K. Zoffmann Zsuzsanna 1941-ben született a vajdsági Versecen. Magyar tannyelvű alsóbb iskolái és a gimnázium után a Belgrádi Egyetem Régészeti Karára iratkozott be, ahol 1964-ben diplomázott. 1966-ban ment férjhez Kiss Attilához és jugoszláv állampolgárságát megtartva Magyarországra költözött. Ezt követően a Magyar Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként posztgraduális képzés keretében antropológus muzeulógusként dolgozott a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában. Itt mentora, Nemeskéri János szakmai irányítása mellett specializálódott a paleoantropológiára, azon belül az őskori embertani leletek feldolgozására.

Szakmai pályafutását 1966 és 1973 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán folytatta, majd 1973-tól, egészen nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán dolgozott muzeológusi, majd tudományos főmunkatársi beosztásban. Muzeológiai munkája részeként rendszeresen részt vett régészeti feltárásokon. Bár elkerült Pécsről, a pályája indulásakor oly meghatározó szerepet betöltő Janus Pannonius Múzeum több ezer tételes embertani gyűjteményét sokáig gondozta. Ugyancsak kötődött szülőföldjéhez, a Vajdasághoz, ahova rendszeresen ellátogatott és folyamatosan elvégezte az ott előkerült őskori embertani leletek vizsgálatát. 

Feldolgozásai révén először a Kelet-Kárpát-medence neolitikumának és rézkorának embertani vázlatát írta meg kandidátusi disszertációjában 1992-ben, mely a hazai antropológia egyik megkerülhetetlen alapműve lett. A Kárpát-medence őskori népességeinek vizsgálatát a későbbiekben tovább bővítette. Nevéhez köthető számos római korból származó, továbbá Árpád-kori és középkori embertani lelet feldolgozása is, melyek közül a legismertebb az 1526-os mohácsi csata tömegsírjainak helyszíni vizsgálata és a humanista költő, Janus Pannonius földi maradványainak elemzése. Nagydoktori értekezésének benyújtására nyugdíjazása miatt nem került sor.

Talán sokak számára különlegességnek tűnhet kutatói munkája során mindvégig megőrzött autonómiája. Soha nem csatlakozott másokhoz, soha nem a lefektetett utakon járt; szakmai korrektsége, precizitása példamutató. Személyisége egy olyan kutatói mentalitást példáz, amely nem az azonnali sikerre törekszik, hanem rendületlenül hisz a tudományos útkeresés igazságában, melyet az antropológia iránti elhivatottságának köszönhet. 

Hozzáállása beigazolta szakmai eredményességét. A középkorú és a fiatalabb régész generáció egyaránt töretlenül igénylelte munkáját. K. Zoffmann Zsuzsanna számos fővárosi és vidéki múzeummal (Debrecen, Eger, Pécs, Kaposvár stb.), régész kollégával tartott fenn kapcsolatot. Hívták, várták, szívesen dolgoztak együtt vele. Pályája során szerzett tapasztalatait néhány fiatal antropológussal is megosztotta, a szakma iránti elhivatottságával segítette őket. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, melyet több mint 4000 őskori lelet vizsgálata is példáz. Magyar és idegen nyelven közel 200 tanulmánya, előadás összefoglalója, könyvismertetése jelent meg, mely mellett nagy idézettséget is magáénak tudhat. Életműve, a régészet és az antropológia iránti sokoldalú elkötelezettsége, szakmai alázata példamutató a kortárs és a következő nemzedék számára egyaránt.

Emlékét megőrizzük!

Köhler Kitti