Zrínyi Miklós utolsó vadászata

„Jó szerencse, semmi más.” Így szólt a költő és hadvezér gróf Zrínyi Miklós jelmondata. Éppen 358 éve történt, hogy jószerencséje elhagyta a Csáktornyához közeli kursaneci erdőben rendezett vadászaton. 1664. november 18-án, ebéd után, szép őszi időben Zrínyi Miklós és vendégei hintóval indultak az aznapi vadászatra. Legalább 10-12 puskás vadász – köztük Póka István –, és egy tucat hajtó kísérte őket. Mai fogalmaink szerint társas vadászatot, azon belül is hajtást rendeztek a kursaneci erdőben. Mikor a hajtás elindult, Zrínyi nem a lőállásban várakozó, vagyis a vad útját elálló vadászok vonalában helyezkedett el, hanem az erdő sűrűjében vadat keresve, kísérő nélkül cserkelt. Nehéz csizmáját is levetette, hogy hangtalanul járhasson. A vadászat mérsékelt sikerrel zárult: egy-egy kocát hoztak terítékre. Már erősen szürkült, amikor a vendégek hintóra szálltak, hogy hazainduljanak. Ekkor tudták meg, hogy Zrínyi vadásza, Póka egy kant is megsebzett. A hír felkeltette a főúri vadászok érdeklődését: Zrínyi elsőként szállt lóra, maga kívánta a sebzett vadat terítékre hozni. Rávette vadásztársait, hogy várják meg őt a hintónál, majd Póka után vágtatott az erdőbe.

A sebzés óta alig telhetett el egy-két óra, a kant még nem gyengítette le elégé a kapott seb. A vadkan, vagy, ahogy eleink hívták az „erdei” elejtése erőt, észt, kitartás igényelt. Fő fegyvere a testtömege és az agyarai, amelyek két párból: nagy agyarakból és kisagyarakból állnak. Ezt tekintjük a vadkan trófeájának. A korabeli ábrázolásokon minden esetben látható Zrínyi mellett egy egyenes vadászkard is, ami akkoriban még fontos eszköze volt a vadásznak. Vadászkéssel vagy vadászkarddal szembeszállni egy vadkannal a vitézi virtus vadászati megfelelőjének tekinthetjük. A szúrófegyveren kívül egy rövidcsövű puskát, ún. Stucz-ot is vitt magával a sebzett vad utánkeresésére.

Vadkan J.E.Ridinger metszetén 18. század (részlet)

Az erdő sűrűjében történt a baleset, a vadnak kedvező közegben – ahol a disznó szinte alagutakat jár ki magának –, itt mozgása könnyebb és előnyben van az emberrel szemben. A vaddisznó meglepte, feldöntötte és megtaposta Zrínyit, közben agyarával a nyaki lágy részeket, a fejét hasogatta. Kísérője, Póka nem szállt szembe a kannal, megijedt és félelmében egy fára kapaszkodott fel. Zrínyi emberei és vendégei mikor a helyszínre értek, még élve találtak rá: felkelt és azt mondta: „Rútul bánék vélem a disznó”. A vérzést nem sikerült elállítani, s az elvágott ereken elfolyó vérrel gyorsan távozott a főúr élete is. Halálát sokan, sokféle nézőpontból feldolgozták már. Mint megannyi vadászbaleset a magyar történelemben, ehhez is kapcsolódik összeesküvés-elmélet, pedig az ifjú Bethlen Miklós főúr révén – aki maga is részt vett a vadászaton – viszonylag pontos és hiteles leírásokkal rendelkezünk a történetekről. Az események további tisztázására minimális esély van, viszont bármi is történt a kursaneci erdőben, a költő és hadtudós ars poeticájához híven, harcban esett el.

Zrínyi Miklós halála. MNM Történelmi Képcsarnok

Szerző: Sánta Ákos, MNM Modernkori Főosztály