A Dornyai Béla Múzeum és Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében közösségi régészeti keretében elkezdődött a régészeti lelőhelyek módszeres felgyűjtése, feltérképezése.

Magyarország területén az 1980-as években megkezdődött régészeti topográfiai munkálatok nem érintették Nógrád megyét. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által összefogott munkáknak még az előkészületei sem kezdődtek meg. Sok a fehér folt, rengeteg lelőhely vár még felderítésre, és ezzel együtt jár az is, hogy izgalmas településtörténeti következtetéseket lehet majd levonni már csak a korszakokra bontott térképekből is.

2021-ben kezdődtek meg a munkák Vida István és Tóth Krisztián irányításával, Pető Zsuzsa, Szabadváry Tamás és Hajnal Zsuzsanna régészek közreműködésével. Annak ellenére, hogy minden régész saját szűkebb kutatási területének kutatását is célul tűzte ki: éremkincsleletek hitelesítése, ostromtáborok, elpusztult kolostorok, középkori faluhelyek, hun kori arany kincslelet településtörténeti háttere. Igyekeztünk már a legelején zárt földrajzi egységeket teljes körűen megkutatni és minden régészeti jelenséget felmérni.

Az első sorban Diósjenő, Nógrád, Borsosberény határában folyó munkákat a 2022-es évben kiterjesztettük Patak, Rétság, Érsekvadkert területére is.

Ígéretemhez híven készítettem pár rövid összefoglalót, hogy képet kaphassatok milyen eredmények születtek a nógrádi terepbejárások, keresőzések rendszeres alkalmain (2021-ben Vida István szellemi vezetésével, 2022-ben a salgótarjáni múzeummal együttműködésben).

Őskor
A neolitikum szórványosan előkerülő települései után a bronzkorban robbanásszerűen megnő a az emberi lakottságra utaló, főleg kisebb településekhez köthető nyoma. A népsűrűség a vaskorban láthatóan alig csökken, bár lehet, hogy a korszakok finomabb bontásával ebben hullámhegyek és –völgyek kimutathatók lesznek. A nyílt területek számos kicsi, tanyaszerű településekre utaló maradványai mellett egyetlen nagyobb (településföldrajzi fogalomként értendő) központi helyet sikerült felmérnünk a késő bronzkorból, ahol több mint 3-4 hektáron, kerámiatöredékkel sűrűn borított, a szántásban sok hamus folttal, őrlőkövek töredékeivel és bronzsalakkal jelentkezett a mai fogalmaink szerint falu méretű település.

Szintén a késő bronzkor emlékei azok a magaslati erődítések, amikből négyet sikerült feltenni a hatósági nyilvántartás térképére. Diósjenő-Magashegy és Pogányvár már ismert volt a szakirodalomban nagy kiterjedésű legalább időszakosan lakott hegytetőre épült várai. A Rétság-Avargyűrű néven jelölt lelőhely koordinátáit „kiigazítottuk” csak: hármas koncentrikus kör alakú sáncaiból végre datáló kerámiát gyűjtöttünk, még ha meg is előztek minket a fémek összegyűjtésében. Teljesen új az Érsekvadkert-Várhegyközben talált kisebb két részre osztott erődítés.

Kerámia mellett késő neolit időszakra és bronzkorra keltezhető kőeszközök is kerültek elő Patakon és Érsekvadkerten.

Fémekben a bronzkor volt a legtöbb találatot adó, különösen a nagy és két kisebb bronzfeldolgozásra utaló nyomokkal rendelkező érsekvadkerti lelőhely, az előbbin tokosbalta öntőmintájának töredéke is. Bronzkorból egy tokos véső (Diósjenőről), Érsekvadkertről nagy számban lándzsa, tőr és kard pengék töredékei, szakállas nyílhegyek, sarlók darabjai gombos fejű tűkkel, csüngőkkel együtt kerültek elő.

Szkíta típusú nyílhegyek 4 lelőhelyről kerültek elő, egy római köztársaság kori érem és egy tetradrachma került elő 4 vaskori fibulával az őskor utolsó nagy időszakából.

Római kori „barbárok”
Amíg a Duna túlpartján megjelent a Római Birodalom, Nógrádban a mediterrán emberek számára barbár népek éltek: a kelta alaplakosság maradékai mellett első sorban germán kvádok népesítették be a területet. Szinte mindegyik vizsgált település határában került elő ilyen korú lelőhely: Diósjenőn csak két helyen, de a többi településen minden végigjárt bővebb vizű patak mentén germánokhoz méltóan pontosan, 2-3 km-enként fordultak elő.

A fémek első sorban római érmék, zömmel a 4. századból, egy valóban római exportcikk térdfibula volt számos aláhajtott lábú császárkori barbár készítmény mellett. A római katonai öv verete ritka találat itt az északi barbár területen. Egy ezüsttel díszített sarkantyú pedig kivételes lelet a hasonló korú teljes magyarországi régészeti emlékek között is. Különleges a kis groteszk férfialak, ami feltehetően bútort vagy kocsit díszített. A kerámiában is volt meglepetés: valódi római gyártmány korsóalj és hombár pereme is előkerült a többi lelőhelyhez képest nagyobb kiterjedésű, gazdagabb leletanyagú horpácsi lelőhelyről. Érsekvadkertről pedig a rómaiak jellegzetes asztali díszedényeinek, az ún. terra sigillata tálaknak töredékeit gyűjtöttük.

Ezek a lelőhelyek mind a vízpartokra felfűzött kisebb, tanyaszerű települések voltak a három, a többinél 4-5-ször nagyobb kivétellel. És szinte mind elnéptelenedik a 4. század utolsó harmadában-negyedében, amikor elindul a nagy népvándorlás a hunok előretörésével: germánjaink elköltöznek délibb és nyugatibb tájakra.

Népvándorlás kora
A MNM kiállításában látható hun kori arany ékszeregyüttes lelőhelyén, a Magas-hegyen a kutatás jobbára csak további késő bronzkori kerámiát hozott, szórvány fémek közül a két fibula volt még hozzá legközelebb korban: egy római vas gyűrűfibula és egy hagymagombos fibula töredéke került elő. A hegyek lábánál is eddig mindössze két olyan lelőhelyet találtunk (1-1 Diósjenőn és Érsekvadkerten), ahol feltételezhető, hogy a hun korban is laktak.

A hunok bukása után különféle germán népek alakítanak ki kisebb-nagyobb államokat a Kárpát-medencében. A Nógrádban vizsgált területen ez a települések és úgy általában az itt lakó emberek számán nem változtat, továbbra is csak alig lakott a térség. Ahogy a hun korszakhoz, ehhez az időszakhoz is mindössze két lelőhelyet tudunk kötni. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy ezeken a korongolt díszedényeknek pecsételt díszű töredékei is előkerültek, amik kicsi töredékek ugyan, de nagy biztonsággal jelzik az i.sz. 6. század első felét. Fémlelet biztosan csak az egyetlen érsekvadkerti ezüst csatkarika (5. sz. második fele - 6. sz. eleje), aminek térben és formára legközelebbi párját Szécsényben talált női sírból őrzi a MNM.

Az avar korszakból kizárólag annak második feléből találtunk leleteket: leginkább a Pest megyében elterjedt anyaggal mutatnak közelebbi rokonságot a fazekak töredékei, illetve a sütőharang is ritkaság ennyire északon. Öntött bronz indadíszes csattest, hármas elosztású övveret, vas lándzsa, trapéz alakú vascsat, mellékszíj verete került elő.

Ami érdekes volt, hogy továbbra is csak kisebb (20×40 - 30×80 méteres) kis foltokat találtunk a hegyektől távolabb Patak és Érsekvadkert határában (máshol nem), bővebb vizű patakok mentén elhelyezkedő tanyaszerű kisebb telepeket, nagyobbak nélkül. A mátraszőlősihez hasonló, az avar kor legvégére- 9. századra tehető, a felvidéki településekkel rokonságot mutató edényeket Ny-Nógrádban nem gyűjthettünk (bár szerettünk volna) az egyetlen pataki lelőhelyen kívül.

Biztosan a magyar honfoglalás korából egyetlen lelőhelyen találtunk csak leleteket: áttört díszű, szőlőfürtcsüngős ezüst fülbevalót és egy övveretet.

Középkor
Fémkeresős kutatás során érmékben nem volt hiány, az Árpád-kortól felfelé minden időszakból találtunk valamit. Gombok, csatkarikák és ólom lövedékek voltak döntő részben, de Árpád-kori S-végű karikával is megörvendeztetett minket az egyik lelőhely. A bejárt részeken nagyméretű, elpusztult falvakat nem találtunk, feltehetően a mai települések alatt voltak a középkori előzményeik. Kisebb irtástelepülések, valamint „-szállása, -laka, -telke” jellegű, pár házzal rendelkező helyek, tanyák viszont szép számban kerültek elő (a török kor elejével bezáróan), az emberi lustaságnak és a vízalapú életnek köszönhetően továbbra is a patakok partján sorakozva. Két helyen egykori út menti pihenőhely, időszakos piachelyre akadtunk, illetve kerestünk erdőben patakra merőleges gátak nyomait, malomhelyeket is sikerrel.

Mindez nem jöhetett volna létre a nagyszámú önkéntesünk lelkes és áldozatkész munkája nélkül. Közel sem végeztünk a vállalt terület teljes bejárásával, ősszel is várunk mindenkit rendszeres terepbejárásainkra (fémkeresővel és a nélkül is)!