Ma 1925 éve, Kr. u. 98. január 28-án lépett trónra Marcus Ulpius Traianus. Uralkodása alatt érte el a Római Birodalom legnagyobb területi kiterjedését.

Traianus már Domitianus (Kr. u. 81-96) uralkodása alatt is fontos tisztségeket viselt, majd a Domitianus meggyilkolása után trónra kerülő idős és gyermektelen Nerva (Kr. u. 96-98) örökbe fogadta, s ezzel kijelölt utódává nyilvánította. Nerva halála után így Traianus foglalta el a trónt.

Traianus bronz sestertiusa, katalógusszáma: RIC II 523 (variáns), leltári száma: MNM_Éremtár_A_NI_482.

Uralkodása leginkább a dákok és a parthusok ellen viselt háborúiról nevezetes. A dákok a mai Erdély térségében éltek, és már Domitianus alatt is hadakoztak a rómaiakkal. Traianus két háborúban (Kr. u. 101-102 és 105-106) legyőzte királyukat, Decebalust. Gazdag aranybányákkal rendelkező országukat a Római Birodalomhoz csatolta, megszervezve Dacia tartományt.

A Parthus Birodalom a Közel-Keleten, a mai Irán és Irak térségében helyezkedett el. A rómaiak a Kr. e. 1. századtól kezdve több háborút is vívtak velük, váltakozó sikerrel. A konfliktus okát alapvetően a mai Kurdisztán és Örményország térségének ellenőrzése jelentette. Traianus Kr. u. 113-ban háborúba kezdett a parthusok ellen, elfoglalva a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékét. A római csapatok egészen a Perzsa-öbölig nyomultak előre, az elfoglalt területeken új tartományokat (Armenia, Mesopotamia, Assyria) szervezve. A keleti hódításokat azonban nem sikerült stabilizálni. Amikor Traianus Kr. u. 117 nyarán megbetegedett, majd elhunyt, utóda, Hadrianus (Kr. u. 117-138) a parthusoktól elhódított területek feladására kényszerült.

Közismert, hogy a Római Birodalom Traianus alatt érte el a legnagyobb területi kiterjedését – háborúi azonban egyúttal a római hatalom korlátaira is rámutattak. Kortársai és az utókor ennek ellenére nagyra becsülték a hódító császárt: a pénzein is feltűnő optimus princeps (legjobb császár) megnevezés még évszázadokkal később is megegyezett a közvélekedéssel.

Jelen érme előlapján Traianus jobbra néző mellképét látjuk, fején a császári babérkoszorúval, IMP CAES NERVAE TRAIANO AVG GER DAC P M TR P COS V P P körirattal kísérve. Ezt a köriratot Imperatori Caesari Nervae Traiano Augusto Germanico Dacico Pontifici Maximo tribunicia potestate consuli quintum patri patriae formában tudjuk feloldani: dativusban, vagyis részes esetben tartalmazza az uralkodó nevét és címeit, szinte neki ajánlva az érmét. A császár hivatalos Imperator Caesar Nerva Traianus Augustus megnevezéséhez a germánok és a dákok feletti győzelmeire utaló Germanicus és Dacicus jelzők járultak, valamint az uralkodó főpapi szerepére utaló pontifex maximus cím. Ezt a császári hatalom fontos részét képező tribunusi jogkörök említése követi, majd annak a rögzítése, hogy Traianus ekkor már ötször is betöltötte a consuli méltóságot. Végül pedig az uralkodót a „haza atyjaként” megtisztelő pater patriae forma zárja a császár megnevezését.

A hátlapon Victoria, a győzelem istennője látható, kezében pálmaággal, előtte egy tropaeummal. Ez szintén győzelmi szimbólum, amelyet a csaták után a legyőzött ellenség fegyvereiből készítettek. Mellette az S P Q R OPTIMO PRINCIPI körirat olvasható: az S P Q R a sentatus populusque Romanus („a senatus és a római nép”) megszokott rövidítése, amit a Traianus által propagandisztikusan használt optimus princeps („legjobb császár”) megnevezés kísér – az előlaphoz hasonlóan itt is dativusban. Ezt egészíti ki a kora császárkori római bronzpénzeken megszokott S C, vagyis a római senatusra utaló senatus consulto kifejezés rövidítése.

Szerző: Barna Ferenc, MNM Éremtár