Osskó Irnák gyűjteményének világszerte csodájára jártak a szakértők
Osskó Irnák közel 700 pipából álló gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A Németországban élő emigráns magyar állatorvos – kinek tárgyai világszerte híresek voltak a szakértők körében – szívéhez legközelebb a magyar pipák álltak: az első darabokat ajándékba kapta, majd később árveréseken bővítette gyűjteményét. Ebből 2004-ben az Ithaka program keretében a Múzeum 300 darabot már megvásárolt. Az Osskó család tagjai most úgy döntöttek, hogy édesapjuk kívánságát teljesítve az örökségként rájuk maradt több száz pipát a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozzák, kiegészítve a korábban idekerült tárgyegyüttest. A mai napon ünnepélyes keretek között aláírt ajándékozási szerződéssel így összesen 670 tárgy került a Múzeum tulajdonába.
Ifj. Osskó Irnák és Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese
Osskó Irnák élete során csodálatos pipagyűjteményt hozott létre, amely világszerte híres volt a szakértők körében. Otthona valóságos kis múzeum lett, ahol a látogatók mind etnográfiai, mind művészi és kultúrhistóriai szempontból igazi ritkaságokkal találkozhattak.
Szívéhez legközelebb a magyar pipák álltak, az első tajtékremekek ajándékként kerültek hozzá. Ezután figyelni kezdte a nyugati árveréseken felbukkanó, hazáját idéző magyar műtárgyakat, és igyekezett azokat megszerezni. Gyűjteménygyarapításának szempontjai között fontos szerepet játszott az a törekvés, hogy a művészi értékű pipák mellett a magyar pipaművesség négy évszázados történetét minél teljesebben dokumentáló tárgyegyüttes jöjjön létre.
Már teljes a gyűjtemény
Jó viszonyt ápolt a Magyar Nemzeti Múzeummal, aminek eredményeként született meg a több helyszínen megrendezett „A magyar pipa története, magyar történelem a pipákon” című kiállítás 2000-ben. Később tárgyalásokba kezdett, hogy a teljes gyűjtemény Magyarországra kerülhessen. Végül 2004-ben – sajnos már a gyűjtő halála után – a Múzeum állami, minisztériumi segítséggel, az Ithaka program keretében 300 darabot megvásárolt ebből a gyűjteményből. Az Osskó család tagjai most úgy döntöttek, hogy édesapjuk kívánságát teljesítve az örökségként rájuk maradt több száz pipát a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozzák, kiegészítve a korábban idekerült tárgyegyüttest. Így a nagy szeretettel, hozzáértéssel és szenvedéllyel gyűjtött anyag tovább őrzi az Osskó Gyűjtemény emlékét.
November végére a múzeum Dohányzástörténeti Gyűjteményét vezető művészettörténész, Dr. Ridovics Anna és munkatársai nagy munkával rendezték, felmérték a beérkezett tárgyakat. Így most már pontosan tudható, hogy az ajándékozási szerződés ünnepélyes aláírásával 670 tárgy került a Múzeum tulajdonába, amelyek igen jelentős értéket képviselnek, és jól reprezentálják a gyűjtemény egykori sokszínűségét.
A gyűjtemény egyik kiemelkedő darabja
Pipák csigából, fából, porcelánból, tajtékkőből
Pipát készítettek a legváltozatosabb anyagokból: fából, porcelánból, csigából vagy drágakőből, ezüstből is. De a legnépszerűbb, legnemesebb alapanyagnak a jóízű füstöt és finom művészi kivitelt is lehetővé tevő tajtékkő bizonyult, amit a 19. század elefántcsontjának is neveztek. A tajtékpipák és tajtékszipkák teszik ki az adomány jelentős részét: többségük a 19. század különböző évtizedeiben készült. Monogram, címer, vadászat vagy a katonaéletből vett jelenetek különösen kedvelt díszítések voltak.
Valódi ritkaság a dupla ezüstfedelű, éremképet magába foglaló pipa a 19. század elejéről. A pipa formája, ötvösművű ezüstözése, szépen metszett, faragott dekorációja a férfiak ízlésének, tekintélyének is fokmérője volt.
A gyűjtemény részét képezik a kerámiából formált, illetve fából faragott és kőből esztergált dohánytartók, tubákospalackok. A különböző földrészek dohányzási szokásait megismertető etnográfiai pipák között találunk afrikai cserép-, fa- és fémpipákat, japán kiserut, keleti vízipipákat. Igazi különlegesség a gyönyörűen faragott kínai, mitikus madáron szárnyaló figurát ábrázoló nagy ópiumpipa vagy a rendkívül hosszú szárú, elegáns, ezüst filigrán szipka, borostyánkő szopókával. A cseréppipák egysége tartalmaz ásatáson előkerült 17-18. századi darabokat, bemutatva a nyugati és a keleti pipatípus eltéréseit.
