Legkorábbi ránk maradt szerszámaink – a régészeti leletek tanúsága – szerint kőből, pontosabban főként kovakőzetekből és obszidiánból készültek, egy másik kővel (ütőkő) vagy puhább és rugalmas aganccsal, fával kellő ponton megütve. A technikát szakszóval „pattintásnak” nevezzük, a létrehozott kőeszközök kutatásával pedig a világ minden táján szakemberek sokasága foglalkozik, számos szaktudomány szemszögéből.

2019 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum ad otthont a kérdést a lehető legtöbb oldalról megvizsgáló nemzetközi konferenciának. A tanácskozás tematikus egységenként, „szekciókban” folyik, ahol az egyes aktuális problémákat vitatják meg. Kiállításunk célja, hogy ezeket a kérdéseket a múzeumlátogató közönségnek is bemutassuk.

A kiállítás kurátora: T. Biró Katalin és Markó András
A kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti és Történeti Tárainak anyagából állt össze, közreműködők: Antoni Judit, Bárány Annamária, Hajnal Zsuzsanna, Kiss Erika, Kovács S. Tibor és a Kiállításrendező Csoport