Szakmai munka

D’ISOZ LAJOS HADITUDÓSÍTÓ HAZATÉRÉSE A HADIFOGSÁGBÓL, 1945. JÚLIUS. D’Isoz Lajos (1909–1993) fotóriporter 1941–1944 között a Haditudósító Század tagjaként és a Képes Tábori Újság fotósaként az ukrajnai hadszíntéren szolgált a magyar hadseregben, majd 1945-ben a németországi Kemptenben esett amerikai fogságba. A fotós hadifogsága és hazatérése során készített felvételei 2021-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba.

D’Isoz Lajos (1909–1993) fényképész, fotóriporter, operatőr neve kevéssé ismert a magyarországi sajtófotográfia történetében. Riportképei 1935–1949 között jelentek meg magyar lapokban, de nevét ritkán írták a szerkesztők a fotói alá. 1947 júliusa és 1949 februárja között a svájci származású fotós a Magyar Nap című képes napilapnak dolgozott. Munkásságának erről a szeletéről az újság fényképnegatív archívuma tanúskodik, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őriz. Bár D’Isoz csak rövid ideig készítette riportjait ennek a lapnak, felvételei annak a különleges néhány évnek a lenyomatai, amikor a második világháború pusztítása után és a kommunista diktatúra teljes térnyerése előtt az élet Magyarországon megpróbált visszatérni a normális kerékvágásba. A mindössze 1947 és 1949 között működött Magyar Nap riportképei, köztük D’Isoz Lajos 16 felvétele, 2001-ben kapott először nagyobb nyilvánosságot a Jalsovszky Katalin által rendezett Budapesti életképek 1947–1949 című kiállításon. (A Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában – https://gyujtemenyek.mnm.hu – 2025 júniusában 597 Magyar Nap riportfénykép tanulmányozható.)

2021-ben D’Isoz Lajos lánya, Kékessyné Isoz Gertrud a családban őrzött tizennégy fényképalbumot ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak (az albumok közös nyilvántartási száma: Gy/3590). Az összeállítások javarészt D’Isoz Lajos fotóit tartalmazzák, vegyesen találhatunk bennük családi felvételeket, a fotóriporter munkája során készített képeket és kedvtelésből alkotott művészi igényű fotókat. A teljes anyag ismertetésére a későbbiekben kerül sor. Ebben a bejegyzésben egy nyolcvan éve történt esemény fényképeit mutatjuk be, amelyeken összekapcsolódik a családi múlt és a történelmi idő.

D’Isoz Lajos a második világháborúban haditudósító fotóriporterként szolgált a hadseregben. 1941–1944 között a Haditudósító Század tagjaként és a Képes Tábori Újság fotósaként készített felvételeket az ukrajnai hadszíntéren. 1944-ben visszatért Magyarországra, majd rövid időn belül újra behívták szolgálatra. D’Isoz Lajos lányától tudjuk, hogy apja a háború végén, 1945-ben amerikai fogságba esett a németországi Kemptenben, ahonnan néhány hónap múlva, 1945 júliusában visszatért Budapestre. (Lásd a Történeti Fényképtár adattárában Kékessyné Isoz Gertrud életrajzát édesapjáról a Jalsovszky Katalin történész-muzeológusnak 2001. január 22-én küldött levelében.)

Magyarországon a nyilas hatalomátvételt követően már 1944 novemberében megkezdődött az államapparátus, a gazdasági tartalékok és a hadsereg maradványainak Németországba telepítése. 1945. április elején a magyar hadsereg több mint 200.000 katonája tartózkodott német területen. Sok katonatisztet és állami alkalmazottat a családja is követte nyugatra. A dél-németországi Alpok tövében fekvő Kemptent Beregfy Károly vezérezredes a kapituláció előtt néhány nappal, 1945. április 26-án kelt intézkedése jelölte ki a honvéd alakulatok „H” jelű tartózkodási körzetének székhelyévé, Ujlaky Jenő vezérőrnagy parancsnoksága alatt.

Az Isoz-családban megőrzött egyik albumban, amelyik a gerincén a „30 év a riporteri pályán 1940–1945” címet viseli, 87 kép tanúskodik a fotóriporter 1945-ös németországi tartózkodásáról. Az albumot valószínűleg évekkel később állította össze D’Isoz Lajos, és a képek mellett jelezte az évszámot és a helységneveket is. Ezek tanúsága szerint a fotós 1945-ben, még fogságba esése előtt járt Drezdában; a potsdami Sanssouci kastélyegyüttesnél és a babelsbergi várnál; valamint a bajorországi Grafenwöhrben, aminek környékén a német hadsereg jelentős kiképző bázisa működött. Mindhárom városban kevéssel az angolszász bombázások előtt fényképezett, és olyan utca-, épület-, vagy tájrészleteket választott, amelyeken nem fedezhetők fel a háború nyomai. A nyugalmat és sokszor kihaltságot sugárzó képek sokasága láttán gyaníthatjuk, hogy D’Isoz szándékosan válogatott ilyen hangulatú felvételeket az albumba, amelyet a háború után családtagjai, gyermekei is nézegettek.

//bit.ly/4lbya0E)
A Városi Palota Postdamban, előtérben a Havelkolonnade oszlopsor. 1945. eleje, D’Isoz Lajos felvétele. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár) 1945. április 14-én éjjel az angol légierő hatalmas mennyiségű bombát dobott a városra. A támadás során az oszlopsor megsemmisült és súlyos károkat szenvedett a palota is. (A linkre kattintva megtekinthető, hogyan nézett ki az utcakép a háború vége után: http://bit.ly/4lbya0E)

Az album két oldalán jelenik meg a hadifogság időszaka. Ezeknél is írt helységnevet a fotós a lapokra: Leubas és a börwangi tó partja. Előbbi Kempten település része, utóbbi pedig egy kis tó a település szomszédságában, ahová D’Isoz Lajos és katonatársai horgászni jártak. Számos visszaemlékezés jelent már meg a különböző németországi telepeken fogvatartott magyar katonák életkörülményeiről, de a kempteni fogság körülményei nem ismertek. Az élelmezés, elszállásolás, a külvilággal való kapcsolattartás stb. feltételei eltérőek voltak az amerikai hadsereg által felügyelt táborokban. A Bad Kreuznach-i táborban például – ahol a 160.000, többségében német katona között 4.100 magyar hadifogoly volt – a szabad ég alatt őrizték a katonákat és az élelmezés mindig akadozott. Frontenhausenben a magyarok szabad emberekként éltek az amerikaiak által kijelölt házakban. Lakásukért és ellátásukért a hadsereg fizetett a tulajdonosoknak, és a foglyoknak nem kellett dolgozniuk. D’Isoz Lajos albumának leubasi és börwangi képei alapján úgy tűnik, hogy a fotós és katonatársai szabadon mozoghattak a fogság heteiben. Az a tény is bizonyos fokú szabadságról tanúskodik, hogy D’Isoz megtarthatta fényképezőgépét, és fotografálhatott.

Magyar hadifoglyok és családtagok. Németország, Kempten–Leubas, 1945. május. D’Isoz Lajos felvétele (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Magyar hadifoglyok és családtagok. Németország, Kempten–Leubas, 1945. május. D’Isoz Lajos felvétele (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Két Leubasban készült felvételén szabadtéri csoportképet látunk. A valószínűleg lakóhelyként szolgáló épületek előtt négy férfit, egy nőt és két gyermeket örökített meg a fotós. A négy férfi nevét felírta az albumlapra: Endrődi Kálmán, Dornbach J., Limbek K., Spontil L. A börwangi tónál horgászó férfiak között szerepel még Novotny Frigyes neve is.

1946 végéig a brit, az amerikai és a francia katonai hatóságok eltérő időpontokban szüntették meg a magyar katonák hadifogoly besorolását és engedték vagy szervezték meg hazatérésüket. A hadifoglyok és a polgári menekültek hazaszállítása az amerikai megszállási övezetekből 1945. szeptember végén indult meg.

D’Isoz Lajos két katonatársa úton hazafelé az Alpokban, 1945. július. D’Isoz Lajos felvétele (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Hegyi patak Schladming–Dachstein házai mellett, háttérben az evangélikus templom. 1945. július. D’Isoz Lajos felvétele (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár) A kiránduló és síelő turisták kedvelt úticélja a templom melletti utcában így nézett ki 2023-ban: https://bit.ly/44gM8IZ

D’Isoz Lajos két társával még ez előtt, 1945 júliusában indult el Kemptenből Budapestre. A hazaút részletei ma már nem rekonstruálhatók. A fotós az út során készített felvételeket: négy tájkép az ausztriai Schladming–Dachstein környékét örökíti meg, további 14 kép helymeghatározás nélkül vagy „az osztrák Alpokban” megjelöléssel szerepel az albumban. D’Isoz két katonatársával gyalog rótta a festői hegyvidék útjait, és három kép tanúsága szerint egy-egy kézikocsin húzták maguk után holmijukat.

D’Isoz Lajost Budapesten várta haza édesanyja, testvérei, felesége és hétéves kislánya. Isoz Gertrud még 2025-ben is élénken emlékszik arra a verőfényes júliusi napra, amikor édesapja megérkezett és bekiáltott neki és édesanyjának otthonuk nyitott ablakán. A viszontlátás nagy örömét még az sem rontotta el, hogy az aznapra tervezett állatkerti látogatás elmaradt. A hazaút fényképei után az album négy családi képpel zárul. Az egyiken D’Isoz Lajos feleségével és kislányával karácsonyfa előtt ülnek, és a felirat így szól: „Ismét együtt. Karácsony 1945”.

D’Isoz Lajos családjával. Budapest, 1945. karácsony. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Irodalom

  • Gosztonyi Péter: A Magyar Honvédség a második világháborúban. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1995.
  • Hegedős Gyula – Kováts Béla – Lakatos Vince – Schannen Béla: – 45 fok. A Tábori Újság haditudósítóinak oroszországi feljegyzései első háborús telünkről. Budapest, Tér–Könyvkiadó Vállalat, 1943. A fényképek D’Isoz Lajos haditudósító felvételei.
  • Jalsovszky Katalin: Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949. https://fidelio.hu/vizual/egy-kis-napfeny-budapesti-eletkepek-1945-1949-145507.html
  • Nyári Gábor: Menekültek az új hazában. A német és osztrák területeken élő magyar emigráció története 1945–1956. Budapest, Unicus Műhely, 2018.
  • Tarcai Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban. Budapest, 1992.

Bognár Katalin

Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár