TÚRA 1. MAGYAR TÖRTÉNELEM LEGFONTOSABB ESEMÉNYEI (60 PERC)

1. Galgóci tarsolylemez
   Honfoglalás

Első honfoglalás kori tarsolylemezünk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből.

A magyarság a 9‒10. században érkezett és telepedett le a Kárpát medencében. Ezt a folyamatot honfoglalásnak nevezi a történelemtudomány. A tarsolylemezek a honfoglaló elit méltóságjelvényei közé tartoztak.

1868-ban egy gazdag férfi sírját tárták fel a 10. századi szállásterület északnyugati határvidékén. A feljegyzések szerint a sírban lócsontok, nyakperec, fülbevalópár, tarsolylemez és egy ezüst dirhem, Naszr ibn Ahmed szamanida emír (914–943) veretét találták meg. A sír a 10. század első harmadának a végén kerülhetett földbe, s a régió leggazdagabb sírjának tekinthető. A galgóci tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák és a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg, akár évszázadokkal e tarsolylemez díszítése előtt. A galgóci volt az első tarsolylemez, amely a honfoglaló magyarok sírjaiból múzeumba került. Funkcióját már a leletet közreadó Rómer Flóris helyesen határozta meg, a huszártarsolyhoz hasonlítva a tárgyat. Mivel a síron belüli helyzetét nem figyelték meg, ezért felmerült annak a lehetősége is, hogy süvegdíszként használták. A 19. század végén talált újabb leletek azonban kétséget kizáró módon rávilágítottak valós használati módjára. (Fülöp Réka)

2. Monomakhosz-korona
   Középkor

A középkori magyar és bizánci kapcsolatok egyik kiemelkedő emléke.

A 10‒11. század fordulóján Géza fejedelem készítette elő a magyar államalapítást. Géza fia, I. (Szent) István a Magyar Királyság első megkoronázott uralkodója. Koronáját a római pápától kapta, azonban utódai, az Árpád-ház tagjai sosem szűntek meg ápolni dinasztikus és diplomáciai kapcsolataikat a keleti kereszténység központjával, Bizánccal.

A bizánci arany rekeszzománc lemezek – feltehetőleg korona részei két részletben, 1860-ban és 1861-ben kerültek elő Nyitraivánkán. A lemezeken IX. Monomakhosz Konstantin császár (1042–1055), felesége, Zoé (†1050) és sógornője, Theodóra (†1056) császárnő, valamint táncosnők és erényfigurák (az Igazság és az Alázat megszemélyesítői) jelennek meg. A lemezeket gazdagon díszítő növényi indák madarakkal, illetve ciprusok, paradicsomi környezetet teremtenek. A feltehetőleg gyöngyökkel körülvett lemezek hengeres sapkára lehettek felvarrva a bizánci miniatúrák koronaábrázolásai alapján. A kör alakú lemezeken a két apostolfivér, Szent Péter és András jelenik meg, akiket a római és a konstantinápolyi egyház alapítóinak tartottak.

A korona készítése és Magyarországra kerülése feltehetőleg többlépcsős folyamat volt, így lehetett egy győzelmi bevonulási ceremónia (Adventus) része, de talán az egyik külföldi hercegnő részére készült valamely szintén idegen, például kaukázusi mester munkájaként. Maga I. András is részt vehetett ilyen, Kijevből kiindult hadjáraton, majd békekötésen Monomakhosz idejében. A korona családi kapcsolatok révén Kijevből, de akár III. Henrik német császári udvarából is eljuthatott Magyarországra. Nyitraivánkai elrejtését feltehetőleg a 11. századi Árpád-házi testvérháborúk, I. András és fia Salamon, valamint András öccse, I. Béla és fiai, I. Géza és I. Szent László között, s ezen belül a nyitrai vár körüli harcok magyarázhatják. (Kiss Etele)

3. Pajzs Hunyadi Mátyásra utaló M betűvel
   Középkor

A reneszánsz magyarországi meghonosítója, a késő középkori Magyarország meghatározó uralkodója.

A 15. század Európájában uralkodó szellemiség, a reneszánsz Hunyadi Mátyás király révén teljesedett ki Magyarországon. Az itt látható pajzs Mátyás híres zsoldos seregében volt használatban.

Az állópajzsok eredetileg a cseh huszita zsoldos gyalogság védőfegyvereiként szerepeltek a 15. században. Mátyás király beszervezte hadseregébe a huszita gyalogságot, majd a csehek lovagrendi elemeiből állandó zsoldos sereget alkotott. A zsoldos hadsereg pajzsos és páncélos, vértezett gyalogsága a védelmi elemet jelentette a hadseregben. A király halála után a bécsi magyar őrséget lefegyverezték, a fegyvereket a város hadszertárába sorozták be.

Bécs városa a polgári fegyvertárban őrzött pajzsok közül ezt a darabot ajándékozta 1848 tavaszán a magyar nemzetnek. Küldöttség hozta Budapestre, bemutatták az április 23-án tartott népgyűlésen, s aztán elhelyezték a Nemzeti Múzeumban. (Ritoók Ágnes)

4. A mohácsi vész
   Kora újkor

Az önálló Magyar Királyság bukásának szimbolikus eseménye, a magyar nemzettudat egyik sarokköve.

II. Lajos magyar és cseh király hadserege katasztrofális vereséget szenvedett az Oszmán Birodalom haderejétől 1526. augusztus 29-én a Mohács melletti csatatéren. Az uralkodó, a főurak jelentős része és sok ezer keresztény katona elesett. Bekarcolt feliratok kapcsolják a Kölesd (vagy Kölked?) mellett elásott ezüstpoharakból álló kincset az életüket ekkor elvesztő két báróhoz, Korlátkövi Péterhez és Sárkány Ambrushoz. A csata halottainak egy részét tömegsírba temették, melyek feltárásától az összecsapásra és az azt közvetlenül követő eseményekre, az elesettek életkorára, betegségeire, esetleg származására nyerhetünk adatokat. Szulejmán szultán hódításával megkezdődött Magyarország területén az Oszmán Birodalom 170 éves dominanciája. A katonai helyzetre az uralmát átmenteni kívánó magyar politikai elit két választ adhatott. Vállalhatták a magyarországi uralmi központot és belső függetlenséget megőrizni kívánó, de az oszmán fennhatóságot elismerő hűbérességet, vagy a Habsburg tartományokra támaszkodó ellenállást. Ez utóbbi viszont az önálló magyar uralmi központ megszűnését jelentette, és hosszabb távon a magyar nemesség háttérbe szorulásával fenyegetett. A két nagyhatalom közé szorult ország pusztító hadjáratok után három részre szakadt, mert az oszmánok a vazallus keleti országrész és a Habsburgok által uralt északi és nyugati országrész között közvetlen oszmán fennhatóság alá vetették az ország középső területeit. (Tomka Gábor)

5. Mária Terézia- és II. József-festmények
   Kora újkor, a felvilágosodás

A magyar barokk és felvilágosodás korának két legfontosabb uralkodója.

A Habsburg-dinasztiából származó Mária Terézia Királynő 40 éves uralkodása a magyarországi barokk kultúra fénykora volt. A török kiűzése után ebben a korszakban települt be ismét az Alföld, épültek a barokk templomok és kastélyok. A királynő portréja megtalálható volt majd minden városházán, országos hivatalokban és a főúri otthonokban egyaránt. Az előkelőbb megrendeléseket Martin van Meytens udvari festőműhelye kapta, ahonnan az itt látható, 1750 körül készült festmény is származik. A képen mozgalmas hullámzásban látjuk az uralkodónő ruhájának és a háttér kárpitjának redőit. Fiának, II. Józsefnek az 1784-ben készült portréján már jelentkezik a racionális felvilágosodás hatása. A talpazatra állított, semleges háttér előtt álló uralkodó testesíti meg a latin feliratos jelmondatát: Erénnyel és példával. (Gödölle Mátyás)

6. Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele
   Újkor

A magyar gazdasági és társadalmi átalakulás egyik jelképe.

A 19. század első felében Magyarországon is megjelentek a Nyugat-Európában uralkodó felvilágosult eszmék, a magyar reformereknek — köztük Széchenyi István grófnak — köszönhetően megindult az ország gazdasági és társadalmi átalakulása. Az új eszmék és törekvések egyik fóruma a pozsonyi országgyűlés volt. Az 1836-os reformországgyűlés, Széchenyi kezdeményezésére, törvényben rendelte el az első Pestet és Budát összekötő állandó híd építését.

A Lánchíd alapkőletételi ünnepségére 1842. augusztus 24-én került sor József nádor és az ország kulturális, pénzügyi és politikai elitjének jelenlétében. A híd nemcsak Magyarország első állandó Duna-hídja volt, hanem egyben a főváros egyesítésének is eszköze, a reformkor és Magyarország megújulásának jelképe. A hídvám fizetési kötelezettség révén a Lánchíd a közteherviselés első hazai példája is volt, így a híd a polgárosodási törekvéseknek is jelképévé vált.

Az országos jelentőségű eseményről Barabás 1842-ben egy kisméretű akvarell vázlatot készített, majd 1857-ben Sina Simon báró bécsi bankár 6000 ft honoráriumért megbízta egy festmény elkészítésével. A ceremóniáról 1864-ben készült el a monumentális festmény.

A festmény gondosan megkomponált, ünnepélyes hangvételű ceremóniakép, illetve csoportportré. A jól felismerhető résztvevők rendezett sorokban, kissé mereven állnak egymás mellett, egyikük sem fordul oldalra vagy áll háttal. A képtérben félkörívben helyezkedik el a közel száz résztvevő, hogy láthatóvá váljanak az ünnepi aktus főszereplői: a nemzeti színű emelvényen álló József nádor és báró Sina György, amint ezüst vakolókanalat nyújt át a nádornak. Mögötte Kopácsy József prímás és gróf Széchenyi István állnak.

A festményt 1864 nyarán az Országos Képzőművészeti Társulat kiállításán mutatták be a közönségnek, majd a következő évben Sina Simon a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a képet. (Szvitek Róbert)

7. Első felelős magyar kormány minisztereinek székei
   Újkor

Az első felelős magyar kormány létrejötte.

A magyar nemesi liberális ellenzék és a forradalmi ifjúság az 1848 tavaszán kibontakozó európai forradalmi hullám lendületét kihasználva kivívta a polgári alkotmányos nemzeti államberendezés feltételeit. A Habsburg uralkodó teljesítette a magyar követeléseket, s 1848. március 17-én kinevezte az első felelős független magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajos grófot, majd április 11-én szentesítette az 1848-as törvényeket: ez a társadalmi és gazdasági modernizációt jelentette. Batthyány és kormánya feladata lett, hogy érvényt szerezzen az áprilisi törvényeknek. A miniszteri bársonyszékek az első felelős minisztériumot idézik meg. A vörös bársonnyal bevont diófa karosszékek szolgáltak a kormány üléseihez. A Magyar Nemzeti Múzeum Kreith Béla 1848-49-es ereklyemúzeumából vásárolta meg a székeket az 1890-es években. 1900-ban Szalay Imre igazgató az Ereklyetár tárgyai között említi őket, mint a magyar történelem relikviáit. (Radnóti Klára)

8. Az utolsó magyar király koronázásának emlékei
   20. század, az első világháború:

Az utolsó magyar királykoronázás.

Már több, mint két éve tartott az első világháború, amikor 1916. november 21-én meghalt az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója I. Ferenc József. A 86 éves császár és király immár 68 éve ült Ausztria trónján és a halála komor előjel volt a birodalom sorsára nézve. Az utóda, a tapasztalatlan Károly főherceg lett, IV. Károly néven. A rohammunkával előkészített koronázása a háborús nyomorúság és a pompás középkorias rituálék és díszletek különös ellentmondását hordozta magában. Az események részleteiről a kiállításon is látható koronázási emléklap képei tájékoztatnak. Maga a koronázás a Bánffy Miklós gróf tervei szerint feldíszített Budavári „Mátyás” templomban zajlott le. Az esztergomi érsek és a hirtelen nádorrá kinevezett miniszterelnök, Tisza István gróf helyezték az új király fejére a Szent Koronát. IV. Károly ezután aranysarkantyús vitézeket avatott, majd a templom előtti Szentháromság szobor előtt letette a koronázási esküt. Ezt követően a magyar főurak kíséretében átlovagolt a koronázási dombhoz, hogy a koronázási kardvágásokkal ígéretet tegyen az ország megvédelmezésére. Az eseményeken, biztonsági okok miatt csak előre kiosztott belépőjegyekkel lehetett részt venni. A szertartást a királyi palotában a koronázási lakoma zárta volna, de ezt már csak jelképesen tartották meg. Szokás volt, hogy az ország ilyenkor megajándékozza a királyi párt. Az új király azonban az ajándékokat, sőt a koronázási lakoma fogásait is a háborús sebesültek javára ajánlotta fel. Erről az aktusról is tanúskodik a koronázási ajándékok egyik kiállított díszes ezüst ládája. (Baják László)

9. Trianon vörös térkép
   20. század, az első világháború

A történelmi Magyarország széthullása.

Teleki Pál gróf térképe, a Carte Rouge a Kárpát-medence etnikai viszonyairól, amely bemutatta, hogy az új határok figyelmen kívül hagyják a nyelvi, etnikai határokat.

Az első világháború végén Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként a vesztes oldalon állt. A háborút lezáró béketárgyalásokra Párizs mellett került sor. Magyarországot ugyan meghívták a békekonferenciára, de ez már jórészt csak formalitás volt.

A kiváló földrajztudós, Teleki Pál gróf az első világháborút lezáró béketárgyalásokra az 1910. évi népszámlálás adatai alapján készítette el 1920-ban a Kárpát-medence új etnikai térképét („Carte Rouge”), amely világosan mutatta, hogy az új határok több milliós homogén magyar etnikai tömböket helyeznének idegen uralom alá. A térkép nagy újítása volt, hogy a lakatlan, vagy ritkán lakott területeket nem színezte be egyetlen etnikai csoport javára sem, ami plasztikusan kiemelte a vörös színnel jelölt magyarság meghatározó jelenlétét a Kárpát-medencében. A béketárgyaláson végül figyelmen kívül hagyták a magyar békedelegáció érveit, így a „Vörös térkép” tanulságait is.

Magyarországgal a békeszerződést 1920. június 4-én a versailles-i Kis-Trianon palotában írták alá. A szerződés értelmében Magyarország lakosságának 57%-át, területének 67%-át vesztette el. (Baják László)

10. Menlevelek
    20. század, a második világháború

Életmentő dokumentumok az üldözöttek számára.

A második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak a deportálás előli menekülésének szinte egyedüli reményét a külföldi követségek mentőakciói, az általuk kiadott védőiratok jelentették. Az ilyennel rendelkező személyek külön a számukra kijelölt épületekbe költöztek, amelyek a menleveleket kiadó országok védelmét élvezték.

Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően azonban már a védettek is ki voltak szolgáltatva a nyilas hatóságoknak. Emiatt a külföldi követségek a zsidó üldözöttek kivándorlásának segítésére törekedtek.

Útlevelet és különféle igazolásokat (oltalomlevél) állított ki a zsidó menekülők számára Svájc, Svédország és a Svéd Vöröskereszt, Vatikán, Spanyolország és Portugália. San Salvador nem útleveleket, hanem igazi állampolgársági okiratokat adott ki. Nicaragua, Törökország ugyancsak állított ki védleveleket. Az útlevelekhez hasonlóan értékes okmány volt a magyar hatóságok kivándorlási engedélye és a bevándorlási engedély Palesztinába, amelyet a svájci követség adott ki. (Kemenczei Ágota)

11.  Az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbóluma: a lyukas zászló
    20. század, az államszocializmus

Az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbóluma.

A második világháborút követően Magyarország szovjet befolyás alá került. Moszkva támogatásával a Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párt (1948-tól Magyar Dolgozók Pártja) szovjet típusú diktatúrát alakított ki az országban. 1948-tól nyolc éven keresztül a gazdaság, a társadalom, a hétköznapok minden szintjét átjárta az ideológia és a politika: az MDP az élet minden területét irányítása alá vonta. A fojtogató diktatúra ellen 1956. október 23-án lázadt fel az ország.

A forradalom a legdrasztikusabb, egyben a legegyszerűbb módon száműzte a magyar lobogó közepéről a gyűlölt diktatúra jelképét, a Rákosi-címert: a nemzeti zászlóból a forradalmárok kivágták azt. Az így keletkezett lyukas zászló már a forradalom első napján, nagy valószínűséggel már a Bem téren megjelent, és a forradalom és szabadságharc első számú szimbólumává vált. Számos fénykép- és filmfelvétel őrzi a címerek eltávolítását a zászlókról. Érdekes, hogy a rendszerváltás évében, a Temesváron kitört decemberi romániai forradalom szintén átvette ezt a szimbólumot, és a román zászló közepéből kivágták a gyűlölt kommunista jelképet.

Napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum több korabeli, eredeti lyukas zászlót őriz a Modernkori Textilgyűjteményben, közülük egy látható az Állandó Történeti Kiállításban. (Gál Vilmos, Dragan Traian)

12. Főlépcsőház

Freskói a magyar nemzeti erényeket, történelmet és kultúrát mutatják be.

Az ország első múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1837 és 1846 között készült el és nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A Nemzeti Múzeum Főlépcsőháza csak az épület elkészülte után jó negyed századdal, az 1870-es években kapta meg mai díszítését. A mennyezeti festéshez szükséges födémcsere után kezdődhetett csak meg a festészeti program megjelenítése, mely ezúttal nem közadakozásból, hanem állami finanszírozásban készülhetett el. A lépcsőház mennyezeti képein az emberi szellem általános képességei allegorikus alakokkal, az oldalfal körbefutó frízén a magyar történelem egybefüggő folyamata, majd az oldalfalakon alatta a kettő egyesüléséből fakadó nemzeti erények szintén allegorikus alakjai láthatóak. A freskók a korszak magyar festészete két nagy alkotójának, Lotz Károlynak és Than Mórnak a művészetét dicsérik. A festmények elkészülte után került sor a balluszteres lépcsőkorlátok, a műmárványozás munkálataira és helyezték el a lépcsőház nagy korinthoszi oszlopai mentén két oldalt a magyar történelem és irodalom nagy alakjainak mellszobrait. (Debreczeni-Droppán Béla)

13. Széchényi terem
    Újkor

A múzeum alapítójáról, Széchényi Ferenc grófról elnevezett terem.

Európai viszonylatban az elsők között alapította meg 1802-ben Széchényi Ferenc gróf a Magyar Nemzeti Múzeumot saját magángyűjteményének felajánlásával. A róla elnevezett termet a fiai által megrendelt és Johann Ender bécsi festő által 1823-ban elkészített olajfestmény díszíti. Az épület egyik legszebb termének kialakítását a kor legnagyobb építésze, Ybl Miklós tervezte. Létrejöttét a Bohusné Szőgyény Antónia vezette hölgybizottság irányításával megvalósult közadakozásnak köszönheti. A reprezentatív könyvtárteremben, melynek bútorzatát egy budai asztalosmester szlavón tölgyből faragta, először a múzeumi könyvtár régi magyar köteteit és kéziratait helyezték el, később a könyvtárigazgató dolgozószobájaként is funkcionált. A halványkék hátterű, arany csillagokkal díszített mennyezeten középen Magyarország kiscímere, köré a négy sarokba Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és Erdély címerét festették. Az 53 vármegyei címer mellett még 4 partiumi megye, Fiume és a Hajdúkerület, valamint Pest és Buda egyesített címere látható. (Debreczeni-Droppán Béla)