A Föld keletkezése óta folyamatosan képződnek különböző típusú (magmás, metamorf, üledékes) kőzetek, melyek lepusztulásakor, felhalmozódásakor az egyes alkotókból új kőzetek keletkeznek, folyamatos körforgást eredményezve. Ebbe a körforgásba az ember bár folyamatosan belenyúl, mégis, léteznek még olyan kölcsönös kapcsolatok, melyben az ember úgy alakítja ki a saját maga számára szükséges eszközöket, hogy azzal nem okoz kárt a természet körforgásában.

A Kárpát-medence népvándorlás kori történetének egy rendkívül fontos eseménye következett be 568 húsvétján.

S-fibulapár, langobárd 510/568 (forrás)

Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából II. rész

Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából I. rész

A házasság intézménye a római korban is fontos és életre szóló köteléket jelentett, amit nem csak az evilági életben tartottak fontosnak. A házastársi kötelék a halálon túl is összetartotta a házastársakat, ennek lenyomatai jól megfigyelhetők többek között a római sírkövek portréábrázolásain, valamint feliratain is. Az összetartozás elemei mind a szövegben, mind a képmezőben, a portrék egymáshoz való viszonyulásában megjelennek.

A régészek is „emberből vannak”: mi is átérezzük egy-egy régészeti jelenségben a megőrzött pillanat drámaiságát vagy más tartalmát, mi sem tudunk érzelemmentesen viszonyulni az ilyen pillanatokhoz. Ráadásul nálunk „szakmai ártalom” az értelmezési kényszer, amihez vagy a tudásunkat vagy a képzelőerőnket vesszük igénybe – mikor mit. Ez egyébként teljesen természetesen, mert a régész számára az értelmezés és ennek továbbadása az egyik legfontosabb feladat. Még akkor is, ha néha a tudás és a képzelőerő egyensúlya az utóbbi javára elbillen.