártfogás elnyerésének vágya, netán az elkövetett bűnök megtorlásától való félelem ihlette, aligha csodálható, hogy a magyar-olasz kulturális érintkezés tárgyi tanúi között is számos szakrális vonatkozású műalkotást találunk. Különösen megsokasodott ezek száma, amikor a 14. században a Dél-Itáliában teret foglaló Anjou család -- II. (Sánta) Károly nápolyi király felesége, Magyarországi Mária révén -- az Árpád-ház szentéletű tagjainak népszerűsítésével igyekezett erősíteni politikai pozícióit. De számos nagyszerű szakrális művészeti emléket köszönhetünk a különféle szerzetes rendek és közösségek azon tagjainak is, akik a Duna völgyéből jutottak el a Pó síkságára és azon is túl, az Appennin-félsziget csodás tájaira. És miközben hol a középkori katedrálisok, hol a barokk kápolnák mellékoltárain az ismeretlen mesterek alkotásait faggatjuk, egyszer csak előttünk magasodik a világ legnagyobb Mária-bazilikájának kékes ragyogású, monumentális rózsaablaka, a 20. századi olasz egyházművészet kiemelkedő alkotója, Hajnal János munkája.