Tóth József (Füles) a magyar fotográfusi alkotó- és közélet talán legszínesebb egyénisége. Sokoldalú pályáján a riportfotótól, az alkalmazott fotográfiától a grafikai plakátkészítésig sok területen alkotott. Az 1988-ban megjelent Magyar fényképészek arcképcsarnoka című kötetével a magyar fotográfia történetében is páratlan alkotást készített: egyedülálló tisztelettel, alázattal és hallatlan szeretetteli kíváncsisággal örökítette meg kortárs fotós kollégáit – kiegészítve néhány soros személyes kötődéseivel.

Az I. világháborút lezáró békediktátum teljesen átrajzolta Európa térképét. A magyarok közül sokan az addig megszokott nyelvi és kulturális közeget is elvesztették, miközben végig az otthonukban maradtak – a fejük fölött viszont átrajzolták az országhatárokat. Néhány évtizeddel később pedig azt tapasztalták, hogy még csak nem is beszélhetnek erről a traumáról, hiszen a szocializmusban évtizedekre kitörölték ezt a témát a nemzeti emlékezetből.

Kik vagyunk, honnan jöttünk, hol élhettek őseink? Ezekre a kérdésekre évszázadok óta keresik a választ a tudósok és a magyar őstörténet iránt érdeklődők. Az „Ezer és ezer jel” című kiállítás a válaszadáshoz elsősorban a régészetet hívja segítségül.

Időutazás a második világháború előtti utolsó békeévek Magyarországára.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938–1940-ben Magyarország változóban volt. A békés területi revíziókkal letörni látszódtak Trianon bilincsei, ugyanakkor a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédsága és egyre növekvő európai befolyása, majd a kirobbanó második világháború egyre jobban veszélyeztette a magyar önállóságot.