A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Vöröskereszt május 31-én, kedden önkéntes véradást szervez a múzeum Dísztermében.

A középkori pálosok több tucat kolostorukat a remete lelkület jegyében erdőkben, többnyire ma is csak turisták által járt vidékeken alapították meg. Az egykori épületek többségükben ma már csak nyomokban, sokszor csak a szakavatott szem számára láthatóak.

A keresztény tanítás terjedése nyomán a halotti útravaló (étel, ital, fegyverzet, használati tárgy) majd a díszes viselet is eltűnt a sírokból a középkor korai századaiban. Ám még az egyszerű, falusi temetőkben is megtalálták a módját, hogy jelöljék a közösségen belüli társadalmi különbségeket.

A korabeli közösségek szó szerint “megtartóak” lehettek – sok mindent “megtartottak” ugyanis a halottaknak szánt, sírokba temetett túlvilági útravalóból… Az előadásban két földrajzilag közeli, de időben távoli eset segítségével kíséreljük meg bemutatni a temetkezési szokások régészeti módszerekke

A hun birodalom felbontotta azokat a kereteket, amelyek között a megelőző korszak embercsoportjai éltek. A birodalom égisze alatt sok, korábban ellenséges csoportnak kellett megtalálnia a helyét, kialakítani az együttélés módozatait.

A késő bronzkorban előfordult, hogy közösségek összegyűjtötték és különleges természeti helyeken rituálisan megsemmisítették kincseiket. Az előadás két ilyen deponált kincsleletet mutat be.

A Sarlós Isten kifinomult ízlésről tanúskodó szobra, kőeszközök, impozáns épületek, hatalmas erődítési rendszerek – az alföldi neolitikus közösségek nagyszerű emlékeket hagytak ránk.

Ha ellátogathatnák a kora vaskori Dunántúlra, könnyen elvonhatnák a figyelmünket a bonyolult temetési rítusok, a halomsírok, a magaslatokat uraló hatalmi központok, a fényűző fegyverek, ékszerek és edénykészletek. De miről vonnák el ezek a figyelmünket?

Milyen történeteket rejt a föld? Hogyan működnek együtt régészek és önkéntesek? Mit jelent az, hogy közösségi régészet? Mire tudunk következtetni néhány megrongált vas töredékből? A Kincset Érő Közösség időszaki kiállítás anyagában az őskortól a 18.