Lépésről-lépésre/Restaurálás a színfalak mögött
Új sorozat indul, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban folyó különféle, látványos restaurálási munkák titkaiba enged bepillantást.
Egy női menyecskeruha-derék metamorfózisa
8 részes minisorozatunkban egy menyecskeruha-derék újjászületését, azaz restaurálását követhetjük nyomon.
Első rész | A műtárgy története
A műtárgy 1867-ben készült az Alter és Kiss Divatházban, és a műtárgykarton alapján a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményébe 1989-ben került. A cég Közép-Európa vezető divatháza volt, a királyi család számára is kerültek ki innen pompás toalettek. A céget 1829-ben a Bécsből Budapestre települt Alter Ferenc alapította. Üzlete a belvárosi Váci utca és Régiposta utca sarkán álló, 1804-ben épült Schorndorfer-házban működött. Az alapító, aki eleinte csak szövetekkel, majd kiegészítőkkel kereskedett, 1858-ban unokaöccsére, Eduard Alterre bízta boltját, aki üzlettársával, Kiss Kornéllal közösen folytatta a munkát nagy sikerrel. 1866-ban már újabb üzletet is tudtak nyitni a közeli Váci utca 11-ben. Nem csak a nők, de a férfiak divatigényeinek is igyekeztek eleget tenni. Tevékenységüket a feljegyzések szerint 1888-ig folytatták.
A ruhaderék kézzel varrott, fehér, ritkaszövésű vászonkötésű pamutból készült (ú.n. gaze). Alapszövetét virágcsokrokat mintázó fekete nyomással díszítették, amelyet tovább színesítettek kék, bordó, sárga, lila és zöld hímzett virágrátéttel valamint piros bársonyszalaggal. A ruhaderék rövid derékszabású. Hátul ovális kivágása mentén kettős fodor látható, közepén papírból készült piros rózsarátét található zöld levéllel. Elöl V alakban nyitott, hátul ívben felvarrott gallér látható, amelynek díszítését az alapszövettel harmonizáló nyomott színes virágmintája, valamint a két szegélyén futó fodorrátétje adja. A ruhaderék öt apró fehér gombbal és öt kötött gomblyukkal záródik elöl. Rövid buggyos ujja hasonló díszítménnyel és bársony szalagcsokorral ékesített. Vajszínű vászonkötésű, keményített lenvászonbélése elöl kék-két szűkítő varrással ellátott, háta pedig két-két ívelt részből szabott. Közepén nyitott: öt kis fehér gombbal, illetve öt kötött gomblyukkal, továbbá egy-egy francia kapoccsal záródik.
A műtárgyhoz tartozik még két levél alakú kis lebeny is, amely a ruhaderékhoz hasonlóan, a kétrétegű gaze anyagból készült, fekete alapnyomású színes viránycsokorral, valamint szegélyen futó kettős fodorral díszített.
A menyecskeruha-derék látható restaurálás előtt.
A menyecskeruha-derék látható restaurálás után. Fotó: Rosta József
Második rész | Anyagvizsgálat
Egy restaurálási folyamat alapvető része az anyagvizsgálatok elvégzése, amelynek során a műtárgyalkotók anyagi minőségét vizsgáljuk sztereo- és polarizációs mikroszkópok alatt, 10-től akár több 100-szoros nagyításig, ráeső vagy átmenő fényben. Ennek a későbbi kezelések során van jelentősége, mert nem mindegy, hogy a növényi (len, kender, pamut) vagy állati (gyapjú, selyem) eredetű textilrostokat mivel, adott esetben milyen oldatkeverékkel tisztítjuk a helyreállítás során. Amennyiben a későbbi konzerváló kezelésekhez szükséges, további részletes elemanalízist lehet végezni különböző nagyműszeres vizsgálati eszközök segítségével. A menyecskeruha-derék fodraiból és ritka kötéssűrűségű alapszövetéből (ú.n. gaze) vett mintákon jól látszik a rostok enyhe csavarodottsága, ami arra enged következtetni, hogy a szövet pamutból készült. A bélésből vett rostpreparátumban a lenre jellemző növekedési csomók figyelhetők meg, míg a ruhaderék színes virágaiból vett mintákon a selyemre jellemző sima, egyenletes rostszerkezet látható.
A menyecskeruha-derék anyagvizsgálata során készített képek.
Harmadik rész | Állapotleírás
A műtárgy gyűrött, száraz és kissé szennyezett állapotban került a restaurátor műterembe. A szegélyeken futó fodor középen kétfelé irányuló, lapított formát vett fel, bársony masni szalagjai gyűröttek, selyemvirág rátétjei pedig instabilak voltak, némelyik már le is esett a ruhaderékról. Papír virága deformálódott.
Legszembetűnőbb sérülése mégis az alapszövet díszítését jelentő fekete nyomással készített virágcsokor minták hiánya volt. Textilszínezésnél a fekete színek elérésére tanninokat használtak általában vaspácon. A vas-szulfátból eredő szulfát ionok pedig a levegő nedvességével kénsavat képeznek savas hidrolízis során. Ennek gyakorlati következménye az, hogy a textilek feketére színezett részei szó szerint kitörnek, kiperegnek a műtárgyakból. Így történt ez a menyecskeruha-derék virágcsokrainak esetében is.
Negyedig rész | A menyecskeruha-derék bontása és tisztítása
A szakszerű restaurálás érdekében elengedhetetlen lépés az előkészületek pontos megtervezése és kivitelezése. A konzerválás első lépése a bontás volt, amelynek során elsőként a gallér, majd a szegélyeken futó fodor, s végül a gallérrész alkotó elemeire való szétválasztása volt a feladat. Ügyelni kellett arra, hogy az egyes részek készítéstechnikája, sorrendisége, illesztési pontjai jelölve legyenek, hiszen restaurálási alapelv, hogy minden egyes részlet eredeti helyére, eredeti technikával kerüljön vissza a konzerválás után.
A ruhaderék dekoratív, színes rátétvirágokkal díszített részei a nedves tisztítási eljárást, az előzetes tesztek során nem bírták, mivel a színezett elemek – szakszóval élve – „levéreztek”, azaz engedték a színüket. Ezen részek tisztása ezért a mechanikus, puha szőrű ecsettel való óvatos portalanításra szorítkozott. A többi, díszítetlen darab tisztítása vizes közegben került kivitelezésre, desztillált víz és anionos mosószer keverékében. A mosás alacsony hőmérsékleten történt, mert így el lehet kerülni a túlzott szálduzzadást, valamint a feloldott szennyeződés visszaülepedését a textil rostjai közé. A tisztítás kockázatos eljárás, mert nem visszafordítható folyamat, azonban elengedhetetlen, mert nemcsak esztétikailag érünk el vele jelentős változást, hanem műtárgyvédelmi szempontból is fontos, mivel a legtöbb, a tárgy öregedését felgyorsító, szennyező anyagot is el tudjuk így távolítani.
Ötödik rész | A menyecskeruha-derék hiányos részeinek kiegészítése
A ruhaderék legfeltűnőbb sérülése a nyomott mintás, fekete virágcsokrok hiánya volt. Ennek a textilrostokban lejátszódó savas hidrolízis az oka, ami miatt a feketére színezett szálak szabályszerűen kiperegtek, kitörtek, és ezzel sajnos a ruhaderék elvesztette az egyik legjellegzetesebb díszítményét. Ahhoz, hogy a műtárgy visszanyerje eredeti megjelenését, és ezzel értelmezhető, a látogató/kutató által befogadható legyen, szükség volt ezen részek pótlására. A kiegészítéshez selyem szitaszövetet használtam (ún. kreplin), amely egyszersmind a gaze alapszövet alátámasztásául is szolgált. A minta rekonstruálásához előzetes próbákat készítettem, hogy az esztétikailag legszebb megoldást tudjam alkalmazni. A leginkább épen maradt virágcsokor mintáját fóliára átmásoltam, majd ezt a kreplin alá helyezve, sorra vettem 4 különböző minta kiöltési technikákat: 1) minta nélkül, 2) a mintának csak körvonalát jelöltem, 3) a mintát részlegesen (rácsszerűen) rajzoltam meg, 4) a mintát teljesen kitöltöttem. A próbaminták alapján a harmadik megoldás bizonyult a legjobbnak, mert ez hasonlított leginkább a ruhaderék alapszövetének „rácsos” megjelenéséhez, így alkotva egy egységes egészet. A műtárgyon összesen 28 helyen volt szükség a virágcsokrok kiegészítésére. A csokrokat díszítő applikált, színes selyemvirágokat, selyemfonallal rögzítettem eredeti helyükre.
Hatodik rész | Varrókonzerválás
Egy textil alapú műtárgy konzerválásának lényege a sérült részek megfelelő szövettel való alátámasztása, a rossz állapotban lévő részletek varrással való megerősítése. A ruhaderék esetében a gaze alapszövet minden kétséget kizáróan alátámasztásra szorult. Nemcsak ritka szövése, gyenge megtartása, hanem hiányos, sérült részei miatt is. A hiányok kiegészítésének módjáról a sorozat múlt heti posztjában olvashattatok. A kiegészítéshez selyem szitaszövetet használtam (ún. kreplin), mert ez az anyag hasonlított leginkább fényében, vastagságában, jellegében és általános megjelenésében a műtárgy egészéhez. Ezt natúr színű selyemfonallal varrtam hozzá a műtárgyhoz, apró, sűrű előöltések alkalmazásával, szabályos rendszerben és átfedésekkel, az egyenletes súlyeloszlás érdekében. Ezzel a módszerrel, az alátámasztás mellett, kellő rugalmasságot is lehet biztosítani a műtárgy számára, amelynek az egyes részek összeállításakor van jelentősége. Miután minden alkotóegység varrókonzerválása megtörtént, az eredeti öltéstechnikáknak megfelelően, natúr színű pamutcérna alkalmazásával, lépésről-lépésre összeállítottam a műtárgyat. Szavak helyett beszéljenek a képet. Az alábbi rövid videón a gallérrész összeállításának lépéseit láthatjátok. A videót Dr. Lencz Balázs készítette.
Hetedik rész | A menyecskeruhába tűzött papír virágdísz restaurálása
A piros papírszirmokból, zöld, fényes felületű papírlevelekből és műanyag bibékből készült virág, amit selyemmel körbetekert dróttal tűztek a ruha ovális vállkörébe, elvesztette térbeli jellegét, lapos, gyűrött, szakadt állapotban került a restaurátor műterembe, továbbá a szárat borító selyemszövet megsárgult és lebomlott a virág alapját biztosító drótról.
A virág restaurálása elsősorban a térbeliség visszaállítását, a tisztítást, valamint a további szakadások elkerülését célozta meg. A szirmokon szakadások nem keletkeztek, így csupán a gyűrődéseket kellett úgy helyreállítani, hogy a hajtások mentén a papír ne vegye fel ismét a deformált állapotát. Ehhez elegendő volt a papír enyhe nedvesítése, a hajtások kisimítása, és néhány órán át tartó, súlyok alatt való szárítása. A viráglevelek szakadásait a levél színéhez igazodó, zöldre festett japánpapírral erősítettük meg a fonák oldaláról. A selyemszövet tisztítását a ruhaderék többi darabjával együtt végeztük, és száradás után az eredeti technika mintájára rögzítettük vissza a virág szárára. (A bejegyzés hetedik részét Somfai Teréz restaurátor készítette.)
Nyolcadik rész | Tárolás
Az előző részekben olvashattatok arról, milyen részekből is tevődik össze egy restaurálási folyamat. Elsőként a tárgy történeti hátterével ismerkedtünk meg, majd a különböző anyagi minőségeket és készítéstechnikát felmérő vizsgálatok után, csak a gondos állapotfelmérést követően jutottunk el ahhoz a ponthoz, amikor elkezdhettük a tárgy restaurálását. Előzetes próbák sora után, megfontolt, jól átgondolt, egymásra épülő munkafolyamatok által, lépésről-lépésre haladva kapta meg a műtárgy végső megjelenését. A feladatnak azonban itt még nincs vége! A tárolás, raktározás és kiállítás során elengedhetetlen a megfelelő műtárgykörnyezeti feltételek betartása. Annak ellenére, hogy a menyecskeruha-derék állapota jelentősen javult a restaurálás során, a továbbiakban is fokozott odafigyelést igényel, hiszen ha a műtárgyat nem óvjuk a káros környezeti hatásoktól, könnyen a kiindulópontnál találhatjuk magunkat. Egy műtárgy kiállítási és tárolási körülményeinek meghatározásakor az állandó, stabil klíma biztosítása a legfontosabb szempont. A ruhaderék környezetében a 20-25 °C hőmérséklet és 45-55%-os relatív páratartalom állandó fenntartása szükséges. A kiállítótérben a textilek számára megengedett 50 lux/óra megvilágítás, valamint az ablakokon a napfény káros sugarait kizáró UV szűrő fólia használata javasolt, ami a sugárzást 10mW/m2 alatti értékre csökkenti. Kiállításban szerepeltetésig a tárgy a múzeum raktárában kerül elhelyezésre, a fent említett műtárgyvédelmi paramétereket betartva egy, a méretinek megfelelően kialakított savmentes kartonpapírból készült dobozban, ami védi a portól és mechanikai sérülésektől. Az alábbi videón az elkészült műtárgyat szemlélhetjük meg újra.
Írta: Mátyás Eszter, Nemzeti Múzeum, Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály