A Magyar Nemzeti Múzeum előtt 1848–1849-ben sok minden történt, melyről már külön többször is szóltunk. A március tizenötödikei, majd a későbbi népgyűlések színteréről, a toborzó- és gyakorlatozó térről vagy táborhelyről. Amiről még külön nem emlékeztünk meg hosszasabban, az a legszomorúbb: kivégzőhelyként való használata. A kivégzések 175. évfordulóján viszont itt az ideje, hogy összefoglaljuk, amit tudhatunk, itt az ideje, hogy megemlékezünk a pesti múzeumpalotánál kivégzett mártírokról!

A sakkjáték eredete vitatott, kialakulásának pontos helyét és idejét nem ismerjük. Feltehetően Indiából származik, de az eredetmítoszok gyakran Perzsiát jelölik a közkedvelt játék hazájaként.
A sakkot valójában nem egy konkrét pillanatban találta fel egyetlen király, hadvezér, filozófus vagy udvari varázsló. Inkább tekinthető a kollektív intelligencia lassú, éveken át formálódó vívmányának.

A közhiedelemmel ellentétben a középkorban a jelentős sör- és borfogyasztás mellett az ivóvíz nem szorult háttérbe – bár kétségtelen, hogy egyes fennmaradt orvosi javallatok nem ajánlják sok víz fogyasztását. Így például a 13. században élt, sokszor idézett Arnaud de Villeneuve is kiemelte, hogy a bort annak tápértéke miatt hasznos naponta fogyasztani, de a víz kiváltására nem ideális.