Nyersanyagtörténeti kutatásokkal foglalkozó szakemberként nap mint nap tisztelettel és elismeréssel figyelem őskori elődeink alapos anyagismeretének, földrajzi és földtani tudásának bizonyítékait. Az egyes kőzetek nyersanyagként való felhasználásában a fizikai, mechanikai tulajdonságok kiváló ismerete mellett esztétikai szempontok is szerepet játszottak. Nem volt közömbös a nyersanyagok és a belőlük készült tárgyak színe: különösen az újkőkornak (neolitikum, Kr.e. 6000-4500) nevet adó új technikával (csiszolás) készült kőeszközök körében a zöld szín feltűnően népszerű volt (1. kép).

1. kép “Zöldkő” balta: felsőcsatári zöldpala, Bakonynána lelőhelyről (Megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti Kiállításán)

Az ilyen kőzetekből készült vésőket, baltákat és azok nyersanyagát összefoglalóan “zöldkő”- ként emlegetjük. Ebbe a csoportba tartozik a zöldpala, a szerpentinit, nefrit, eklogit és jadeitit, valamennyien rendkívül dekoratív és egyben előnyös mechanikai tulajdonságokkal rendelkező metamorf (átalakult) kőzetek. A “zöldkő” elnevezés, bár kicsit laikusnak tűnik, de annyiból feltétlenül helyes, hogy szabad szemmel (“makroszkóposan”) ezek a kőzetek valóban zöldek vagy zöldes árnyaltúak de szabad szemmel gyakran nem különböztethetőek meg egymástól, csak nagy tapasztalattal és megfelelő anyagvizsgálati háttérrel lehet az egyes típusaikat azonosítani.

A csiszolt kőeszközök “anyagra való elkülönítésének” fontosságára már Rómer Flóris is felhívta a figyelmet, a magyarországi őskort bemutató 1866-os munkájában. A csiszolt kőeszköznek alkalmas nyersanyagok ugyanis viszonylag ritkák, fellelésük, kitermelésük, megmunkálásuk és szállításuk („terítésük”) speciális szakismereteket igényelt. Különösen igaz ez a “zöldkő” nyersanyagokra általában, amelyek a mai Magyarország területén mindössze egy helyen, Felsőcsatáron fordulnak elő (2. kép), egy részük a Kárpát-medene határon túli területeiről, illetve a Kárpátokból, a legszívósabb, legszebb és legértékesebb változataik azonban a Kárpát-medencén kívüli területekről származnak. Ezek között is kiemelkednek a jade (pontosabban, jadeitit) eszközök, melyeknek nyersanyagforrása Európában kizárólag az Alpok dél-nyugati részén (MonViso és Beigua környékén), a mai olasz-francia határ közelében található.

2. kép Felsőcsatári zöldpala nyersanyag a Magyar Nemzeti Múzeum Litotéka gyűjteményéből (Megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti Kiállításán)

Az ezekből készült eszközök régészeti elterjedése Szicíliától Észak-Skóciáig a legszélesebb ismert újkőkori kereskedelmi rendszer Európában (3a. kép). Ennek a rendszernek határait tágította ki egy széles nemzetközi együttműködésben megvalósult program (JADE 2), mely szerint a mai Magyarország területe is beletartozott ebbe a rendszerbe (3b. kép).

3a kép. A nagy méretű jade eszközök elterjedése Európában (Petrequin szerk. 2017, Biró et al. 2017 fig. 1 nyomán
 

3b kép. A magyarországi jade balták elterjedése (Biró et al. 2018 fig. 3 nyomán). Jelkulcs: 1. Almásneszmély, 2. Alsónyék (6 darab), 3. Bakonypéterd, 4. Gorzsa, 5. Iszkaszentgyörgy, 6. Lábod, 7. Porva, 8. Sikátor, 9. Szombathely, 10. Veszprém?, 11. Zengővárkony (3 darab), 12. Zirc.

A “zöldkő” anyagú csiszolt kőeszközök igen nagy becsben állhattak az őskori elődök körében. A településeken talált zöldkő eszközök gyakran kis méretűek, kopottak, felújítottak, az utolsó darabig elhasználtak: ezzel szemben a sírokban igen ritkán (és csak a leggazdagabb melléklettel ellátott, “főnöki” sírokból) előkerülő darabok nagy méretűek és használatlanok. Ilyen sír került elő például a közelmúltban feltárt alsónyéki késő neolit (Kr.e. 4500 körül) temetőben (3060 sz. sír, melyből több zöldkő balta, csiszolt buzogány és további gazdag mellékletek kerültek elő. Ugyanebben a sírban egy jade vésőbalta is előkerült (4a-b. kép). Gyakori jelenség az is, hogy a nagyméretű, tökéletesen megcsiszolt balta minden leletösszefüggés nélkül, “szórványként” kerül elő; ezeket a kincsleletek egy részéhez hasonlóan, áldozati leletként is lehet értelmezni.

4a-b kép. Alsónyék, késő neolitikus temető 3060. sír; jadeitit vésőbalta a 3060 sz. sírból. (Petrequin szerk. 2017, Biró et al. 2017 fig. 23 nyomán)

Jelenleg egy hazai tudományos program keretében („Csiszolt kőeszköz és szerszámkő nyersanyagok nagyműszeres vizsgálata a Kárpát medence és környezete őskori távolsági és regionális kereskedelmi hálózatainak feltérképezéséhez”, témavezető: Kasztovszky Zsolt, NKFIH (OTKA) K-131814) a magyarországi csiszolt kőeszközök kereskedelmi hálózatainak feltérképezésén dolgozunk, amelyben a “zöldkövek” nagyműszeres vizsgálata kiemelt szerepet kap. A kutatásban jórészt roncsolásmentes módszerekkel nyert összetétel (ásványos- és kémiai összetétel) adatok alapján kívánjuk azonosítani a kőeszközök feltételezett nyersanyaglelőhelyeit.

Írta: T. Biró Katalin, Magyar Nemzeti Múzeum - Régészeti Tár

Ajánlott irodalom

• Bendő, Zsolt – Szakmány, György – Kasztovszky, Zsolt – Maróti, Boglárka – Szilágyi, Szandra – Szilágyi, Veronika – T. Biró, Katalin: Results of non-destructive SEM-EDX and PGAA analyses of jade and eclogite polished stone tools in Hungary / Magyarországi jade és eklogit nyersanyagú csiszolt kőeszközök roncsolásmentes vizsgálatának eredményei. Archeometriai Műhely 11(4), 187–206, 2014, 
• Kristály Ferenc: Rapid non-destructive X-ray diffraction investigation of polished greenstone tools / Zöldkő típusú csiszolt kőeszközök gyors roncsolás mentes röntgendiffrakciós vizsgálata. Archeometriai Műhely 11(4), pp. 223–242, 2014
• Pétrequin, P. – Gauthier, E. – Pétrequin, A.-M. (eds.): JADE. Objets-signes et interpretations sociales des jades alpins dans l’Europe neolithique. Tomes 3 et 4. Presses universitaires de Franche-Comté Centre de Recherche Archéologique de la Vallée de l’Ain. Cahiers de la MSHE C.N. Ledoux, 27, “Série Dynamiques territoriales”, 10, Besançon. 2017.
• Rómer Flóris: Műrégészeti kalauz, különös tekintettel Magyarországra. I. Ősrégészet. Pest. 1866.
• Szakmány György: Magyarországi csiszolt kőeszközök nyersanyagtípusai az eddigi archeometriai kutatások eredményei alapján / Types of polished stone tool raw materials in Hungary. Archeometriai Műhely 6(1), 11–30, 2009
• T. Biró Katalin: „Némi derű”: Rómer Flóris és a kőeszközök kutatása. Arrabona 51 63–86. 2015
• T. Biró, K. – Pétrequin, P. – Errera, M. – Přichystal, A. – Trnka, G. – Zalai-Gaál, I. – Osztás, A.: Des Alpes a l´Europe centrale (Autriche, Republique Tcheque, Slovaquie et Hongrie) In: Pétrequin, P., Gauthier, E., Pétrequin, A.-M. (eds.), JADE. Objets-signes et interprétations sociales des jades alpins dans l´Europe néolithique, Tome 3. 1. Presses universitaires de Franche-Comté, Les Cahiers de la MSHE Ledoux no. 27, Besançon, 431–466. 2017.
• T. Biró Katalin – Szakmány György – Kovács Zoltán – Kasztovszky Zsolt –Szilágyi Veronika: Two new greenstone axes from Transdanubia – evidence of long distance trade networkin the Carpathian Basin. In: Țurcanu, Senica – Ursu, Constantin-Emil eds., Materiality and Identity in Pre- and Protohistoric Europe. Homage to Cornelia-Magda Lazarovici. Suceava, 123–144. 2018.
• T. Biró Katalin: Adatok a felsőcsatári zöldpala régészeti elterjedéséhez. GeoLitera Szeged, 49–60. (2019)
• Zalai-Gaál István – Gál Erika – Köhler Kitti – Osztás Anett: Das Steingerätedepot aus dem Häuptlingsgrab 3060 der Lengyel-Kultur von Alsónyék, Südtransdanubien, in : H.J. Beier, R. Einicke et E. Biermann (ed), Varia Neolithica VII. Beiträge zur Ur- und Frühgeschichte Mitteleuropas 63 65–83, 2011.